"A nyolc ág
Patandzsali
elérte a szamádhi állapotát, ami az isteni eksztázis
óceánjának megtapasztalását jelenti. Manapság az „eksztázis”
kifejezés alatt gyakran a drogok által előidézett eufóriát,
vagy a szexuális öröm csúcsát értik, de a szentírások
(Brihad-áranjaka Upanisad 4.3.33.) állítása szerint a
szamádhi egy milliárdszor intenzívebb örömöt jelent,
mint a szexuális élvezet. Más szavakkal, messze meghalad bármit,
amit hétköznapi tapasztalataink alapján el tudunk képzelni. Mivel
folyamatosan az abszolút szabadságnak ebben az állapotában volt,
Patandzsali leírt egy utat, amely mindannyiunkat elvezethet oda.
Feltette magának a kérdést: „Melyik az az állapot, ami
közvetlenül megelőzi az isteni eksztázis állapotát?” A válasz
a meditáció (dhjána). A szamádhi a valódi
természetünk, de nem tudjuk elérni akkor, ha az elménk túlzottan
el van foglalva a keresésével, ezért a szamádhihoz vezető
út az elme lecsendesítésén keresztül vezet, amit akkor érünk
el, ha az ellazult nyitottság állapotába kerülünk, ami meditáció
közben jön létre.
Utána
Patandzsali megkérdezte önmagától, hogy melyik állapot az,
amelyik közvetlenül megelőzi a dhjánát? A válasz a
koncentráció (dháraná). A koncentráció az az állapot,
amely képessé tesz bennünket arra, hogy a meditáció állapotában
(vagy ami azt illeti, bármilyen más állapotban) maradjunk. Sok
ember kerül a spontán meditáció állapotába, de csak néhány
másodpercre. A cél az, hogy állandósítsuk ezt az állapotot, ami
a dháraná által válik lehetővé.
Mire
van szükségünk ahhoz, hogy a koncentráció megvalósuljon? Befelé
fordulásra (pratjáhára), válaszolja Patandzsali; mivel a
külső ingerek megsemmisítik a koncentrációt.
Utána
Patandzsali felteszi a kérdést: „Milyen állapot a befelé
fordulás előfeltétele?” A válasz könnyű. Mivel az elme arra
megy, amerre a légzés, vagy annak finom megfelelője, a prána
mozdul, légzésszabályozásra (pránájáma) van szükségünk
a befelé fordulás eléréséhez.
Milyen
állapot szükséges ahhoz, hogy valaki gyakorolni tudja a
légzéskontrollt? - tette fel Patandzsali az utolsó kérdést.
Mivel a légzés és a prána szétszóródik az egészségtelen
testben, és a pózok gyakorlásával tetetünk szert az egészségre,
a válasz az ászana volt.
Patandzsali
azt is látta, hogy ezt a hat lépcsőfokot az etikai szabályok
alapjára kell felépíteni, amelyek a gyakorló belső és külső
életét is szabályozzák. ezen az alapon állította össze az első
két lépcsőfokot, a tilalmakat (jama) és előírásokat
(nijama). Anélkül, hogy ezek az ágak a többi alapjául le
lennének fektetve, minden haszon, amire a többi hat ág
gyakorlásával szert teszünk, valószínűleg elveszik. Bár
Patandzsali fentről lefelé következtette ki a nyolc ágat, nekünk
lentről felfelé kell gyakorolnunk őket, a jama és nijama
erkölcsi előírásaival kezdve.
A
nyolc ág matrjoska-baba modellje
Patandzsali
sorrendbe rakta a jóga nyolc ágát, amit a következő metaforán
keresztül érthetünk meg: A feltételekhez kötött létet egy
börtöntoronyban való fogsághoz lehet hasonlítani, a jóga pedig
a menekülés eszköze. Az első ág gyakorlása olyan, mint amikor
leeresztünk egy selyemzsinórt a toronyból, a második olyan, mint
amikor egy vastagabb pamutzsineget kötünk a selyemhez, a harmadik
olyan, mint amikor egy erős madzagot kötünk hozzá, mígnem a
hetedik ág erős kötelén már le tudunk ereszkedni a toronyból.
Ebben a metaforában, amit az „Ashtanga-jóga: gyakorlat és
filozófia” című könyvemben mutattam be, a jóga ágait
sorrendben mutatom be, mintha egymás után működnének. Ez egy
használható modell, de vannak korlátai, különösen az, hogy azt
sugallja: mindegyik ágat el lehet hagyni, ha elértük a következőt.
De nem hagyhatjuk el egyiket sem, amíg nem értük el mindet, és
nem állunk éppen a szamádhi legmagasabb formájába, a
tárgy nélküli szamádhiba való belépés előtt. Azoknak,
akik még nem érték el a tárgy nélküli szamádhit,
gyakorolniuk kell az alsó ágakat is, miközben keresztülhaladnak a
magasabbakon.
Az
ágaknak ezt a vonatkozását könnyebben megérthetjük, ha úgy
képzeljük el őket, mint a matrjoska-babákat. Ezek az orosz babák
általában kifestett, fából faragott játékok, és mindegyiket
szét lehet szedni, a belsejében pedig egy ugyanolyan, kisebb babát
találunk. Amikor a legkülső babát kinyitjuk, akkor találunk
benne egy másikat; a másodikban is van egy, satöbbi. Ha a jóga
nyolc ágát is úgy szemléljük, mint a matrjoska-babákat, akkor a
legkülső baba az első ág, a jama, míg a legbelső az
utolsó ág, a szamádhi. Minden következő baba a kívül
lévő babákban található, mint ahogyan minden következő ágat
azok az ágak támogatnak, amelyeket már tökéletesítettünk.
Ahogy haladunk a gyakorlásunkban, minden új ág csak akkor visz
tovább az úton, ha a korábbi ágak alapján követjük."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése