A délutáni órát Lovász Andi tartotta, csípőnyitó óra volt, de eléggé Body artosra vett azért a figurát. Én közben a negyedik sorozat második felét próbálgattam, ami Sanyi szerint kívülről úgy nézett ki, mintha electric boogie-t jártam volna. Sebaj, egyszer összeáll a kép, practice, practice, practice. Utáne edzés helyett futottunk egyet a parti sétányon, a kör végén megejtve a szokásos bevásárló kört a konzumban is a piacon. Satyavak és Ricsi nagyon finom vegetáriánus ételeket főznek reggel, délben és este, de sok benne a gabona, így általában csak az ebédből tudok eltenni valami zöldségételt, amit az esti edzés után meg szoktam enni, napközpen pedig gyümölcsöket és magokat eszünk. De a többieknek tetszik a koszt.
Péntek reggel az utolsó reggeli órára gyűltünk össze. Egyébként minden nap betettem méhány plusz pózt, vagy rávezető gyakorlatokat, sokat foglalkoztunk a hátrahjalítással is, az utolsó napon pedig a vinyászára közelítettünk rá. Az óra után készítettünk egy csoportképet, de rutintalan voltam, mert mindig az első napon kell csinálni, akkor vannak a legtöbben.
Ismét strand, állítólag szombaton rossz idő lesz, ma kell kihasználni. A víz még mindig kicsit hűvös a vasárnapi vihar után, de azért bementem egy kicsit snorkelezni. Valószínűleg még messzebb kellett volna úszni, hogy érdekes halakat lássak, de kifagytam a vízből húsz perc után. Délben a füves réten aludtunk egy kicsit, amit éppen locsoltak, így nehéz volt egy száraz és ásnyas sarkot találni.
Délután hátrahajlító óra volt Orsival, amire beszálltam. Délre terveztem egy kis akró vagy astanga gyakorlást, de hát fárasztó ez a nyaralás, végül csak pihentünk. Az óra utána azért nyomtunk még egy fél órás edzést, majd vacsora végeztével besétáltunk a városba bevásárolni. Nekem egy kicsit kikészült a gyomrom és az emésztésem az elmúlt napokban, estére teljesen elaléltem. Szombat reggelre így Orsi pihenőt rendelt el, miközben ő elment gyakorolni. Én pedig teázgattam, blogolgattam, és reggeli utánra már készen álltam az újabb kalandokra. Ugyanis beterveztük, hogy megkeressük a Sárkánybarlangot, amit Bankiék előző nap elvétettek.
Miközben érzékeny búcsút vettünk a hazaindulóktól, megreggeliztünk, és a félig borús, ámde fülledt és meleg időben neki is vágtunk a Vidova gora hegy déli lejtőjének. Egyetlen képet találtam a neten, ami a Murvica felé vezető útról körülbelül megmutatta, hol lehet a barlang a sziklafalban. Persze mindenki azt mondta, hogy be van zárva a barlang, és csak egy Zoran nevű guide tudja kinyitni, de mi azért nekivágtunk, hátha így is sikerrel járunk.
Két szőlős között találomra nekiindultunk a domboldal negyvenöt fokos lejtőjének, majd fél óra mászás után találtunk egy táblát is, ami mutatta, hogy merre van a Sárkánybarlang. Onnan egy jó meredek, sziklába vájt lépcsőkkel tarkított ösvény vezetett felfelé, egy elhagyott, szeerintem legalább ötszáz éves apátság romjaihoz. A romokat elektromos kerítés vette körül, mert szőlőt műveltek a teraszokon, de mi azért belógtunk, és megnéztük. Jó elhanyagolt állapotban volt az egész, ennek elenére szinte érezni lehetett, ahogy a szerzetesek ettek, ittak, aludtak, imádkoztak az ódon falak között annak idején.
Utána találomra kaptattunk tovább fölfelé, majd amikor az út már lefelé kezdett kanyarogni, és egy másik apátság romjaira láttunk rá, akkor visszafordultunk, mert úgy érzetük, hogy elvétettük a barlangot. És hirtelen a visszaúton megláttuk a barlang fölénk magasodó száját. Még öt percnyi kaptató után oda is értünk a mintegy húsz méteren a sziklába nyúló, természetes gótikus boltívet alkotó barlang bejáratához. Ámde igaz volt a mendemonda, a bejáratot egy négy méteres kőfal védte, egy lelakatolt rácsos kapuval. Rövid tanakodás után arra a következtetésre jutottunk, hogy bezzeg ha nálunk lett volna a két jógaöv, amit egész héten használtunk, akkor simán be tudtunk volna mászni.
Végül így is egész jó képeket tudtunk készíteni a sziklába vájt faragásokról a rácson keresztül átdugva a fényképezőgépet, mivel közel voltak a barlang bejáratához, és a lombk között átszűrődő déli napsütés pont a legkedvezőbben világította meg a reliefeket. Volt egy szűz Mária, néhány szakállas szent vagy angyal, meg egy őrült nagy sárkány, fölötte pedig valami agyaras harci kutyaféleség is látható volt. Nem kizárt, hogy a barlang belső falain is voltak még faragások, de azt már csak jövőre látjuk meg, ha elhívjuk Zoran-t, hogy bocsásson be a szentélybe.
A sok brac-i kolostor egyébként a tizenötödik században épült, és az oszmán megszállás elől idemenekülő glagolita (horvát katolikus) szerzetesek lakhelyéül szolgált. A glagolita írásmódot így utólagosan is figyelemre méltónak találtam, bár azt nem tudom, hogy a barlangban vannak-e ilyen nyelvű feliratok. Minden esetre a faragások szombolikáját a szakértők a szláv kereszténység és egyes pogány elemek keverékének tartják, például a sárkány feje előtt egy Hold-szimbólum is található. Érdekes egybeesés, hoyg éppen tegnap volt telihold.
Leereszkedés után kiszemeltünk egy félreeső partszakaszt, és még strandoltunk egy kicsit, így végeredményben fél hatra értünk haza. Persze, ha az ember nem húzza az időt, és autóval megy Murvicáig, onnan összességében egy-másfél óra föl meg le. Jövőre lehet, hogy csoportosan is mengézzük a barlangot. Mi azért jól megfáradtunk a túrában, így este már csak pihenésre, blogolásra maradt erőnk, és a bejósolt vihar is beütött éppen este hét körül, csak hogy holnap ne legyünk szomorúak, amikor haza kell indulni. Vasárnap egy hazaút, majd hétfőtől indul újra a verkli, új jógaórákkal, workshopokkal és minden egyébbel. Jövőre pedig augusztus végén újra jógatábor Bol-ban, le ne maradjatok róla, Horvátország egyik legszebb nyaralóhelye ám ez!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése