Astanga-kód 2.

A múltkori bejegyzésben az álló gyakorlatok közötti összefüggéseket tárgyaltuk, most pedig az első sorozat ászanáit tekintjük át. Az álló sorozat után a dandászanába ugrunk előre, amit én kiemelve szoktam gyakoroltatni (utthita-dandászana). Ez ugyanis egy fontos rávezető gyakorlat, ami elősegíti az előre- és hátraugrást, míg az egyszerű dandászana csupán abban segít, hogy párhuzamos helyzetbe hozzuk a lábunkat a pascsimóttánászana előtt.

A három (egyesek szerint négy) pascsimóttánászana után, amelyek egyre mélyebb előrehajlítást és gerincnyújtást tesznek lehetővé, egy kontrapóz következik, a púrvóttánászana. Érdekes, hogy az egyes sorozat a legalapvetőbb előrehajlítással kezdődik, csakúgy, mint az álló sorozat. A pózok általában póz-kontrapóz párokba vannak rendezve. Az ardhabaddha-padma-pacsimóttánászana kontrapóza a tírjangmukha-ékapáda-pascsimóttánászana, mivel itt a térdet és a combot az ellentétes irányba rotáljuk.

A boka és a térd bemelegítése után rátérhetünk a dzsánusírsászana-sorozatra, amely a csípő és a derék nyitására koncentrál. Az A, B és C pózok egyre jobban nyitják a csípőt, és többet kell a medencét is csavarni, hogy kompenzáljuk a törzs oldalra kanyarodását. A Dzsánusírsászana D (parivritta-dzsánusírsászana) Pattabhi Jois sorozatában nem szerepel, csak Ajay Kumárnál. Ez viszont szerintem egy megfelelő kontrapóz az előző három dzsánusírsászanára. 

A marícsjászanák esetében a csípőnyitás, térdhajlítás és a gerinc csavarása vannak kobinálva. A C és D változat az A és B kontrapóza. A sok előrehajlítás után érdemes a core-t és a hátizmokat is aktiválni, ezt teszi a návászana. Ha a návászanák között ki tudjuk emelni magunkat kézenállásba, vagy legalább ingapózba, akkor még alaposabban megdolgoztatjuk a core-izomzatot. 

A návászana után három erőteljesebb csípőnyitó póz következik, amiket kartámaszokkal kombinálunk. A bhudzsapídászana A és B kontrapózai a tittibhászana és a bakászana, ezért én ezeket is öt légzésig szoktam kitartatni. Ezek készítik elő a kúrmászanát, ahol már tittibhászanába érkezünk, és a végén oda emeljük ki magunkat. A szuptakúrmászana jó továbblépés a kúrmászana után, és egyben jól előkészíti a kettes sorozat lábat a nyakba rakós pózait. A garbhapindászana a gurulással és a kukuttászanával jól növeli a combok lazaságát, és a baddhakónászanával, valamint az upsavista kónászanával semlegesítjük a hatásait. Az upavista kónászana, valamint a szúpta kónászana már erőteljesebb csípőnyitások, amelyek a hamstring nyújtását is magukba foglalják. 

A kétlábas nyitást egylábas nyitások követik, amelyek még alaposabban tudják előidézni a csípőízület körüli izmok ellazulását. A lábnyitások után két olyan póz is van, ami előrehajlítást és az ülőcsonton való egyensúlyozást hivatott fejleszteni: ubhaja-pádángusthászana és úrdhvamukha-pascsimóttánászana. Az elsőben az egyenes törzset minél távolabb igyekszünk tartani a lábaktól, míg a másodikban ellenkezőleg, odahúzzuk a törzset a lábakhoz. Ezek technikailag  a legnehezebb előrehajlítások az első sorozatban az egyensúlyozás miatt. 

A kontrapózuk a szétubandhászana, ami egyben felkészítő póz a hídra is. A hátrahajlítások nagyon fontosak, mégis a sorozat végén gyakoroljuk őket. ennek több oka van: az egyes sorozat témája az előrehajlítás, ami a belső szerveket méregteleníti. A méreganyagok kiürítése könnyebbé teszi a hátrahajlítás végzését, valamint az ízületek már kellően be vannak melegedve a sorozat vége felé, így hatékonyabban tudunk hátrahajolni. A hátrahajlításokat egy pascsimóttánászanával kompenzáljuk, és készen is állunk a befejező sorozatra.