"2.8. duhkhánusají dvésah
duhkha – fájdalom; anusají – kísérő; dvésah – ellenszenv.
Az emlékezetben rögzült fájdalomból származó szenvedés-forrás az ellenszenv (dvésa).
E szenvedés-forrás esetében ugyanaz a mechanizmus működik, mint az előzőben. Az egyetlen különbség az élmény, amin alapszik. Az előző szenvedés-forrás a múltbeli élvezeten, míg ez a múltbeli szenvedésen alapul.
Például, ha fogorvosnál jártunk, és sok fájdalmat éltünk át, akkor az élmény egy tudatalatti fájdalom-benyomás (szamszkára) formájában tárolódik. Ha bármikor újra el kell mennünk a fogorvoshoz, az emlékként eltárolt szenvedés ellenszenvet hoz létre. Ennek következtében lehet, hogy szenvedünk egy darabig, mire kiderül, hogy a fogaink rendben vannak, és ez alkalommal nem fog új fájdalomélmény érni bennünket. Ebben az esetben egy múltbeli élmény hatására szenvedtünk volna, miközben a jelenelgi helyzet nem is tartogat szenvedést a számunkra. A várt szenvedés formáját nevezik ellenszenvnek (dvésa) a jógában.
A szexizmus, a rasszizmus és a nacionalizmus is az ellenszenv olyan formái, amelyek hasonló mechanizmus alapján jönek létre. Észrevesszük azt, hogy bizonyos személyek bizonyos módon cselekszenek, ami ellenszenvet hoz létre bennünk. Ebből arra következtetünk, hogy az egész csoport, amihez az egyének tartoznak, ugyanúgy cselekedne. Ebben az esetben az ellenszenvünket kiterjesztettük az egész csoportra.
A féltékenység az ellenszenv másik gyakori formája. Egyes emberek a féltékenység nagyon erős szimptómáit produkálják, akár még kémkednek is a partnerük után, vagy pedig nem engedik el őket otthonról sötétedés után, még akkor sem, ha teljesen hűségesek. Ebben az esetben a féltékeny partnert esetleg megcsalták egy előző kapcsolatban, vagy pedig attól fél, hogy elhagyják, ami abból ered, hogy a szülei nem fordítottak elég figyelmet rá. Mindkét esetben a múltbeli szenvedés az ok, amit az illető hibásan kivetít egy jelenlegi helyzetre.
Az ellenszenv, mint ahogyan a ragaszkodás is, lehetetlenné teszi azt, hogy megtapasztaljuk a jelent, ehelyett egy múltbeli körülmény hatására cselekszünk. Extrém esetekben úgy sétálunk keresztül az egész életünkön, mint egy robot. Ezt tükrözi a „feltételekhez kötött lét” kifejezés (szamszára – nem összetévesztendő a szamszkárával). A feltételekhez kötött létezés ellentéte az, amikor minden pillanatot annak frissességében élünk meg, mintha először élnénk át.
Az ellenszenv a helytelen megértés (viparjaja) formája – ugyanúgy, mint a ragaszkodás. Mivel úgy azonosítom az önvalót, vagy a tiszta tudatot, mintha hozzá kötődne a fájdalom tudatalatti benyomása, kijelenthetem: „Féltékeny vagyok.” Ez azt jelenti, hogy azonosítom magamat a negatív érzelemmel; azzá váltam. Ha ehelyett azt mondom: „Én, a megfigyelő, amely tiszta, szeplőtlen, sérthetetlen tudat, felismerem a múltbeli elhanyagoltság megjegyzett érzését.” - akkor nem élem újra a múltat, viszont választhatom a jelenlévő érzést, például a partnerem szeretetét.
Mint ahogyan a ragaszkodást, az ellenszenvet is a diszkriminatív tudás (vivéka khjátéh) segítségével lehet megsemmisíteni."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése