"Matszjászana
(halpóz)
Disti: Orrhegy
Nava: Belégzésre
engedjük le a karokat és a hátunkat a talajra. Nyújtsuk a csípőt,
és engedjük a térdeket is le a talajra. Fogjuk meg a lábujjakat,
és emeljük a mellkast a mennyezet felé, homorítsuk a gerincet, a
fejtetőnket pedig helyezzük a talajra. A lábujjakba kapaszkodva
egyenesítsük ki a karjainkat, és emeljük a mellkast tovább a
mennyezet felé. A matszjászana nyitja a mellkast, és javítja a
nyak lordotikus hajlatát, mivel ezek ellentétes irányba voltak
hajlítva a szarvángászana-gyakorlatsorban. Felülről nézve a póz
egy hal formájára hasonlít, amelynek a fejét a fejünk és a
vállunk, a lábaink a farkát, a karjaink pedig a mellső és hátsó
uszonyát alkotják.
Megjegyzések: A
szarvángászana-gyakorlatsorban a nyakunk végig kilencven fokban be
volt hajlítva a háti gerinchez képest, a matszjászanában viszont
erőteljesen hátrahajlítjuk a fejünket és a nyakunkat. Bár ez az
előző sorozat kontrapóza, a nyaknak egyszerre sok lehet ennyi
görbület-változás. Én ezért azt szoktam javasolni, hogy üljünk
fel a pindászana után, és mozgassuk át a nyakunkat oldalsó
irányba is, és csak ezután ereszkedjünk hátra a matszjászanába.
Ha nem megy a lótusz, akkor kinyújtott lábakkal is végezhetjük a
pózt, mert a gerincre és a hátizmokra úgy is nagyon jó hatással
van.
Ha ülő helyzetből
indítjuk a pózt, akkor helyezzük a tenyereket a csípő mellé a
talajra, majd ereszkedjünk hátra a könyökünkre. Homorítsuk a
gerincet, és a fejtetőt a talajra eresztve. Ha túl közel
helyezzük a fejtetőt az ülőcsontokhoz, akkor a nyaki és az
ágyéki gerincszakaszban túl nagy lesz, a görbület, és a medence
is túlzottan közel kerülhet a függőleges helyzethez. Ilyenkor
helyezzük egy kicsit messzebb a fejünket az ülőcsontoktól, és
nyújtsuk a nyaki és az ágyéki gerincszakaszt, hogy elkerüljük a
csigolyák összetorlódását. A hasfalat erőteljesen húzzuk
befelé, ezáltal a medencét vissza tudjuk billenteni a talaj
irányába, és elkerülhetjük az L4-5. csigolyákra és
porckorongokra nehezedő túlzott terhelést. A szegycsonttal
nyújtózkodjunk az állcsús irányába, és nyissuk a mellkast.
Vannak, akik úgy végzik
a nyújtott lábas verziót, hogy ráülnek a tenyereikre. Én
azonban azt javaslom, hogy a tenyereket csúsztassuk előre a csípők
mellett a lábak irányába. Ezáltal le tudjuk ereszteni a vállakat,
és egymás felé tudjuk közelíteni a lapockákat, ami elősegíti
a mellkas nyitását. A könyökünket csak könnyedén érintsük a
talajhoz, ne helyezzünk rá túlzottan sok súlyt. Ekkor ugyanis
megemelkedik a váll, és a hátizmok helyett a vállöv fogja
tartani a mellkas súlyát. A célunk azonban az, hogy a fejtető és
az ülőcsontok között a hosszanti hátizmok megfeszítésével
tartsuk meg az ívet, miközben nyújtózkodunk is a gerinccel. A
lótuszban végzett matszjászanánál eleve előbbre nyúlnak a
kezek, hogy elérjük a lábujjainkat. Ilyenkor nem is tudjuk
letámasztani a könyökünket a talajra, vagyis teljesen a
hátizmokra vagyunk utalva."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése