"2.14. té hláda-paritápa-phaláh punjápunja-hétutvát
té – övék; hláda – öröm; paritápa – bánat; phaláh – gyümölcsök; punja – jámborság; apunja – bűnös karma; hétutvát – okán.
A gyümölcseik élvezetesek vagy bánattal teliek, az őket okozó jámbor vagy bűnös karmától függően.
Ez az oka a szigorú erkölcsi előírásoknak a jógában. Nem arról van szó, hogy a mesterek nem akarják élvezni az életet, hanem arról, hogy a tegnap tettei hozták létre azt, akik ma vagyunk. Hasonlóképpen, a mai tetteink fogják meghatározni azt, hogy holnap kik leszünk. A testünk mindenképpen fájni fog a reggeli gyakorlás során, ha előző nap berúgunk vagy beszívunk. Lehet, hogy egyáltalán nem is fogjuk tudni rávenni magunkat a gyakorlásra, attól függően, hogy milyen mértékű volt a kicsapongás.
Ha a fájdalomnak bármilyen formája jelen van az életünkben, meg kell vizsgálnunk az okát, ami általában valamilyen bűnös tett, és meg kell szüntetnünk. Ha nem találjuk semmilyen nyilvánvaló okát, akkor a jógikus filozófia szerint a múlt életünkben van elrejtve. A következményeivel szembe kell néznünk, mivel az ok beteljesedett, és elkezdett gyümölcsöt hozni, és ezen okok miatt nem lehet megváltoztatni. Amellett, hogy nem vállalunk felelősséget azért a tényért, hogy a múltban hoztuk létre mostani szenvedésünket, van egy másik veszélyes tendencia is, amit ebben az összefüggésben meg kell vizsgálnunk.
Gyakran túlzottan felszínesen vizsgáljuk a szenvedésünk okát, ami lehet a hibás gyakorlás is. Olyankor boldogan menekülünk az apátiába, és abba az érzésbe, hogy „a jógának fájnia kell”, holott valójában túl lusták vagyunk ahhoz, hogy mélyebben kutassunk, vagy túlzottan rugalmatlanok vagyunk ahhoz, hogy változtassunk a hozzáállásunkon.
Ha sikerült szerencsés helyzetbe juttatni magunkat a múltban elkövetett jámbor tetteink által, jól tesszük, ha nem ülünk a babérjainkon. A haszon ugyanis biztosan kimerül, és akkor megtörténhet, hogy visszacsúszunk. Ideális esetben egy kellemes helyzetet gyakorlásra és tanulásra kell használni. Röviden, ezt az időt arra kell használni, hogy olyan dolgokat tegyünk, amik a felébredésünkhöz vezetnek; mivel sokkal nehezebb olyankor foglalkozni velük, amikor nyakig vagyunk a nehézségekben. Mivel az egész világ folyamatos áramlásban van, a következő pillanatban jöhetnek a nehéz idők, még olyankor is, ha úgy tűnik, minden szálat kézben tudunk tartani.
Ez a hozzáállás elvezet ahhoz az elkülönüléshez, ami képessé tesz arra, hogy szembenézzünk a fájdalommal, ami jöhet. A jóga azt javasolja, hogy sohase hagyatkozzunk arra, hogy a kellemes idők folytatódni fognak. Élvezhetjük, ameddig tart, feltéve, ha nem ragaszkodunk hozzá. Ha kifejlődik a ragaszkodás, akkor a boldogságod és szabadságod fenntartása azoknak a bizonyos örömöknek a folytatásától függ. Ne feledjük, a tudaton kívül semmi más nem örök.
Azt a tényt se hagyjuk figyelmen kívül, hogy az élvezet és a fájdalom mégis csak azoknak az ellentétpároknak a része, amelyeknek elkerülésére Patandzsali (2.48. szútra) és a Bhagavad-gítá bíztat. Lao Ce kínai filozófus azt mondja a Tao Te King-ben: „Határozd meg a szépséget, és megteremted a csúfságot is. Teremts jót és meghatározod a rosszat. Inkább jobb visszatérni a Tao óceánjába.” Itt a Tao a Brahman kínai megfelelője.
Ha megvizsgáljuk a szútrák e csoportját, amelyek a karmáról szólnak, könnyen az a benyomásunk alakulhat ki, hogy a jóga szimplisztikus, „tedd a jót és kerüld a rosszat” típusú spiritualitás. Ez messze áll a valóságtól. A jógában a felszabadulást a misztikus megtapasztaláson keresztül érhetjük el. Az erkölcsi szabályok az alapok, az alaptábor, ahonnan a csúcstámadást indítjuk. Azért fontosak, mert egyszerű és egyenes életet tesznek lehetővé számunkra. Nélkülük belebonyolódnánk a feltételekhez kötött létezés (szamszára) hálójába, és így valószínűtlenné válna a misztikus megtapasztalás."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése