Tíz spirituális úton terjedő betegség
A világ egy vadon, és ez a lelki életre sem kevésbé igaz, mint az élet bármely más területére. Tényleg azt gondoljuk, hogy valaki csak azért, mert öt éve meditál, vagy tíz éve jógázik, bármennyire is kevésbé neurotikus, mint a többiek? Legjobb esetben is legfeljebb egy kicsit tudatosabb róla. Egy kicsit.
Ez volt az oka annak, hogy az életem utóbbi tizenöt évében azt kutattam és arról írtam könyveket, hogyan lehet a megkülönböztető képességet kultiválni az összes kényes területen: hatalom, szex, megvilágosodás, guruk, botrányok, pszichológia, neurózis - valamint erőteljes, de egyszerűen zavarodott vagy öntudatlan motivációk az út során. Partnerem (Marc Grafni, szerző és tanár) és én (Mariana Caplan, PhD) egy könyvsorozatot, kurzusokat és gyakorlatokat állítunk össze, hogy még inkább letisztázhassuk ezeket a kérdéseket.
Több évvel ezelőtt egy nyarat töltöttem Dél-Afrikában, ott éltem és dolgoztam. Megérkezésemkor azon nyomban szembesültem azzal a zsigeri igazsággal, hogy abban az országban voltam, ahol a gyilkosságok számaránya a legmagasabb a világon, ahol hétköznapi dolog volt a nemi erőszak, és a lakosság több mint fele HIV-pozitív volt, férfiak, nők, homoszexuálisok és heterók egyaránt.
Ahogyan megismertem több száz spirituális tanítót és sok ezer spirituális gyakorlót munkám és utazásaim közepette, megdöbbentett az a mód, ahogyan a lelki nézeteinket, látásmódunkat és élményeinket hasonlóképpen "fertőzték meg" a "konceptuális kórokozók" - mivel a komplex spirituális elvekhez kötődő zavarodott és éretlen viszonyulás megélése ugyanolyan láthatatlan és alattomos lehet, mint egy szexuális úton terjedő betegség.
A következő tíz kategória nincs kőbe vésve, inkább eszközként szolgálhat arra, hogy tudatossá váljunk néhány leggyakoribb, spirituális úton terjedő betegségről.
1. Gyorsétterem-spiritualitás: keverd össze a spiritualitást egy olyan kultúrával, ami a sebességet, többszörös feladatokat és az azonnali kielégülést ünnepli, és az eredmény valószínűleg a gyorsétterem-spiritualitás lesz. Ez a betegség annak a népszerű és érthető ábrándnak a terméke, hogy az emberi születésünkkel járó szenvedéstől való megszabadulás gyors és könnyű lehet. Egy dolog azonban egyértelmű: a lalki átalakulás nem következhet be egyik pillanatról a másikra.
2. Műspiritualitás: az a tendencia, hogy úgy beszéljünk, öltözködjünk és cselekedjünk, ahogyan elképzelésünk szerint egy spirituális személy tenné. Ez a spiritualitás utánzása, amely úgy mímeli a spirituális megvalósítást, ahogyan a leopárd-mintás anyag utánozza a valódi leopárd-bőrt.
3. Zavart motivációk: Bár őszinte és tiszta vágyunk van a fejlődésre, gyakran keveredik alantasabb motivációkkal, mint a szeretetéhség, a valahová tartozás vágya, a belső űr kitöltésének igénye, az a remény, hogy a lelki út megszabadít bennünket a szenvedéstől, valamint a spirituális ambíció, a vágy, hogy különlegesek, másoknál jobbak, "kiválasztottak" legyünk.
4. Azonosítás a lelki élményekkel: Ebben a betegségben az egó azonosítja magát a lelki élményeinkkel, és a sajátjának tekinti azokat, és elkezdjük azt gondolni, hogy azokat a megvalósításokat testesítjük meg, amelyeket valamikor átéltünk. A legtöbb esetben nem tart a végtelenségig, bár általában hosszabb ideig kitart azoknál, akik megvilágosodottnak hiszik magukat, vagy/és lelki tanítóként tevékenykednek.
5. A spiritualizált egó: Ez a betegség akkor jelentkezik, amikor az egoikus személyiség struktúrája maga mélyen beleágyazódik a lelki koncepciókba és elképzelésekbe. Az eredmény egy "golyóálló" egó-struktúra. Amikor az egó spiritualizálódik, sebezhetetlenné válunk a segítség, új benyomások vagy konstruktív visszacsatolások számára. Áthatolhatatlan emberi lénnyé válunk, és megrekedünk a lelki fejlődésünkben, a spiritualitás nevében.
6. Lelki tanítók, mint tömegtermék: Több olyan, jelenleg divatos spirituális hagyomány van, amely olyan embereket termel, akik a lelki megvilágosodás vagy tökéletesség szintjén állónak képzelik magukat, ami jóval meghaladja a valóságos szintjüket. Ez a betegség úgy működik, mint egy spirituális futószalag: vedd fel a ragyogást, szerezd meg a megértést, és - bumm! - már meg is világosodtál, és készen állsz arra, hogy másokat is hasonló módon eljuttass a megvilágosodáshoz. Nem az a probléma, hogy ilyen tanárok oktatnak, hanem az, hogy azt sugallják, hogy elérték a spirituális tökéletességet.
7. Spirituális büszkeség: A spirituális büszkeség akkor jelenik meg, amikor a gyakorló sok éves kemény munkával ténylegesen elérte a bölcsesség bizonyos szintjét, és ezt az eredményt indokként használja arra, hogy ne kelljen tovább fejlődnie. A "spirituális felsőbbrendűség" érzése ennek a spirituális úton terjedő betegségnek egy másik szimptómája. Annak a finom érzésnek a formájában jelentkezik, hogy "Én jobb, bölcsebb és magasabb rendű vagyok másoknál, mert spirituális vagyok."
8. Csoport-elme: Más szavakkal csoport-gondolkodás, kultikus mentalitás vagy saram-betegség, ez is egy alattomos vírus, amely a tradicionális ko-dependencia számos elemét tartalmazza. Egy spirituális csoport finom és tudatalatti megegyezésekre jut azt illetően, hogy mi a helyes módja a gondolkodásnak, beszédnek, öltözködésnek és cselekvésnek. Azok az egyének és csoportok, amelyeket ez a betegség fertőzött meg, elutasítják azokat az egyéneket, hozzáállást, és körülményeket, amelyek nem illeszkednek a csoport gyakran íratlan törvényeibe.
9. A kiválasztott-komplexus: Ez a komplexus nem csak a szidókra korlátozódik. Ez az a hit, hogy 2Egy csoport spirituálisan fejlettebb, erősebb, megvilágosodottabb és egészen egyszerűen jobb minden más csoportnál. Fontos különbség van aközött a felismerés között, hogy megtaláltuk a számunkra legmegfelelőbb utat, tanítót vagy közösséget, és aközött, hogy megtaláltuk az Egyet.
10. A halálos vírus: "Megérkezetem": Ez a betegség annyira erőteljes, hogy megvan az a képessége, hogy halálos legyen a lelki evolúciónkra nézve. Ez az a hit, hogy "Megérkeztem" a lelki út végső pontjához. A lelki fejlődésünk azon a ponton ér véget, amikor ez a hiedelem kikristályosodik a pszichénkben, mivel abban a pillanatban, amikor elkezdjük azt gondolni, hogy elértük az út végét, megszűnik a további növekedés lehetősége.
Marc Grafni szerint: "A szeretet lényege a megértés. Ezért önmagunk szeretetének lényege önmagunk megértése. Csak abba tudsz beleszeretni, akit tisztán látsz, önmagadat is beleértve. Szeretni azt jelenti, hogy látni a szemeinkkel. Csak akkor kezded szeretni önmagadat, amikor tisztán látod önmagad."
Marc tanításának szellemében azt gondolom, hogy a megkülönböztető képesség elsajátításának kritikus része a spirituális úton az, hogy feltárjuk az egó és önbecsapás terjengős betegségeit, amelyek mindannyiunkat sújtanak. Ekkor van szükségünk a humorérzékre és a valódi spirituális barátok segítségére. Amint szembenézünk a spirituális fejlődésünk akadályaival, időnként könnyű kétségbe esni vagy önmarcangolóvá válni vagy elveszíteni a bizalmunkat a folyamatban. Meg kell tartanunk a hitet önmagunkban és másokban, ha tényleg hatással akarunk lenni a világra."
Néhány kósza gondolat: Hát egy kicsit röviden tárgyalta a szerző az egyes betegségeket, és lehet vitatkozni a kategorizálással, de azt hiszem, hogy egy őszinte lelki kereső sok esetben önmagára vagy az átlala eddig bejárt utakra, közösségekre ismer. Egy a lényeg - egyikőnk sem jobb vagy rosszabb a másiknál, és a küzdelmet önmagunkkal, a saját egónkkal kell megvívnunk. Ehhez legfeljebb segítséget kaphatunk, ha jól választunk, vagy megfelelően viszonyulunk az élethelyzetekhez, amikbe belekerülünk. Még csak azt sem mondanám, hogy a megfelelő helyen kell leni a megfelelő pillanatban, mert igazából mindenki ott van, csak ezt nem mindig ismeri fel. Minden helyzetből lehet tanulni, erősödni és tovább fejlődni, ha ezt megfelelő alázattal és őszinteséggel tesszük. Az őszinte kereső jutalma a hit, a remény és a szeretet, és amit talál, attól nem csak ő lesz gazdagabb, hanem az egész világ is.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése