"Patandzsali a következőképpen írta le a nyolc testrészt:
- Tilalmak (Jama)
- Előírások (Nijama)
- Pózok (Ászana)
- A légzés nyújtása (Pránájáma)
- Befelé figyelés (Pratjáhára)
- Koncentráció (Dháraná)
- Meditáció (Dhjána)
- Eksztázis (Szamádhi)
Rövidesen
részletesebben is bemutatom ezeket a lépcsőfokokat. Az indiai
spirituális tradíciók, mint például a jóga, egyik rendkívüli
vonása, hogy az évszázadok során a gyakorlásuk alkalmazkodott a
fejlődő társadalom változó igényeihez. Az ashtanga-jóga
sem különb, és az elmúlt néhány évezredben különböző
formákat öltött. Például egy viszonylag új forma, amely csupán
mintegy ezer éves, a hatha-jóga, egy tantrikus jógafolyamat,
amely a testre és részletes technikák helyes végrehajtására
koncentrál. A hatha-jóga egyik meghatározó szövege, a
Hatha-jóga Pradípiká létrának nevezi a gyakorlást, azok
számára, akik szeretnének felkapaszkodni az ashtanga-jóga
magasságába.
Az
ashtanga-jóga másik iskolája vagy módszere az ashtanga
vinyásza jóga – ez az a gyakorlat, amely jelen könyv témáját
képezi. Ezt az iskolát manapság sokszor egyszerűen
ashtanga-jógának nevezik. Ez a rövidített név egy kicsit
zavaró lehet, mert az egész ashtanga-jógára utalhat, vagy
annak alfajára, az ashtanga vinyásza jógára is. Az
„ashtanga-jóga” kifejezés mára már univerzálisan
elfogadottá vált, ezért ebben a könyvben is ezt fogjuk használni.
Az olvasónak a szövegkörnyezet alapján kell eldöntenie, hogy
mikor vonatkozik ez Patandzsali jógájának általános
megközelítésére, és mikor vonatkozik specifikusan az ashtanga
vinyásza jógára.
Az
ashtanga vinyásza jóga alapítója a Vámana nevű bölcs,
aki indiai tanáraim szerint négyezer évvel ezelőtt élt. Ebben az
időszakban gyorsan fejlődtek az indiai városok, és ennek
eredményeképpen az emberek ideje egyre jobban igénybe lett véve.
A társadalomnak olyan gyakorlásra volt szüksége, amely magába
foglalta Patandzsali eredeti jógájának minden elemét, de kevesebb
időt vett igénybe. Rishi Vámana ennek az igénynek tett eleget,
amikor bevezette a vinyásza koncepcióját Jóga-Korunta
című írásában.
A
vinyászában a pózokat (ászana, a harmadik
lépcsőfok) a belső izmok összehúzásával (bandha) és a
kontrollált, megnyújtott légzéssel (pránájáma, a
negyedik lépcsőfok) kombinálva úgynevezett „pecséteket”
(múdrá) hozunk létre. A pózokat bizonyos sorrendben
hajtjuk végre, és a tekintet fókuszpontjaival (dristi)
kombináljuk. Ezek a módosítások „felturbózzák” a pózokat.
Ha helyesen gyakoroljuk az ötödik és hatodik lépcsőfokkal együtt
(pratjáhára, az érzékek visszavonásának technikája, és
dháraná, a mentális koncentráció technikája, amely a
légzés figyelését jelenti), a pózok meditatív állapothoz
(dhjána, a hetedik lépcsőfok) vezetnek. Az idő során az
egymásba kapcsolt lépcsőfokok rendszeres gyakorlása megtisztítja
az elmét és a testet, és idővel elvezet az eksztázishoz
(szamádhi, a nyolcadik lépcsőfok). A következő részben
áttekintjük az ashtanga-jóga nyolc lépcsőfokát, majd az
első fejezetben egy még részletesebb elemzés következik."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése