A nyolc lépcsőfok

Újabb részlet Gregor Maehle Astanga-könyvéből:

"Patandzsali a következőképpen írta le a nyolc testrészt:

1. Tilalmak (Jama)
2. Előírások (Nijama)
3. Pózok (Ászana)
4. A légzés nyújtása (Pránájáma)
5. Befelé figyelés (Pratjáhára)
6. Koncentráció (Dháraná)
7. Meditáció (Dhjána)
8. Eksztázis (Szamádhi)

Rövidesen részletesebben is bemutatom ezeket a lépcsőfokokat. Az indiai spirituális tradíciók, mint például a jóga, egyik rendkívüli vonása, hogy az évszázadok során a gyakorlásuk alkalmazkodott a fejlődő társadalom változó igényeihez. Az ashtanga-jóga sem különb, és az elmúlt néhány évezredben különböző formákat öltött. Például egy viszonylag új forma, amely csupán mintegy ezer éves, a hatha-jóga, egy tantrikus jógafolyamat, amely a testre és részletes technikák helyes végrehajtására koncentrál. A hatha-jóga egyik meghatározó szövege, a Hatha-jóga Pradípiká létrának nevezi a gyakorlást, azok számára, akik szeretnének felkapaszkodni az ashtanga-jóga magasságába.

Az ashtanga-jóga másik iskolája vagy módszere az ashtanga vinyásza jóga – ez az a gyakorlat, amely jelen könyv témáját képezi. Ezt az iskolát manapság sokszor egyszerűen ashtanga-jógának nevezik. Ez a rövidített név egy kicsit zavaró lehet, mert az egész ashtanga-jógára utalhat, vagy annak alfajára, az ashtanga vinyásza jógára is. Az „ashtanga-jóga” kifejezés mára már univerzálisan elfogadottá vált, ezért ebben a könyvben is ezt fogjuk használni. Az olvasónak a szövegkörnyezet alapján kell eldöntenie, hogy mikor vonatkozik ez Patandzsali jógájának általános megközelítésére, és mikor vonatkozik specifikusan az ashtanga vinyásza jógára.

Az ashtanga vinyásza jóga alapítója a Vámana nevű bölcs, aki indiai tanáraim szerint négyezer évvel ezelőtt élt. Ebben az időszakban gyorsan fejlődtek az indiai városok, és ennek eredményeképpen az emberek ideje egyre jobban igénybe lett véve. A társadalomnak olyan gyakorlásra volt szüksége, amely magába foglalta Patandzsali eredeti jógájának minden elemét, de kevesebb időt vett igénybe. Rishi Vámana ennek az igénynek tett eleget, amikor bevezette a vinyásza koncepcióját Jóga-Korunta című írásában.

A vinyászában a pózokat (ászana, a harmadik lépcsőfok) a belső izmok összehúzásával (bandha) és a kontrollált, megnyújtott légzéssel (pránájáma, a negyedik lépcsőfok) kombinálva úgynevezett „pecséteket” (múdrá) hozunk létre. A pózokat bizonyos sorrendben hajtjuk végre, és a tekintet fókuszpontjaival (dristi) kombináljuk. Ezek a módosítások „felturbózzák” a pózokat. Ha helyesen gyakoroljuk az ötödik és hatodik lépcsőfokkal együtt (pratjáhára, az érzékek visszavonásának technikája, és dháraná, a mentális koncentráció technikája, amely a légzés figyelését jelenti), a pózok meditatív állapothoz (dhjána, a hetedik lépcsőfok) vezetnek. Az idő során az egymásba kapcsolt lépcsőfokok rendszeres gyakorlása megtisztítja az elmét és a testet, és idővel elvezet az eksztázishoz (szamádhi, a nyolcadik lépcsőfok). A következő részben áttekintjük az ashtanga-jóga nyolc lépcsőfokát, majd az első fejezetben egy még részletesebb elemzés következik."