Végére értünk a leírásnak, amit Gregor Maehle az Ashtanga vinyásza jóga első sorozatána ászanáiról adott. Hamarosan következik a második sorozat, viszont előtte még illő lenne beszélni egy dologról, amiről Maehle nem szólt, mégpedig arról, hogy miért éppen ebben a sorrendben követik egymást az ászanák az első sorozatban? A későbbi sorozatok tanulmányozása során majd az egyes sorozatok egymás közötti összefüggéseit is megtárgyaljuk, de most kezdjük az alapoknál!
Mindannyian tudjuk, hogy az első sorozat neve Jóga-csikitszá, vagyis jógaterápia. Pattabhi Jois hangsúlyozza, hogy az első sorozat gyakorlásának célja az, hogy a belső szerveinket és szöveteinket megtisztítsuk a méreganyagoktól, és így megteremtsük a ragyogó egészség alapjait. Ennek megfelelően a sorozat az alsóbb csakrákon dolgozik dominánsan (múládhára, szvádhisthána és manipúra) a nagy mennyiségű előrehajlítás, csípőnyitás és náhány csavaró póz segítségével.
Ugyanakkor a gyakorló megismerkedik az "Astanga-szendviccsel", vagyis a napüdvözletek és álló gyakorlatok az elején a bemelegítést, felkészítést szolgálják, a befejező sorozat a végén a test és a prána megnyugtatását, és az előidézett hatások mélyítését, míg a közbülső rész maga a sorozat, mindig az adott témával foglalkozik: első sorozat - jógaterápia; második sorozat - nádí-sódhana, vagyis az energiavezetékek tisztítása; harmadik és további haladó sorozatok - szthira-bhága - a belső erő fejlesztése, felkészítés a meditációra.
Kezdjük tehát a Napüdvözletekkel! Az Astanga Szúrja-namaszkára A és B jelentősen eltér az összes ismert napüdvözlet-változattól, elsődlegesen a benne foglalt gyakorlatok számában (Napüdvözlet A - 9 vinyásza, Napüdvözlet B - 17 vinyásza). Az A változat tulajdonképpen az előre- és hátrahajlítások mellett a vinyászát vezeti be, készíti elő az előre- és hátraugrásokkal. Álló helyzetből/helyzetbe ugrani ugyanis valamivel könnyebb, mint később ugyanezeket a vinyászákat az ülő pózok között ismételni. A napüdvözlet A tulajdonképpen a bevezető vinyásza-sor a szamaszthititől a lefelé néző kutyáig, illetve a kivezető vinyásza-sor a csaturangától a szamaszthitiig. A vinyásza jógában ugyanis minden pózt szamaszthitiból indítanak, és oda térnek vissza a végén.
A Napüdvözlet B-ben valamivel jobban aktiváljuk a csípőket az utkatászana és a vírabhadrászanák által. Tulajdonképpen a napüdvözlet B egy vinyásza-sor, amely elvezet bennünket a Vírabhadrászana A-ig mindkét lábbal, közte három vinyászával. Csupáncsak azért nem a Vírabhadrászanát tartjuk ki benne öt légzésig, hanem a lefelé néző kutyát, mert ez még a bemelegítő szakasz, és a lefelé néző kutya jobban aktiválja a prána keringését a gerincben, mint a függőleges törzzsel végzett Vírabhadrászanák. Mindazonáltal a Vírabhadrászana és az utkatászana is lényeges pózok, ezért az álló sorozat végén, a napüdvözlet C-ben újra sorra kerülnek, immáron öt légzésig kitartva. A Vírabhadrászana kitartása ugyanis bemelegítettebb csípőt igényel, mint amivel a napüdvözletek közben rendelkezünk.
A tíz napüdvözlet felélénkíti a vérkeringést, a prána áramlását, és átmozgatja a gerincet, valamint a csípőt is egy kicsit. De mivel a test középponti tengelyét végig egy síkban tartjuk, további bemelegítésre van szükség.
A pádángusthászana és pádahasztászana megalapozzák az első sorozat alap-motívumát, az előrehajlítást, és alaposabban átnyújtják a törzs ás a lábak hátsó oldalát, amit aktívan használtunk a napüdvözletek során.
A további álló pózok között nincs vinyásza, hiszen eleve álló helyzetből indítjuk a pózt, tehát nem érdemes lemenni a földre. Viszont az ászanák nagyjából ellentét-párokba vannak rendezve, így a következő gyakorlattal mindig kompenzálni tudjuk az előzőt.
A trikónászana egy alapvető csípőnyitás, amire később nagy szükség lesz, ezért az előrehajlítás után közvetlenül ez következik. A parivritta-trikónászana a trikónászana kontrapóza, mert ellentétes irányba nyújtja a törzs izmait a csavarás miatt.
A pársvakónászanában mélyebben nyitjuk a csípőt, itt is a parivritta a kontrapóz.
A csípőnyitást és előrehajlítást kombinálja a praszárita-pádóttánászana. A különböző kéztartások révezetnek a vállnyitásra (C változat), majd segítenek abban, hogy mélyebbre menjünk előre (D változat). A pársvóttánászanában tovább nyitjuk a csípőket és a vállakat.
Az előrehajlítás után álló egyensúlyozó pózokat végzünk (utthita-haszta-pádánusthászana), ami tulajdonképpen a trikónászana nehezített változata. Az egy lábon történő egyensúlyozás nem sok szerephez jut az astanga-gyakorlásban, ezért érdemes elvégezni óra elején. Az ardha-baddha-padmóttánászana félig-meddig az előző lábemelős pózok kontrapóza. A Napüdvözlet C-ben pedig kitartjuk az Utkatászanát és a Vírabhadrászanákat, amelyeket csak futólag érintettünk a Napüdvözlet B-ben. Ezek után be vagyunk melegedve, és készen állunk arra, hogy megérkezzünk dandászanában az ülőhelyzetbe.
A kettes, hármas sorozatok gyakorlói sokszor a pársvóttánászana után már rátérnek a sorozat gyakorlására, de én azt szoktam javasolni, hogy végezzük el a maradék álló pózokat is, mert egyrészt nagyon hasznosak, másrészt az Ashtanga pont arról híres, hogy sokkal többet dolgozik felsőtestre, mint a lábakra, tehát nem érdemes lespórolni azt a pár álló gyakorlatot. A holnapi blogban tovább tárgyaljuk az első sorozat összefüggéseit.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése