A helyzet azonban az, hogy egy-két perc alatt maximum az izmok tudnak megnyúlni az élettani határukig, és ha tovább erőltetjük a pózt, anélkül, hogy több időt várnánk, és nagyon fokozatosan mennénk bele, akkor a két csontot összekötő izom a leggyengébb ponton, az ín és az izompólya találkozási pontjánál fog megsérülni. Az izomszakadás hamarabb regenerálódik, mint az inak rostjai, például a hamstring esetében az izompólya pontosan az ülőcsontnál öleli körül az izmot, és ha itt elszakad egy erőltetett előrehajlítás vagy csípőnyitás miatt, akkor általában egy év a regenerációs idő. Ráadásul a begyulladt izompólya nyomja az ülőideget, így gyakran előjön a fájdalom ülésnél és egyéb pózokban.
Az igazítással ugyanez a helyzet. Ha egy oktató vezetett astangán igazít egy gyakorlót, ahol összesen öt légzésnyi ideje van rá, és hirtelen nagy erőhatást gyakorol valamelyik testrészre, főleg ha még a terem is hideg, könnyen sérülés lehet a vége. A sérülésekből lehet ugyan tanulni, de összességében azért hátráltatják az ember fejlődését.
A megoldás tehát a Jin jóga. Ez olyan pózok gyakorlásából áll, amelyek nem igényelnek különösebb izommunkát, mert például öt percnyi csaturangát nem nagyon köszönne meg senki sem, és nem is lenne hajlákonyabb tőle. A pózokban a gravitáció erejét használjuk ki, és olyan módon rendezzük el a végtagokat, hogy önnön súlyuk által nyíljanak az ízületek. Ez jóval biztonságosabb, mint a külső vagy saját izomerő használata, és mélyebb nyújtás érhető el vele, hiszen a hangsúly az elengedésen van, az adott nyitást akadályozó antagonista izmok tudatos ellazításán.
Egy jó példa erre István drámászana-órája, aki már kipróbálta, tudja, hogy miről beszélek. És a békapóz csupán egy a Jin jóga mintegy száz gravitációs ászanája közül. Az ászanában töltött hosszú időtartam lehetőséget teremt arra, hogy befelé forduljunk, szembenézzünk önnön mentális hullámainkkal, felszínre hozzuk és elengedjük az ízületekben rekedt feszültségeket.
Az izmok Jang-szövetek, így a feszítés, nyújtás, csavarás, az aktív munka és a hő fejlesztése erősíti őket. Erre jó az Astanga, Agni, Vinyasa Flow és minden olyan irányzat, amelyben néha izomlázat érzel gyakorlás után. A másik pólus azonban a Jin, és e kettőt érdemes egyensúlyban tartani. Az inak, izmopólyák (fasciák), szalagok és ízületek Jin szövetek, és a Jin jógával lehet a leghatékonyabban erősíteni őket. A passzív nyújtás, hosszan kitartott gravitációs pózok, az izmok ellazítása nem csak javítja a Jin szövetek funkcióját, de a hajlákonysághoz is sokat hozzátesz, hiszen a képződő mikro-rostok az inakat és a pólyákat fogják erősíteni, míg például az Astanga gyakorlás közben inkább az izmok leszenk hosszúak és rugalmasak.
Én kipróbáltam Bracon Orsi Jin-jóga óráját, és mindenkinek ajánlom, annak is, aki nem hajlékony, vagy kezdő jógás, vagy esetleg minden nap Astangát gyakorol. A Jin jóga gyakorlói azt szokták mondani, hogy ha kipróbálod, rájössz, hogy eddig csak félig végezted az ászanákat. Az aktív nyújtás ugyanis nem minden. Az ászana belső aspektusa, az űr, a tér, a nyugalom és a tétlenség a Jin jógában tud a legjobban megnyilvánulni.
Nem mellesleg hozzáteszem, hogy Pattabhi Jois és Krishnamacharya is a pózok több percig történő kitartását javasolták, főleg ami az egyénileg specifikus terápiás pózokat illeti. vagyis ha valami kötött, akkor többet kell nyújtani, és a Jin jógában azt is megtanulhatjuk, hogyan. És azt se felejtsük el, hogy a passzív nyújtásokat akár egész nap vlégezhetjük, ha van rá időnk, míg két óra astanga-gyakorlásnál többet a legtöbb ember nem igazán tud befogadni napi szinten. A cirkuszi hajlékony akrobaták például naponta 5-6 órát szoktak nyújtani, és nem olyan hietetlenül hajlékonynak születtek. Különösen a csípőnyitás és a hátrahajlítás igényel sok időt és gyakorlást, a többit viszonylag könnyen ki lehet fejleszteni.
Szóval, Jin jógára fel, akár ma este és ezentúl minden hétfőn kipróbálhatjátok Orsival, a transzformációs élmény garantált!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése