Miért fontos az erkölcs?

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:

"Az etika jelentősége

Swami Aghananda Bharati tett egy próbálkozást arra, hogy teljesen különválassza az etikát a felszabadulástól. Azt hirdette, hogy a misztikus megtapasztalás teljesen értéktelen, mert nem vezet egy bizonyos etikai kódexhez. A Swami figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy bármiféle ellenségesség, rosszindulat más élőlények iránt az önvalónk ismeretének hiányából fakad. Ha tudásra teszünk szert, akkor megismerjük az önvalónkat, és mások önvalóját is, és ekkor valaki másnak fájdalmat okozni olyan, mintha magunknak okoznánk.

Ezenkívül az emberek személyes érdekből cselekszenek etikátlanul. Ha megvalósítjuk az önvalónkat, akkor nem csak úgy fogjuk ismerni az önvalónkat, hogy fényt vet saját személyes létünkre, hanem az egész létezésre is fényt fog vetni. Ezek után a személyes haszon nem lehetséges, mert többé semmit sem látunk különállónak az önvalónktól. Ezen a ponton az etikát nem kell többé kívülről ránk vetíteni, hanem természetesen jön belülről.

Az etika egy misztikus életének része, de ha a szamádhi és a misztikus gyakorlat helyettesítésére használjuk, akkor túlhangsúlyozzuk, és egy ilyen rendszer már nem valódi jóga. Az etika önmagában nem csak hogy vajmi kevéssé hatékony eszköz a szabadság eléréséhez, hanem arra is használható, hogy még inkább rabszolgává tegye az embereket. Ha egyre szigorúbb szabályokat erőltetünk az emberekre, az gyakran ahhoz vezet, hogy az ember vonakodva engedelmeskedik nekik, és titokban megtöri őket. Vagy pedig azt sugallja a gyakorlóknak, hogy sohasem lehetnek elég jók, akármennyire is próbálkoznak (ez egy probléma például azoknak a szerzeteseknek, akiktől elvárják, hogy legalább ötszáz előírást tartsanak be). A dzsainista vallás egyes tagjai szűrőn keresztül isznak és lélegeznek, nehogy véletlenül lenyeljenek és megöljenek néhány mikroorganizmust; valamint folyamatosan söprögetik az utat maguk előtt, nehogy rálépjenek valamilyen kis rovarra és megöljék.

Ha az etika a bűntudat és a szégyenérzet által irányítja az emberiséget, akkor az csak egy másik eszköz, amivel az elme növelni tudja a zsarnokságát felettünk. Belülről kell jönnie, akkor felszabadít. Az etika másik nagy veszélye az, hogy azok, akik másokra ráerőltetik az előírásokat, gyakran maguk sem követik őket. Érdekes, hogy mennyi pap, guru és úgynevezett szent prédikálta a cölibátust (brahmacsarját), és utána kiderült, hogy törvénytelen nemi kapcsolatban állt, gyakran gyerekekkel, és/vagy számos partnerrel.

Ha valaki mesteri módon elsajátítja az etikai szabályok szigorú rendszerét, azt arra is használhatja, hogy az egóját növelje, és a felsőbbrendűségét hangsúlyozza mások felett. Volt egy ember, aki minden reggel 4-kor felkelt, vegetáriánus volt, nem dohányzott és nem is ivott. Messiásként hirdette magát, és sokan hittek is benne. A neve Adolf Hitler volt.

Sohasem érhetjük el a belső szabadságot a szabályok gyűjteményét vagy egy képletet követve. A szabadság a tudatosság. Az elme és az egó arra tudja használni a szabályok bármilyen rendszerét, hogy egy új börtönt hozzon létre. Minden szabály felrúgása viszont megint csak egy új képlet. A kivezető út pedig, ahelyett, hogy még egy szabályrendszert létrehoznánk, az, ha megfordulunk, és tudatossá válunk arról, amit nem kell szabályozni, ami életet lehel mindenbe, és ezért nem lehet ellentétes az élettel. Amikor ezt meglátjuk, spontán módon felébred a szívünkben az együttérzés minden élőlény iránt, és nem az elmének kell ráerőltetnie. Akkor élő etikává válunk, míg azelőtt egy halott szabálygyűjtemény segítségével próbáltuk színlelni az életet.

Az etika sohasem helyettesítheti a misztikus megtapasztalást, de egyengeti az odavezető utat."