Az Ébredés

A múlt héten a drogról és a doppingról írtam, és arra a következtetésre jutottam, hogy van bennük egy közös vonás: mindkettő használói a látszatot, az illúziót részesítik előnyben a valósággal szemben. A drogos nem akar tudomást venni arról, hogy káosz van az elméjében, és az elől menekül a "betépésbe", a doppingoló pedig nem hajlandó tudomásul venni, hogy a testnek vannak korlátai, nem tudjuk a végtelenségig megerőszakolni az elménk és az akaraterőnk segítségével, akármilyen motiváltak és meggondolatlanul áldozatkészek is vagyunk. A test véges, a teljesítménye véges, és minél tovább élünk vissza az adottságaival, annál messzebb jutunk a tényleges önvalónktól, annál több jövőbeni szenvedés magjait ültetjük el a karmikus tárházunkban.

Márpedig szenvedni senki sem szeret, vagy nem szívesen teszi, és nem csak a test, az érzékek és az elme élvezetére tett erőfeszítés jár szenvedéssel, hanem az a törekvés is, hogy kitörjünk az elme és a test rabságából, és felszabadítsuk a tudatunkat. Az önmegvalósítás felé tett őszinte törekvésen kívül minden mást drognak tekinthetünk, hiszen csak az illúziónkat növeli. De mindenkinek joga van az igazsághoz, legfeljebb azt döntheti el, hogy hajlandó-e elfogadni, vagy pedig továbbra is menekülni szeretne előle.

A Mátrix című filmben két kapszulát kínáltak fel Neónak: a kék kapszula elfeledteti vele azt, hogy a Mátrix valaha is létezett, és ő csupán álmodja az életét a Mátrix rabjaként. A piros kapszula viszont segít neki felébredni, és rádöbbenni az élet valóságára. Az Ébredés nem lesz fájdalommentes, hiszen éveken, életeken keresztül kell levakarnunk magunkról azt, amit régebben értékesnek, fontosnak, elengedhetetlennek tartottunk, de menet közben rájöttünk, hogy csupán a szenvedés forrásai, mivel átmeneti örömöt okoznak, és odaláncolnak az elménkhez, mely újabb és újabb megtestesülések felé visz, hogy végestelen vágyainkat ki tudjuk elégíteni.

A jóga egy módszer, amivel elindulhatunk, hogy rátaláljunk eredeti természetünkre, és felébredjünk. De sok más spirituális folyamat és út is létezik, ami szintén elvisz a felébredéshez. A lényeg az, hogy válasszunk egyet, lehetőleg olyat, ami a természetünknek és a tudatunk fejlettségi szintjének megfelelő, és induljunk el rajta. Az is megtörténhet, hogy útközben rátalálunk egy másik útra, vagy előre-hátra megyünk ugyanazon, vagy elbizonytalanodunk. A lényeg az őszinte törekvés, az útkeresés. Hogy az eredmények, amiket elérünk, valóságosak-e vagy látszólagosak csupán, azt majd az élet eldönti.

Hogyan dönthetjük el mégis azt, hogy valaki felébredt? Hát kívülről elég nehéz ezt megállapítani, főleg, ha mi magunk még a szendergő állapotban vagyunk. belülről nyilván megérzi az ember, amikor felébred, ugyanúgy, ahogyan Neo is rájött utólag, hogy a Mátrix csupán egy számítógépes szimuláció, és nem a valóság. Minden esetre egy ember értékrendje, aki átélte az Ébredést, gyökerestül megváltozik. Elkezdi a Lényeget látni másokban, a spirituális magot, és megtanul mindenkit szeretettel elfogadni. megszabadul a félelemtől. Tisztában lesz az élete céljával, és nem a fölösleges, külsődleges dolgokban, érzéktárgyakban fogja a boldogságot keresni. A kapcsolatai őszintévé válnak, nem fog törekedni a látszat fenntartására, vagy felszínes viszonyok fenntartására. Egyformán viszonyul a látszólag értékes vagy értéktelen dolgokhoz is, és ugyanúgy lelkes marad dicsőségben és a kudarcok közepette is. Nem adja fel az ideáljait, és nem adja fel az idealizmusát. Akármennyit csalódik is, mindig megőrzi a hitét és a bizalmát, mert tudja, hogy az illúzió mögött mindig ott van a spirituális Valóság, és minden egyes csalódás csak az illúzió egy-egy rétegének szertefoszlása.

A Felébredt ember boldog, mert nem szenved hiányt semmiben, nem érzi úgy, hogy még valamire szüksége van ahhoz, hogy boldog legyen. nem akar megérkezni sehová, mert tudja, hogy már megérkezett, még ha a fejlődése nem is áll le. A további fejlődése inkább példa mások számára, mert elképzelhető, hogy másoknak sokkal több erőfeszítést kell tenniük, mire rájönnek, hogy már ott vannak, ahová teljes erejükből törekedtek. Aki már felébredt, az nem akar senkit sem meggyőzni, mert tudja, hogy mindenkire akkor köszönt rá az ébredés, amikor készen áll rá. Arra sincs szüksége, hogy őt meggyőzzék, mert tudja, hogy hol van, és tudja, hogy miért jutott oda.

Bár az Ébredés mindenki számára más lehet, és az is más lehet, amit ébredés után átél, egy közös dolog azonban van: mindannyian ugyanazt az illúziót hagyjuk hátra, maelyről megértjük, hogyan vezetett félre, és miért ragaszkodtunk hozzá, és mi a valódi szerepe. Amikor az utolsó darabka is a helyére kerül, akkor átéljük a Teljesség érzését, ami azt jelenti, hogy megszűnik a különállóság, jalentőségét veszíti az "én" és az "ők", a kívül és a belül, az egy és a különbözőség közötti elentmondás feloldódik. Szóval ne hagyjuk abba a keresést, mert aki keres, az talál, és ha nem hagyjuk visszakábítani magunkat, akkor hamarosan valóban fel fogunk ébredni!

“Az időd véges, úgyhogy ne vesztegesd el arra, hogy valaki más életét éled! Ne engedd, hogy mások véleménye túlharsogja a saját belső hangodat! De ami a legfontosabb, legyen elég bátorságod a szívedre és a megérzéseidre hallgatni! Ők valahogy már most is tudják, mivé akarsz válni valójában.” /Steve Jobs/