2012. október 13., szombat

Savászana

Újabb részlet Gregor Maehle Astanga-könyvéből:

"Savászana
Pihenőpóz (hullapóz)
Nincs dristi, a szemek csukva

K. Pattabhi Jois azt mondta erre a pózra, hogy „Pihenj”. A jógikus irodalom azonban savászanának (hullapóz) vagy mritászanának (halálpóz) nevezi. A Hatha-jóga Pradípiká szerint: „Ha lefekszünk a földre, mint egy hulla, azt savászanának nevezzük. Megszünteti a fáradtságot és pihenteti az elmét.” (HJP 1.34.) A Gheranda-szamhitá egyetért ezzel: „Ha lefekszünk a talajra, azt mritászanának nevezzük. Ez a póz megszünteti a fáradtságot és lecsendesíti az elme izgatottságát.” (GhS 2.11.) Mindkét írás nem csak frissítő hatást tulajdonít ennek a póznak, hanem az elme lecsendesítésének fontos funkcióját is.

A savászana a jóga-gyakorlás szerves része. A gyakorlás során felhevítjük és megtisztítjuk a durva (fizikai) testet és a finom (energetikai) testet. A gyakorlás után a testnek időre van szüksége ahhoz, hogy lehűljön és lecsillapodjon. Ha azonnal felugranánk, és folytatnánk a napi tevékenységeinket, akkor izgatottá és idegessé válnánk. A jóga-gyakorlás nyugtató, kiegyensúlyozó és hűsítő hatása csak akkor tud jelentkezni, ha megfelelően megpihenünk utána.
A gyakorlás alatt elmélyülünk a cselekvésben, a savászana pedig az az időszak, amikor a nem-cselekvésben állapodunk meg, és egyszerűen csak vagyunk. Azt a misztikus állapotot, ami a jóga célja, nem érhetjük el a cselekvésen keresztül, hanem éppenséggel minden cselekvés megszűnésével érhető el. Ezt a megszűnést tesszük lehetővé a savászana alatt.

A relaxáció fizikai fontossága

A savászanát a test és elme teljes relaxációjaként definiálhatjuk. A test relaxációja fontos a prána befogadásához. A prána a légkörben található. Voltak kísérletek arra, hogy a pránát a napszéllel vagy az alfa-sugárzással azonosítsák (Andre van Lysbeth: Die grosse Kraft des Atems) A gyakorlás napkeltekor és napnyugtakor a leghasznosabb, mert akkor a legmagasabb a prána szintje. (Ebből arra következtethetünk, hogy a prána szintje összefügg a nap helyzetével. Ez valószínűvé teszi, hogy a prána a napból származik. Sok vallásban és kultúrában a napot istenségként és az élet adójaként imádják.) Csak az összegyűjtött prána által vagyunk képesek hosszú időn keresztül életben tartani a testünket. Vannak beszámolók olyan jógikról, akiket akár egy évre is betemettek a föld alá, és életben voltak, amikor kiásták őket. Bár az ilyen képességek nem alkotják a jóga célját, mégis érdekesek ebben az összefüggésben. Az életet elsődlegesen a prána tartja fenn, és az ashtanga vinyásza gyakorlás úgy van tervezve, hogy elraktározza azt a testben. Az uddzsájí lézgés egy szeleppé változtatja a gégefőt, amely növeli a prána nyomását a testben. A bandhák szűrőként működnek, amely különválasztja a pránát a levegőtől, amit beszívunk. Ha a gyakorlás után azonnal folytatjuk a tevékenységeinket, az összegyűjtött prána lassan kiszivárog a testből és elveszik.

A savászana lehetőséget ad arra, hogy befogadjuk ezt a pránát. A relaxáció által a test, miután a gyakorlással felkészítettük, befogadó szivaccsá válik, amely felszívja azt. A savászana szó szerint egy fürdő a légköri pránában. Ahhoz, hogy ez megtörténjen, mindent teljesen el kell engednünk."

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

Szia! Azt olvastam valahol, hogy depressziósok nem végezhetik a savászanát, ez igaz? És van olyan ászana, ami kifejezetten segít depresszió esetén? Köszi

Gauranga Das írta...

A savászanát végezheti depressziós is, minden este azt végezzük :-) Csak a Jóganidrával kapcsolatban van ilyen megkötés, ami egy fekvő helyzetben végzett vezetett relaxáció. A Napüdvözlet például jó hatással van a depresszióra.

Ditti írta...

Szeretnék én is segíteni, megpróbálok válaszolni a kérdésekre.
Igaz hogy én nem vagyok jógaoktató csak gyakorlom a jógát, (de bennem van szivemben a vágy hogy egyszer majd én is oktató lehessek! :)
Alapvetően a mozgás, a mély légzés, és a nevetés együtt igazán hatásos terápia lehet a depresszióra.
Én elsősorban a jógában a hátrahajlításokat ajánlanám (pl. íjállás, hal, teve), mert megemelik a szívtájékot és csökkentik a befelé fordulásra való hajlamot, én úgy tapasztaltam hogy azok nagyon jók. Az előrehajlások hosszú ideig való kitartását viszont kerülni kell, mert azok fokozzák a befele fordulást..
Az írja az egyik jógás könyvem, hogy depresszió esetén fontos hogy a szemünket tartsuk nyitva az ászanák végrehajtása közben, hogy valóban "jelen legyünk" a jelenben, és a mindennapos gyakorlás is nagyon fontos..
Depi esetén szerintem segíthetnek továbbá a mellkasnyitó ászanák(pl.kobra póz, jógahíd), a fordított testhelyzetek(pl. gyertyaállás). és én mindenféleképpen olyan ászanákat is választanék amik viccesek is mint pl. az oroszlán vagy a "happy baby" póz.. és olyat is ami egy kis kihívást jelent az egyensúlyozó pózok közül mondjuk a páva, ami egyébként az egyik kedvenc ászanám. Az uddzsáji pranayama és a váltott orrlyukú légzés is sokat segíthet kiegészítésképpen.
Szerintem is lehet savászanát végezni depressziósoknak, mert egyébként is segít a testünk, idegrendszerünk pihentetésében, és jó érzés ellazultan megpihenni, csak túlzottan hosszú ideig nem igazán ajánlott ebben a hullapózban lenni, mert akkor könnyen el is lustulhatunk.
A lustaság, mozgáshiány következtében tudjuk jól hogy lelassul az anyagcsere, ezáltal a kedélyállapot lesüllyed, depresszióssá válik, ezt pedig jó lenne megakadályozni. Tehát nagyon fontos a testi-lelki egészségünk érdekében hogy mozgásban legyünk.
Mindig törekedjünk mosollyal az arcunkon, vidáman jógázni! :D
Kívánom hogy minden (nemcsak aki depressziós) ember megtapasztalhassa azt a örömet és csodálatos érzést és segítséget, amit a jóga is adni képes nekünk, és szavakkal kifejezni nem lehet, csak ha megtapasztaljuk. :-)
Üdv, Ditti