A bevetés

Nos, aki eddig úgy gondolta, hogy nem bírok ki egy hetet facebook és internet nélkül, annak most csalódnia kellett. A héten körülbelül egyszer vettem rá magamat, hogy a bloggal is foglalkozzak, írtam egy gyors beszámolót a jógatábor első két napjáról, valamint feltettem egy pár előre elkészített részletet a Maehle-könyvből. azóta egyfolytában gyakorlás, strand és élmények vannak, ilyenkor pedig szerintem csak a lúzerek gubbasztanak a képernyő előtt, még ha van is wifi az apartmanban. 

Mindenesetre most szombat reggel van, és tegnap estére már annyira kikészültem a héttől, hogy Orsi pihenőt rendelt el nekem ma reggelre, de ő azért elment gyakorolni az utolsó közös gyakorlásra, amin még az a pár ember vesz részt, akik nem indultak el kora hajnalban hazafelé. éjjel volt egy kis eső is, ma kellemesen enyhe az idő, és némileg felhős. Kirándulást terveztünk egyébként a Sárkánybarlangba, mivel mi csak holnap indulunk haza. 

Röviden azért összefoglalom mintegy negyvenünk kalandjait, amik az elmúlt napokban történtek. A jógaórák látogatottsága viszonylag egyenletes volt, eltekintve a gyerekektől és attól a pár notórius hiányzótól, akik közül Banki vitte a pálmát, mivel egész héten egy jógaórán sem vett részt :-). Én persze adom a lehetőséget, de nem erőltetek semmit, mindenki felnőtt ember, rá van bízva, ki mennyire használja ki. 

Én úgy döntöttem, hogy a tábor ideje alatt kipróbálom a 4-5-6. sorozat ászanáit, nehogy véletlenül úgy haljak meg, hogy sohasem értem a gyakorlásomban oda. Így kedden délben, amikor a perzselő nap elől behúzódtunk a füves rétre, Orsi a délutáni Jin jóga órájára készült, amit jövő hétfőtől az Atmában is kipróbálhattok, és pedig nekigyűrkőztem a 4. sorozat ászanáinak, több-kevesebb sikerrel. Volt, ami ment, volt, amihez csak a rávezetőket találtam ki, és volt, amit módosítgatva kezdtem gyakorolni, hogy feltérképezzem azokat a hiányosságokat, amelyek miatt még nem megy a póz. Egyébként előzőleg is egyértelmű volt számomra, csak a képek alapján, hogy a csípőnyitáson és a hátrahajlításon kell még dolgoznom jó sokat, a többi az lassacskán meglesz. Remélhetőleg tábor végéig sikerül kipróbálnom az 5-6. sorozatot is, és akkor majd több tapasztalatról tudok beszámolni.

Reggeli után és délután szoktunk két-két órát strandolni, vagy legfeljebb hármat, de így is azt vettem észre, hogy a napon fekvés is meglehetősen kiszívja az embert, plusz a szabad levegőn történő gyakorlás sokkal nehezebben megy, mint zárt teremben, és főleg fűtött teremben. Összességében azért azt mondhatom, hogy jobb volt a gyakorlásom és a fizikai állapotom is, mint tavaly ilyenkor, amikor még a 2. sorozat is gondot okozott. 

Délután beálltam a Jin jógára, mert mindenképpen ki akartam próbálni. Ennek a stílusnak az a különlegessége, hogy 3-5 percig kell kitartani egy-egy pózt, és a gravitációra kell hagyatkozni, hogy mély nyújtást érjünk el az ízületekben. Minél kevesebb izomerőt kell használni, és minél több izmot el kell lazítani. Igazítás nincs, de szenvedés az van, én például ugyanolyan fáradtnak éreztem magamat egy óra tizenöt perc Jin-jóga után, mintha lenyomtam volna egy astanga-sorozatot. Mostanában amúgy is az az elv vezérel, hogy nem szabad beleragadni egy-egy gyakorlási klisébe, hanem változatatni kell, meg kell lepni a szervezetedet másfajta terheléssel, gyakorlatokkal. Ezért kezdtem el a haladó sorozatokkal is próbálkozni (tudom, hogy eretnekség a tradíció szempontjából, dehát én rebel jógi vagyok, aki szerint azért vannak a szabályok, hogy megszegjük őket), és a Jin jógát is remek kiegészítésnek találtam, bár erre már sok astangás rájött. 

Jin után nyomtunk még egy fegyencedzést, de most már csak szinte ketten voltunk az Orsival. Lovász Andi is ígérgette, hogy tart majd crossfit edzést, de nem nagyon lett belőle semmi. Kedden este még kiültünk a mólóra az élet nagy kérdéseiről beszélgetni, természetesen előkerültek a szokásos kérdések ("Te már nem vagy krisnás, azért vágtad le a hajtincsedet? Megtapasztaltad már a szamádhit? satöbbi), de szerintem hasznosan és érdekesen el tudtunk beszélgetni a Jóga-szútrákról és egyéb filozófiai témákról is.

Szerdán érkezett el a nagy nap. Zolival napok óta tervezgettük, hogy elmegyünk hajókázni, aminek a vége egy félig gumicsónak jellegű, bivalyerős motorral rendelkező speedboat kibérlése lett. Szerencsére Zolniak van hajóvezetői vizsgája, és tényleg rutinosan szelte a hullámokat az enyhe szélben. Szerda előtt nem is nagyon lehetett volna elindulni, mert eléggé viharos volt a széljárás.

A kikötőből kiérve Zoli meghúzatta egy kicsit a motort, én két kézzel kapaszkodtam, hogy el ne szálljak, miután minden ingóságomat odakötöztem a hajóhoz. Orsi hátul ült a kakasüllőn, de egy idő múlva ő is odamászott hozzám középre. Tíz perc alatt ott voltunk a barlangnál, amihez tavaly egy órát vezetünk kajakkal, ott egy kicsit snorkeleztünk. Ez az egyik legszebb merülőhely Bracon, bár idén nem voltam annyit a vízben, mint tavaly, mert egy kicsit hideg volt és hamar kifagytam belőle. Utána a tengeralattjáró-bázis felé vettük utunkat, újabb fél óra és behajóztunk a hegy gyomrába vájt üregbe. Néhány kis halászhajó rostokol itt, és emberek is laknak, legalábbis itt szoktak étkezni. A kép is ott készült.

Utána Hvarnak vettük az útirányt, át a nyílt vizen. A hullámokkal szemben menni egy kicsit para volt, mert erőteljesen dobálta a hajót, aminek az orra majdnem negyvenöt fokban kiállt a vízből, mivel mindannyian hátul meg középen ültünk. Hárman voltunk összesen a hajóban, de nekem már odafelé hasizomlázam lett, plusz az alkarom bedurrant, mint Popeynek a kötelekbe kapaszkodástól. Félig megkerültük Hvart, majd Hvar város mellett elhaladva kikötöttünk egy szimpatikus kis strandon egy kicsit pihentetni a szétrázott hátsó felünket, és napozgatni. Mivel ötre vissza kellett érni órát tartani, nem sokat időzhettünk. 

Visszafordultunk, és Zoli kitett bennünket Hvar városkában, majd elment búvárkodni egy kicsit. Végigsétáltunk a kikötőn, megnéztük a belvárosi részt, megcsodáltuk a luxusyachtokat, majd egy élményparknak kialakított strandra érkeztünk, ahol Zoli fel tudott venni minket, és megkezdődött a hazaút. Újabb másfél óra rázkódás a hullámokon. Nem mondom, hogy kifejezetten féltem, mert végülis nem voltak olyan veszélyes helyzetek. De azért embert próbáló élmény volt, úgy érzetük magunkat, mint a tengerészgyalogosok a bevetésen. Plusz a nagy menetszélben még a tűző napon is fázott az emberfia. 

Mindenesetre ötre pont visszaértünk, Orsi megtartott egy Agnit, én is beszálltam gyakorolni. Az egyesúlyozószervemet egy kissé szézilálta az egész napos hánykolódás, így a féllábas pózoknál körülbelül olyan stabilan álltam, mint "Pali bácsi a ködben", de azért jó volt a szilárd talajt érezni a lábam alatt. Kimerültségünk okán az esti edzést is rövidebbre vettük, majd nyolc-kilenc körül be is dőltünk az ágyba.

A fennmaradó napokról holnap beszámolok, mert ma is újabb kalandok várnak még ránk. Hétfőn pedig mindenkivel találkozunk az Atma Centerben!