Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:
héjam – elkerülendő; duhkham – szenvedés; anágatam – a jövőbeni
A jövőbeni szenvedés elkerülendő.
A 2.15. szútra azt mondja, hogy minden élmény fájdalommal teli, ami a szenvedések forrásain alapul. A szenvedéseken alapuló élmények a karmikus tárházban gyűlnek, ami új szenvedéshez vezet.
A karma három formáját különböztethetjük meg. Először is ott van a karma, amit a múltban hoztunk létre, és ami már meghozta a gyümölcsét. Ez a karma hozta létre jelenlegi testünket, egy bizonyos élethosszal, a születés és halál bizonyos típusával, és bizonyos típusú élményekkel. Ezeken a kereteken belül, amit valamilyen mértékben el kell fogadnunk, még midig sok mindenen tudunk változtatni. De még ha mindent helyesen teszünk is, akkor sem szabad elbátortalanodni a kudarcok hatására, hanem a saját előző tudatlanságunk eredményeként kell elfogadnunk őket, ahelyett, hogy másokat tekintenénk felelősnek értük.
A karma második típusa az, ami létre lett hozva, de még nem hozta meg a gyümölcsét. A gyümölcsét megelőzte az a karma, ami a jelenlegi testünket adta nekünk. Nem tudjuk, hogy ez a karma mit rejteget a számunkra, és meg kell szakítani. Lehet, hogy ezzel a megtestesüléssel lejár a jó karmánk, és alacsonyabb testekben születnénk újjá. Ezt el kell kerülni. A Jóga-Vaszistha, amely a nagy bölcs, Vaszistha tanításait tartalmazza, azt állítja, hogy bármilyen karmát meg lehet akadályozni, és az igazi erőfeszítést tevő számára nincs előírt karmikus sors. Valóban van rá bizonyíték, hogy az erőfeszítés növelésével a sorsot meg lehet változtatni. Ha hiszel benne, hogy meg tudod változtatni a sorsodat, akkor jobb esélyed van rá, hogy megtedd. Hozzunk szilárd elhatározást, hogy megállítjuk azt a karmát, ami még szunnyadó állapotban van, és nem hajtott ki.
A karma harmadik típusa az, amit most hozunk létre. Ez a karma, ahogy már megtudtuk, azonnali eredményeket ad, ha erős; máskülönben a karmikus tárházban fog összegyűlni. Mindkét esetben új szenvedést eredményez, ahogy az előző szútra is rámutatott. A jövőbeni szenvedés elkerülésének egyetlen módja az, ha most tudatunkra ébredünk.
Sok ember abba a hitbe ringatja magát, hogy a halál valahogy minden bajt automatikusan megold. Egyesek azt gondolják, hogy egy istenség el fogja vinni őket a gyönyör megfoghatatlan birodalmába, míg a materialisták azt remélik, hogy a halál megoldja a problémáikat azáltal, hogy kikapcsolja őket. Az a hiedelem azonban, hogy a halál megoldja a spirituális problémáinkat, I. K. Taimni szerint abszurdum, ami ahhoz az elképzeléshez hasonlít, hogy az éjszaka megoldja a gazdasági problémáinkat. Csupán az, hogy sötét van, és nem látod a befizetetlen számlákat az asztalon, nem jelenti azt, hogy eltűnnek. Hasonlóképpen, csak azért, mert a megtestesülésed fénye ki lett kapcsolva, karmikus felelősséged nem szűnt meg.
A materializmus teret adott annak az illúziónak, hogy kényünk kedve szerint cselekedhetünk, anélkül, hogy bármilyen felelősséget kellene éreznünk. Sok materialista szó szerint úgy viselkedik, mintha nem lenne holnap. Az ő hitük szerint, bármilyen bűnt követ is el valaki, az élete végén mindenki a halál mindent elfeledő és mindent eltörlő ölelésében köt ki. Akkor minek kellene keresztülmennünk az egész erőfeszítésen a fejlődés érdekében?
A jóga azt mondja, hogy vissza fogunk térni, hogy learassuk a tetteink gyümölcsét. Ha nem akarjuk a fájdalom gyümölcsét learatni, akkor ne vessük el a magjait. A következő szútrák elmagyarázzák, hogyan lehet megállítani a jövőbeni szenvedést."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése