A befejező sorozat elősegíti a gyakorlás meditatív oldalának kiemelését, hiszen a sok fordított póz erőteljesen aktiválja a fej csakráit (torok-, ágjá- és koronacsakra), és az egész gyakorlásunk eredményét egy mélyebb (ha úgy tetszik, magasabb) szintre viszi. Mivel Pattabhi Jois régi jógasálájában kevés volt a hely, így a dropbackek után megkérte a gyakorlókat, hogy menjenek fel az emeletre, és ott fejezzék be a gyakorlásukat, ezzel helyet adva a többi gyakorlónak. Így a befejező sorozat már nem a guru szeme előtt zajlott, és a fiatal gyakorlók hajlamossá váltak arra, hogy összecsapják. Nézzük meg akkor részletesen, hogy miként is épül fel a befejező sorozat!
A híd és a dropback után aki szeretné,. gyakorolhatja a kézenállást, vagy esetleg a skorpiót, és egy pascsimóttánászanával kompenzáljuk a hátrahajlítások miatt esetleg megrövidült hátizmok nyújtását. Utána tradícionálisan tíz légzésig savászanában szoktak maradni, hogy megvárják, amíg lenyugszik a test éls a légzés, mielőtt a fordított pózokba kezdenek. A másik opció az, hogy előre-hátra gurulunk a gerincünkön, és így lelazítjuk a hátizmokat és a csigolyákat, mielőtt felvesszük a szarvángászanát (gyertyapózt) Ez különösen azok számára fontos, akik nyaki problémákkal küszködnek, és kényelmetlennek találják a fej előrehajtását a gyertyában.
A szarvángászana a legalapvetőbb fordított póz, ami erősíti a dzsálándhára bandhát. Ez utóbbi bandhát csak néhány pózban alkalmaztuk, ahol a fej előrebillen, most lehetőségünk van a másik kettővel együtt egy fordított pózban gyakorolni. A szarvángászanát az ászanák királynőjének tekintik, mert az összes testrész működését frissíti, megfiatalítja, és felkészíti a testünket a további fordított pózokra, például a fejenállásra.
A szarvángászana után az eke következik, ahol is egy csípőhajlítást adunk hozzá az előző pózhoz. Ebben a gerincet is nehezebb egyenesen tartani, illetve a lábak hátsó oldalán is nyúlnak az izmok. A karnapídászana továbbfejleszti a szarvángászana meditatív jellegét, hiszen itt a térdünk belső felével elzárjuk a fülkagylókat, és ezáltal az anáhata-nádára, vagyis a szívcsakrában keletkező belső hangra tudunk koncentrálni. Ugyanakkor a póz előkészíti a következő kettőt, hiszen itt is már majdnem teljesen "összecsomagoljuk" magunkat a fordított pózban. Az úrdhva-padmászana egy meditációs póz, amely a szarvángászana és a lótuszülés előnyeit egyesíti magában, és még egy kis egyensúlyozást is hozzátesz.
A pindászanában a lótuszban lévő lábakat ráhajtjuk a mellkasra, így az előző pózhoz képest még a belső szervekre is nyomást gyakorolunk. Ez is egy ideális relaxációs-meditációs póz, ami segít visszavonulni a külvilágtól és megtalálni a befelé vezető utat.
A szarvángászana-gyakorlatsor kontrapóza a matszjászana, mivel itt a nyakat és a gerincet hátrahomorítjuk. A lótusz megmarad, felkészítve bennünket a befejező sorozat végén a padmászana-gyakorlatsorra. Az uttánapádászana az utpluthihoz (kiemelt lótuszhoz) hasonló erő-elem, ami az astanga vinyásza gyakorlásra tipikusan jellemző módon a gyakorlás meditatívabb részében is fenntartja a figyelmünket. Itt azonban a gerinc stabilitását hátrahajlított helyzetben ellenőrizzük a kinyújtott lábak által adott plusz terhelés segítségével.
Az uttánapádászana után egy csakrászanával és vinyászával jutunk el a fejenálláshoz, az ászanák királyához. Egyesek csak az alap sírsászanát gyakorolják, de lehetőség van kiegészítő gyakorlatok végzésére is, ha az már megy. A Sírsászana B-ben vízszintes lábakkal tartjuk ki a fejenállást. Ez erősíti a hátizmokat és az egyensúly-érzéket. Egyesek ötször föl-le emelgetik a nyújtott lábukat a föld és a függőleges fejenállás között. Ez egyrészt egyensúlygyakorlat, mivel a súlypontot ilyenkor át kell helyezni, másrészt elősegíti a fejenállásba való felmenetelt lendület nélkül, illetve jó rávezető a többi fordított pózra (alkartámasz, kézenállás) és az előre-hátra vinyászára is, ahol ugyanezen izmok segítségével emeljük a medencét a vállak fölé.
A sírsászana C-ben már az alkarokon kiemelve tartjuk magunkat, de megmarad a függőleges gerinc, így gyakorolhatjuk az egyensúlyozást is, illetve erősítjük a kar-váll-hát komplexumot, amit az alap fejenállásban is erőteljesen kellene használni a nyaki gerinc terhelése helyett. A sírsászana D-ben egy hátrahajlítást teszünk a fejenállásba, és a sírsapádászanára törekszünk, vagyis hátrahajlított törzzsel és behajlított lábakkal a talpunkat a tarkóhoz közelítjük. Egyesek kiemelik magukat az alkarokon és a skorpiót (vriscsikászana) gyakorolják itt, mielőtt leereszkednek bálászanába pihenni.
A bálászanában (sarokülés) lenyugszik a test, lassan visszaáll a vérkeringés a fordított pózok után, és felkészülünk a padmászanában végzett meditációra, amit a fejenállás remekül előkészített. Az első elem a baddha-padmászana, illetve a jógamúdrászana, ennek előrehajlított változata. Ebben a végtelen nyolcas formában felerősödik a belső energia-keringés, és könnyebben vissza tudjuk vonni a figyelmünket a külső körülményekről. Ugyanakkor az izmok ellazulnak, az ízületek megnyílnak, és minden akadály elhárul a meditáció útjából.
Ezután pár légzésig enyhén hátra szoktuk homorítani a gerincet a padmászanában, hogy miden fennmaradó feszültséget kioldjunk belőle. Ezt főként az egyes sorozat után érdemes megtenni, mert abban nincs túl sok hátrahajlítás. A magasabb sorozatok mindegyikében vannak hátrahajlítások, így nem szükséges külön elvégezni, azonnal hozzáfoghatunk a padmászana-meditációhoz.
A padmászanában a gjána-múdrát felvéve mindhárom bandhát aktiváljuk, és nincs más feladatunk, mint az uddzsájí légzés figyelése, és az ágjá csakrára való koncentráció. A pránájáma-gyakorlatokat is ebben a pózban lehet végezni, ha valaki szeretné. Az utolsó ászana az utpluthi, ahol kiemeljük a lótuszt, és az alsó bandhákat aktívan tartva mélyeket lélegzünk. A cél az lenne, hogy a légzés ne változzon meg a nyugalmi állapothoz képest. Egyesek itt kapálabhátit gyakorolnak, bár szerintem az túlzottan felhevíti és aktivizálja a testet a gyakorlás végére, amikor már a lehűlés lenne a cél. Az utpluthi után egy befejező teljes vinyászával térünk vissza szamaszthitibe, ahonnan a gyakorlást kezdtük. Utána jöhet a savászana és a befejező mantra.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése