"Miután rámutatott, hogy a tudatalatti benyomások a fájdalom belső okai, Patandzsali két külső tényezőt is megnevez. Az első a természet gunáinak (minőségeinek) folyamatos változása. Itt a „természet” szót használom a prakritire, de ne feledjük, hogy semmi köze a bálnák vagy az esőerdők megmentéséhez, bár ezek is nemes célok. A prakriti a kozmikus intelligencia forrása, amely a dns-kódnak, a molekulák struktúrájának és a galaxisok egymás körüli mozgásának a tervrajza. Ez a természet, vagyis a kozmikus intelligencia forrása három kötőerőben vagy minőségben nyilvánul meg: radzsasz, tamasz és szattva. Úgy tartják, hogy ők építenek fel, különböző változó arányokban mindent ebben a világban – kivéve a tudatot, ami nem evilági képződmény.
Vjásza rámutat, hogy mivel egy guna önmagában nem tud semmihez sem kezdeni, minden tárgy a tömeg-elv (tamasz), energia-elv (radzsasz) és intellektus-elv (szattva) kombinációjából áll.
Egy tárgy vonzósága és élvezhetősége jelentősen változik a perspektíva, megfigyelő és az idő függvényében. A reklámipar a női test formáját isteníti, mint a tökéletes reklámeszközt, és sok vásárlót át is vernek, még ha tudjuk is, hogy mennyire meg tud változni egy test csupán néhány évtized alatt. Más szempontból viszont a test sokkal kevésbé vonzónak tűnhet. Ahogy az egyik szútra-kommentátor megfigyelte: „Az a lány, akit húszéves korodban feleségül vettél, úgy nézhetett ki a szemedben, mint egy angyal. Harminc évesen azonban lehet, hogy démonnak látod, valaki más meg esetleg angyalnak.” Így megváltozhat a szemlélő perspektívája anélkül, hogy a tárgy túl sokat változna.
Ezzel eljutottunk a szenvedés harmadik és egyben utolsó formájához, a folyamatos változás vagy átalakulás miatti aggodalomhoz. Az a természetes tendenciánk, hogy rendszerhez hasonló kapcsolatokat hozzunk létre: család, otthon, baráti kör, cég, szomszédság, klubok, közösségek, társadalmak, települések, kultúrák, nemzetek és birodalmak, ami egy keretet ad nekünk arra, hogy letelepedjünk és elkényelmesedjünk. De minden rendszerben ott van az entrópia (a rendezetlenség növekedésének elve), ami addig változtatja a rendszert, amíg el nem rontja.
Az entrópia az emberi test halálának, a kapcsolatok és családok megszakadásának, a cégek csődbemenetelének, bizonyos lakókörnyezet rasszista villongások, terrorista-támadások vagy bombázás miatti megsemmisítésének, nemzetek megsemmisítésének háború vagy polgárháború formájában, vagy birodalmak tönkremenésének formájában nyilvánul meg a dekadencia és az idiotizmus miatt. Mindezek a változások aggodalmat okoznak azokban az emberekben, akik átélik őket. Még ha nem is feltétlenül rosszabbat hoz a változás, a változás elkerülhetetlensége félelmet kelt bennünk.
E három okból a megkülönböztetéssel rendelkező személy fájdalmasnak tekinti a világot és a megtapasztalást. Azért ítélhetjük meg így, mert ismerjük az egyetlen állapotot, ami nem fájdalmas. Ez a természetes állapotunk eksztázisa és szabadsága, ami a jóga valódi állapota."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése