A 9.-re meghirdetett astanga-órámra is vagy hetven ember állt teljes harckészültségben, csak a technikus akasztotta meg a menetet, mert nem működött a mikrofon, nem volt jack-dugó és miegymás. De jógások lévén senki sem emelte fel a hangját, türelmesen kivártuk, amíg indulhatott a buli. Mindenki lelkesen napüdvözölt, bár a nagy befelé figyelés közepette időnként elfelejtettek mosolyogni, úgyhogy emlékeztettem őket.
Tízkor a többi gyakorlózóna is beindult, illetve a bemutatók is elkezdődtek, mi pedig átevickéltünk az akro-zónába, egy kis akro-jamet tartani. Ott már oldottabb volt a hangulat, mindenki próbálgatta a különböző gyakorlatokat, közben nagyokat nevettek. Tizenegyre már az Atma büfénél is hatalmas sor alakult ki, és a shopban is érdeklődtek, vették a jógakellékeket. Jó sok standdal, kisasztallal voltak kint a jógastúdiók, soknak még a nevét is most hallottam először. Szép bemutatókat csinált mindenki, és bár a fenti órákról javarészt lemaradtam, Kowa óráján láttam az iszonyú tömeget.
Mi főként az akro-zónában tartózkodtunk. Néha beszálltunk a gyakorlásba, vagy csak néztünk és tanultunk, amikor éppen enni vagy egy kicsit megpihenni volt kedvünk a babzsákokon. Egy órakor Rubi Anna és Angi lenyomta az Antigravity bemutatót, ami már tavaly is látványos volt, de idén még profibbra sikerült. Utána mi jöttünk Orsival, Akro-jóga bemutatóval. A Rippel fivéreket még nem sikerült lekörözni, de jövőre még jobban rágyakorlunk, hátha... :-).
A Ganapati jógások éppen akrót tartottak, mi is beszálltunk egy-két trükkre, utána pedig megnéztük a bemutatójukat. Ricardo a legnagyobb precizitással nyomta a harmadik sorozatot, és Nitai-t se kellett félteni, beleadott mindent a bemutatóba. Kettőkor tartottunk még egy Cotact Flow nevű órát, amelyben páros jógagyakorlatokat fűztünk össze egymás utáni sorrendbe. Azon is irtó sokan voltak, és egészen délutánig hömpölygött a tömeg. Én még ennyi ragyogó arcot, csillogó szemet, rég nem látott ismerőst, aki szeretettel üdvözöl, nem láttam egyszerre egy helyen.
Mindenki jött, megnyitotta a szívét, befogadta a jót, és átadta a többieknek, amit hozott magával. Én már tavaly is a szeretet kiáradását éreztem a Jógafesztiválon, de idén még inkább átjárt ez az érzés. Fél ötkor még egyszer lement a két atmás bemutató, nekünk már egy kicsit remegett a lábunk közben. Végül a bemutató után lassan össze is szedelőzködtünk és hazaindultunk, bár az Atma büfé és shop még pezsgett, és a programok is folytatódtak egészen este nyolcig. De mi már a végkimerülés határán voltunk, úgyhogy egy kicsit haza kellett jönni megpihenni.
én azt gondolom, ha egy dolog ennyire fejlődik, és egyre többen lelkesednek a jógára, annak örülni kell. Én legalábbis ezt éreztem, és nem tudtam azoknak a helyébe képzelni magam, aki akár oktatóként, akár gyakorlóként távol maradtak a fesztiváltól, hacsak nem akadt valami halaszthatatlan dolguk.
Vannak néhányan, akik valamiféle dacból bojkottálják a Jógafesztiválon való részvételt, de szerintem csak magukat fosztják meg a kellemes és lelkesítő élménytől, ami bennem azt ültette el, hogy igenis érdemes együttműködni, és dolgozni azért, hogy minél több emberhez juttassuk el a jógát. Minden oktató akiket láttam, nagyon szépen, gondosan a szíve legjavát adva oktatott és bemutatózott, a gyakorlók pedig tényleg nagyon komolyan vették a lehetőséget, és próbáltak minél többet magukba szívni a jóga végtelen szeretetfolyamából.
Én legalábbis azzal az érzéssel jöttem haza, hogy bár minden évben aggódok, mennyire lesz sikeres a rendezvény, évről évre egyre népszerűbb és színvonalasabb program kerekedik belőle. Örülök, hogy részt vehettem a fesztivál szervezésében, és köszönöm minden résztvevőnek és előadónak, kiállítónak, szervezőnek, hogy sikerült összehoznunk ezt a csodás eseményt. Óm shanti shanti shanti.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése