2.10. té prati-praszava-héjáh szúksmáh
té – ők [a klésák]; pratipraszavah – feloldódás; héjáh – lecsökkennek; szúksmáh – finom.
A szenvedés finom szintjei megsemmisülnek az elme feloldódásával.
Ezt a szútrát egyes modern magyarázók félreértik. Gyakran úgy interpretálják, mintha egy technikát mutatna be a szenvedések finom szintjének megsemmisítéséhez. Abban az esetben azonban a szútra azt állítaná, hogy a szenvedések finom szintje megszüntethető az elme megsemmisítésével. Az ilyen helytelen interpretációk adták a jógának azt a hírnevet, hogy valamiféle bizarr önmegsemmisítő kultuszhoz hasonlít. Az ilyen értelmezés a következő okok miatt érvénytelen:
- Az elme megsemmisítése az erőszak (himsza) egyik formája, ami nem elfogadható a jógában.
- Ha az elme mégis megsemmisülne, akkor a gyakorló egy növényhez válna hasonlóvá. A jóga azonban egy tudatfeletti és nem tudat nélküli állapot.
- Az elme megsemmisítése és kínzása ugyanolyan helytelen, mint a test kínzása. Az Úr Krisna azt mondja a Bhagavad-gítában: „Azok, akik a testüket kínozzák, feldühítenek engem, aki a testben lakozik.” Ugyanezt lehet elmondani az elme kínzásáról is.
- Vjásza szerint az elme örök. Kezdet és vég nélküli, megsemmisíthetetlen.
- Ramana Maharishi helyesen rámutatott, hogy az elme kontrollálásához létre kell hoznunk egy második elmét. Ugyanez a helyzet akkor, ha megpróbáljuk elpusztítani az elmét: Egy másik elme kell ahhoz, hogy megsemmisítsük az elsőt.
- A test kínzásának és az elme megsemmisítésének csak egy hatása lesz: az egó növekedése.
Ahhoz, hogy tisztába kerüljünk ennek a szútrának a tartalmával, bele kell néznünk Vjásza kommentárjába. Elmagyarázza, hogy a „szenvedés finom szintje” azt az állapotot jelenti, amelyben a szenvedés-forrás maghozó ereje meg lett pörkölve. Más szavakkal a magnak nem maradt ereje, hogy új szenvedés hajtson ki belőle.
Ez azt jelenti, hogy ha egyszer a szenvedés finom szintűvé vált, a jóginak nem kell további lépéseket tennie, mivel a szenvedés-forrás terméketlenné vált. Ahhoz, hogy teljesen lezárjuk a témát, bele kell néznünk Vachaspati Mishra alkommentárjába is: „Az, ami az emberi erőfeszítés hatáskörén belül van [a szunnyadó, gyenge, megszakított vagy teljesen aktív állapot] le volt írva [az előző szútrában]. De a finom [az ötödik állapot] nem esik az emberi erőfeszítés hatáskörébe, hogy el tudja kerülni.”
Sankara azt mondja Vivarana című kommentárjában: „Így ők [a szenvedés finom szintjei] nem igényelnek gyakorlást vagy meditációt [mivel már meg lettek égetve]. Nem szükséges tűz ahhoz, ami már elégett, és megőrölni sem kell azt, ami már por.”
Ha figyelembe vesszük ezt az információt, akkor a szútra a következőképpen olvasható: „A szenvedés forrásai, miután elérték a finom állapotot, nem igényelnek külön meditációs technikát a megsemmisítésükhöz. Már meg lettek égetve, és többé nem tudnak kicsírázni. Idővel megsemmisülnek a jógi elméjének eltűnésével együtt.
Az elme megszűnése meghaladja az emberi erőfeszítést(!). Csak akkor fog természetesen feloldódni a természetben (prakritiben), amikor a gyakorló utolsó alkalommal meghal. Amikor a jógi elérte a felszabadult szintet, nem törekszik az elme megsemmisítésére. Miután az utolsó életének természetes hossza véget ért, a teste és az elméje, és velük együtt a szenvedések magjai is visszatérés nélkül fel fognak oldódni."
- A test kínzásának és az elme megsemmisítésének csak egy hatása lesz: az egó növekedése.
Ahhoz, hogy tisztába kerüljünk ennek a szútrának a tartalmával, bele kell néznünk Vjásza kommentárjába. Elmagyarázza, hogy a „szenvedés finom szintje” azt az állapotot jelenti, amelyben a szenvedés-forrás maghozó ereje meg lett pörkölve. Más szavakkal a magnak nem maradt ereje, hogy új szenvedés hajtson ki belőle.
Ez azt jelenti, hogy ha egyszer a szenvedés finom szintűvé vált, a jóginak nem kell további lépéseket tennie, mivel a szenvedés-forrás terméketlenné vált. Ahhoz, hogy teljesen lezárjuk a témát, bele kell néznünk Vachaspati Mishra alkommentárjába is: „Az, ami az emberi erőfeszítés hatáskörén belül van [a szunnyadó, gyenge, megszakított vagy teljesen aktív állapot] le volt írva [az előző szútrában]. De a finom [az ötödik állapot] nem esik az emberi erőfeszítés hatáskörébe, hogy el tudja kerülni.”
Sankara azt mondja Vivarana című kommentárjában: „Így ők [a szenvedés finom szintjei] nem igényelnek gyakorlást vagy meditációt [mivel már meg lettek égetve]. Nem szükséges tűz ahhoz, ami már elégett, és megőrölni sem kell azt, ami már por.”
Ha figyelembe vesszük ezt az információt, akkor a szútra a következőképpen olvasható: „A szenvedés forrásai, miután elérték a finom állapotot, nem igényelnek külön meditációs technikát a megsemmisítésükhöz. Már meg lettek égetve, és többé nem tudnak kicsírázni. Idővel megsemmisülnek a jógi elméjének eltűnésével együtt.
Az elme megszűnése meghaladja az emberi erőfeszítést(!). Csak akkor fog természetesen feloldódni a természetben (prakritiben), amikor a gyakorló utolsó alkalommal meghal. Amikor a jógi elérte a felszabadult szintet, nem törekszik az elme megsemmisítésére. Miután az utolsó életének természetes hossza véget ért, a teste és az elméje, és velük együtt a szenvedések magjai is visszatérés nélkül fel fognak oldódni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése