1. Utthita-dandászana-lólászana tranzíció
Mint ahogyan a korábbiakból megtudtuk, a lólászanának kétféle változata létezik. Mindkettő esetében kiemeljük magunkat a tenyereken, de az egyiknél a fenekünket nem visszük hátra, csak a térdeket húzzuk a mellkashoz, és a sarkainkat a fenekünkhöz. Ebből alakul ki a második változat, amikor a fenekünket és a sarkunkat hátravisszük a kezeink között, és a térdek a mellkas alatt vannak, a gerinc pedig majdnem vízszintes.
Például, ha nehezíteni akarjuk némiképpen a návászana ismétléseket, akkor a lólászana első változata helyett vigyük hátra a fenekünket és emeljük minél magasabbra. Ki is tarthatjuk akár öt légzésig a návászana-ismétlések között. Ebből fog valamikor kialakulni az a képesség, hogy a törzsünket és a lábainkat felvigyük teljes kézenállásba lólászanából a návászanák között.
De térjünk vissza a mai gyakorlathoz. Emeljük ki magunkat utthita-dandászanába, akár téglát téve a tenyerek alá, majd húzzuk be a lábainkat lólászanába. Kilégzésre ismét toljuk ki egyenesre, és így folytassuk a légzéssel együtt, a lábakat mindvégig a levegőben tartva. Ha egy kicsit fejlettebbé válik a core, akkor csinálhatjuk a lólászana második változatával is, csak vigyázzunk, hogy a lábujjak ne érjenek le a talajra. Eleinte 10-15 ismétlés is derék dolog, de több szériát is csinálhatunk belőle.
3. Vinyásza utthita-dandászanába
Ebben a gyakorlatban összefoglaljuk az összes eddigi mozdulatot. Induljunk el lefelé néző kutyából, belégzésre emeljük a lábainkat zsugor-kézenállásba, majd lassan eresszük előre utthita-dandászanába. Anélkül, hogy letennénk a lábainkat, végezzünk el egy belégzést, majd kilégzésre nyomjuk hátra a lábainkat csaturangába. Belégzésre felfelé néző kutya, kilégzésre lefelé néző kutya, és lehet kezdeni elölről. Eleinte két-három összefüggő kör is komoly teljesítmény anélkül, hogy leérintenénk a lábainkat elől a talajra. A további folytatásokban még néhány speciális vinyászával foglalkozunk majd.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése