"2.7. szukhánusají rágah
szukha – élvezet; anusají – kísérő; rágah – ragaszkodás.
A ragaszkodás (rága) az élvezethez kötődés.
A szenvedésnek ez a harmadik forrása három lépésben működik. Elöször is ott van az élvezet megtapasztalása. E tapasztalat során egy tudatalatti lenyomat (szamszkára) jön létre. Emlékezünk az élvezetes élményre, és sóvárgás fejlődik ki utána. Vagy megpróbáljuk megismételni, ami a folyamatos ismétéls szükségét eredményezi, és függőséget alakít ki, vagy pedig szenvedünk, mert az ismétlés nem lehetséges.
A lényeges tényező, amit itt észre kell venni, hogy nem maga az élvezetes élmény a probléma. Ha beteljesülést éreznénk azáltal, hogy egyszer megtapasztaljuk, és el tudnánk engedni, akkor nem lenne vágyunk arra, hogy megismételjük. Ugyancsak, bármikor ismétlődik is meg ugyanaz az élmény, ugyanolyan ártatlanul friss módon tudnánk megtapasztalni, mint amikor először tettük. Ez történne egy gjání esetében (olyan személy, aki tudással rendelkezik). Mivel a gjánít elégedettséggel tölti el az, hogy a tudatban leledzik, nincs űr, amit be kellene tölteni az élvezetes élményekkel. Az élvezeteket igazából azért keresi az ember, hogy megtapasztalja önmagát – például 300 km/órával vezet egy autót, bungie-jump-ol, vagy bármilyen extrém sportot űz. Amint megpillantottuk az önvaló fényét, ezek a tevékenységek nem okoznak több szamszkárát, és ezért nem igénylik, hogy megismételjük őket.
Amikor valami élvezeteset megtapasztalunk, a boldogság benyomása kitölti az önmagunk nem ismeréséből fakadó űrt. Később, egy olyan pillanatban, amikor nincs erős benyomás az elmében, visszaemlékezünk erre a boldogságra. Az ember olyankor megismétli az élményt, és azt tapasztalja, hogy többé nem okoz ugyanannyi boldogságot. A boldogságot az okozta, hogy az elmét egy pillanatra elöntötte az új élmény, és egy kis időre kihagyott. Amikor az elme működése megakadt, észleltük az önvaló ragyogó napját, esetleg csak egy-két másodpercre.
Mivel az elme már felkészült, amikor az élmény megismétlődik, többé már nem fog megdöbbenni, hanem szépen becsomagolja és interpretálja az élményt. Olyankor növeljük az élmény intenzitását, hogy ugyanazt az ízt kapjuk. Ez az oka annak, hogy az emberek szélsőségekre is képesek, csak hogy egy élményt megtapasztaljanak – a drogosok folyamatosan növelik az adagjukat, a milliomosok hatalmas üzletbirodalmakat építenek, a diktátorok leigáznak még egy országot. Az elmének soha nem elég."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése