A padmászana féloldalas végzésével kapcsolatos érvek elfogadhatónak tűnnek, mivel nyitott csípő esetén a combok kifordulásában minimális az eltérés, viszont a májra valóban nagyobb nyomást gyakorol a bal talp, ha felül van, mint a jobb talp a lépre, amely mélyebben van, és ellazulásához nem kedvező az erőteljes nyomás. Gondoljunk csak arra, amikor futás közben szúrni kezd a bal oldalunk, mivel a lép összehúzódik és kipréseli magából az elraktározott vörösvértesteket. Ez viszont inkább riadókészültség, mint ellazult állapot. Ugyanakkor a máj könnyen megnagyobbodhat, ha túl sok méreganyagot (szintetikus gyógyszert, tartósítószert, alkoholt, doppingszert, drogot stb.) fogyasztunk, és a máj masszírozása elősegíti annak méregtelenítését.
A lábat a nyakba rakós pózoknál viszont azt tapasztaltam, hogy a legtöbb embernek nyitottabb a bal csípője, mint a jobb, így természetesebb és könnyebb számukra először a jobb lábat a nyakukba tenni, majd rá a balt, ami a fordítottja annak, amit K. Pattabhi Jois tanított. Ez összefüggésben lehet a lótusz féloldalas végzésével is, ami a jobb lábas változatban kissé jobban nyitja a bal csípőt. Maehle érve, hogy a szív a bal oldalon van, és ezért a bal lábat kell először a nyakba helyezni, nem tűnik túl megalapozottnak, mert a bordakosárra gyakorolt minimális nyomáskülönbség nem befolyásolja annyira a szívet, mint például a rekeszizom felhúzása, ami pedig középpont-szimmetrikus szerv. Én általában mindenkire rá szoktam bízni, hogy melyik lábbal kezdi a szuptakúrmászanát vagy a dvipada-sírsászanát, bár a váltogatást itt sem követelem meg.
Az egyes sorozat gyakorlása esetén javasolni szoktam azt, hogy a jógamudrából kijövet enyhén homorítsuk a hátunkat, és emeljük meg a szegycsontot öt légzésre (lásd a képen). Ilyenkor végiglélegezhetünk a gerinc mentén, és összekapcsolhatjuk a légzést a bandhákkal, hogy a padmászanában ez már természetesen menjen, és ne legyen semmilyen feszültség a gerincben.
A padmászanában a fej előrebillentése által tudatosíthatjuk a dzsálándhára-bandhát, de ügyeljünk arra, hogy a nyak ne billenjen előre, hanem maradjon egy vonalban a gerinccel, és nyújtsuk enyhén fölfelé a fejünk búbját. Az utpluthit minimum annyi légzésig kellene kitartani, mint a padmászanát, de törekedhetünk a száz légzés elérésére. A lényeg az, hogy a légzés ugyanolyan lágy és lassú maradjon, mint a padmászanában, és minél kevésbé szökkenjen fel a pulzus. Az utpluthinak nem az a célja, hogy felpörgessük a szívünk működését közvetlenül a savászana előtt, és a csendes meditáció után, hanem az, hogy ellenőrizzük a légzés és bandha fölötti kontrollunk képességét, és a belső erő segítségével végezzük az utpluthit, az izmok feszítése helyett. Ez a póz a khecsarí-sziddhit, vagyis a jógikus levitációt hivatott idézni, és még ha nem is sikerül a kezek segítsége nélkül a magasba emelkednünk, a nyugodt légzésre azért törekedjünk.
Ugyanezen okból az utpluthiból történő hátraugrást is úgy érdemes megoldani, hogy minél kevésbé korbácsoljuk fel a pulzusunkat. Ha erőfeszítés nélkül sikerült végig kitartani, és könnyedén hátra tudjuk lendíteni a lólászanán keresztül csaturangába, akkor megtehetjük ezt, mivel ez a tradicionális befejezés. De ha ez túlzottan megerőltetőnek tűnik, akkor emelkedjünk a térdeinkre lótuszban, majd helyezzük a tenyereket a talajra előrefelé néző ujjakkal, és a két könyökünket támasszuk be a bordaívhez, mint ahogyan a pávabózban kell. Emeljük ki magunkat, és a tenyereken egyensúlyozva nyújtsuk ki a lábainkat, majd érkezzünk lágyan csaturangába.
A csaturangából a hagyományos befejezés az lenne, ha végigcsinálnánk a vinyászát a szamaszthitiig, majd elmondanánk a befejező mantrát. Utána még egy teljes vinyászával jutnánk el a lefelé néző kutyáig, majd előreugorva lefeküdnénk savászanába. Mondani sem kell, hogy ez a legtöbb ember esetében jócskán felpörgetné a pulzust, így a savászana első öt perce lihegéssel telne. Helyette elvégezhetjük a befejezést Maehle szerint, vagy lassan felvinyászázhatunk álló helyzetbe, majd pár légzésig pihenjünk állva, és csak azután üljünk, illetve feküdjünk le, hogy a légzésünk és a pulzusunk lenyugodott. A befejező mantrát a savászana után is elmondhatjuk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése