B-12 para

Az elmúlt napokban a Facebookon, a Rebel Yoga csoportban zajlott parázs vita arról, hogy a vegetáriánusoknál/vegánoknál gyakori jelenség lehet a B-12 vitamin hiánya, ami mindenféle vérképzési meg idegi degenerációkhoz vezethet. A vitát kiváltó cikk egyébként szerintem egészen tárgyilagosan és korrekt módon fogalmaz, ami ritka az ilyen jellegű nézet-ütköztetések esetében. Az egész kérdéskörrel kapcsolatban felmerült bennem néhány gondolat. Higgyünk-e a tudománynak? Higgyünk-e a paráztatásnak? Vagy higgyünk a Védáknak és a jógiknak, akik akár több száz évet is eléldegélnek tejen és gyümölcsökön, anélkül hogy egyáltalán tudnák, mi az a B-12 vitamin vagy a laktóz-intolerancia.

Nekem az az alapállásom, hogy ebben a világban szinte minden kijelentés, ténymegállapítás, tudományos kutatás. statisztika voltaképpen valamilyen ideológiai nézeten alapul, és azt igyekszik alátámasztani. Például a húsiparnak nyilván nem érdeke, hogy az emberek tömegesen átálljanak a vegetáriánus táplálkozásra, vagyis megéri nekik olyan kutatásokat szponzorálni és propagálni, amelyek a húsmentes étkezés veszélyeire hívják fel a figyelmet. Ugyanakkor érdemes ódákat zengeni a húsipari termékek magas fehérje- vitamin- és tápanyagtartalmáról, azt elhallgatva, hogy milyen mértékben teszi tönkre a bélflórát a mértéktelen állati fehérje fogyasztása, illetve a rothadó fehérje milyen módon okoz daganatos betegségeket, allergiát, ízületi gyulladásokat és autoimmun betegségeket. Persze mindig lehet pro és kontra érveket felhozni, és vizsgálgatni a tárgyilagosságukat, de ha már bizonyos üzleti érdekcsoportok megengedik maguknak, hogy a tudományos eredményekkel a saját üzleti ideológiájukat támogassák, én akkor pedig hadd vitázzak egy jógi szemszögéből és értékrendjével.

Az ahimszá, vagyis az erőszakmentesség, minden élet tisztelete egy alapvető erkölcsi kritérium a jógában, és egy jógi simán alárendelne ennek az elvnek akár egy-két vélt vagy valós hiánybetegség kockázatát is, mert azt mondja, hogy inkább haljak meg vérszegényen, mint hogy magamra vegyem egy állat életének kioltásából származó karmát. A következetes ahimszások persze a vegán étrend mellett szokták letenni a voksukat, mert végülis a tejipar annyira összefonódik a húsiparral, hogy a tejtermékek elkészítéséhez is "vér tapad". Manu, az emberiség történykönyvének szerzője ugyan azt mondja, hogy a piacon megvásárolt árut kifizetve megtisztítjuk azt az előállításához kapcsolódó karmától, sőt, ha visszanézünk a védikus krónikákba, az indiai papi kultúra meglehetősen előtérbe helyezi a tejtermékek fogyasztását. Még olyan kijelentéseket is olvashatunk, hogy a tej fogyasztása táplálja az agy finom szöveteit, ami alkalmassá teszi az intelligenciát Isten megértésére. Vagyis az indiai kultúra nem vegán kultúra. 

A tejtermékek fogyasztása mellett szól az az érv, hogy magas B-12 vitamin-tartalommal rendelkeznek, és még azok is meg tudják emészteni a savanyított tejtermékeket, akiknek a friss (vagy forralt) tej megemésztése gondot okoz. A ghí (tisztított vaj) és a panír (savósajt) olyan tejtermékek, amelyek fogyasztását a Hatha-jóga Pradípiká is javasolja a jógiknak. Hogy némileg elkanyarodjak a témától, a szerző, Szvátmáráma megemlíti, hogy a jóga-ászanák hatására megnövekszik az Agni, vagyis az emésztési tűz a szövetekben (ez különösen igaz az Ashtangára), és ha a jógi nem szolgáltat elgendő tápanyagot a szöveteknek, akkor a tűz magukat a szöveteket emészti fel, és így a jógi izomzata fokozatosan atrofizálódik. Én magam is sok olyan, 20-30 éve napi szinten gyakorló nyugati jógit láttam, akik a végtelenségig leszálkásodott, szikár izomzattal rendelkeztek, ami nekem már a tápanyaghiányos állapotot sugallta. Nem tudom, hogy a vegán étrend, vagy az elégtelen fehérjebevitel tette, de az tény, hogy egyáltalán nem mindegy, hogyan táplálkozunk, és ez persze megint egy többtényezős dolog, hiszen az egyéni testalkat, életvitel, életszükségletek is befolyásolják.

Visszatérve a B-12 vitaminra, az ember azt gondolná, hogy ha naponta beviszi a szükséges mennyiséget, akkor minden rendben van. Csakhogy a vitamin felszívódásának aránya is egy sor tényezőtől függ. Én a magam részéről maradok a tejterméknél, bár a sörélesztőt is kitűnő vegetáriánus forrásnak mondják. Emellett egy másik cikk a B-12-vel dúsított élelmiszerek fogyasztását vagy vitaminkészítményeket javasol. Én azt is szedek, mert bár sokféle növényt, algát és csírát is eszem, elképzelhető, hogy azok mikrotápanyag-tartalma jóval elmarad mondjuk a száz évvel ezelőtt termesztett növényeké mellett. A cikk konklúziója pedig az, hogy a B-12 vitamint mikroorganizmusok állítják elő, ezért egyáltalán nem kötelező megölni egy állatot, és megenni a máját, hogy a szervezetünk hozzájusson.

Én persze senkit nem akarok győzködni sem a tejtermék mellett, sem a vegánság ellen, mindenki eldöntheti, hogy milyen étrendet tart a maga számára erkölcsileg és egészségügyileg ideálisnak, és kísérletezhet. Mert szerintem 100%-ban hiteles és megbízható információ ezzel kapcsolatban úgysincs, tévedhetetlen tudással legfeljebb a megvilágosodott bölcsek rendelkeznek, nekik meg nem ez a kutatási területük. :-) De félni szerintem nem kell, mert én már 23 éve vegetáriánus vagyok, és úgy érzem, hogy ideális a szellemi és fizikai teljesítőképességem, szóval remélhetőleg jó irányba kísérletezek.