"Néhány tanítványom megkért, hogy írjak arról, hogyan változik a test és a gyakorlás, ahogy öregszünk, mert úgy tűnik, hogy az embereknek nehézséget okoz a gyakorlásuk fenntartása. Itt fontos annak megértése, hogy az ászana-gyakorlást a meditáció és pránájáma gyakorlásának támogatására fejlesztették ki. Ahogy öregszünk, át kell helyezni a hangsúlyt az ászana-gyakorlásról a magasabb gyakorlatokra. Próbáljuk 90 percre korlátozni az ászana-gyakorlást, és a fennmaradó időt fordítsuk magasabb jóga-gyakorlásra.
A fizikai problémák gyakran abból fakadnak, hogy a gyakorló nem lép tovább a magasabb fokozatokra. A magasabb fokozatok fogják azt a megvalósítást adni, hogy nem a test vagy, hanem a tudat, az önvaló. Ha ezt elértük, akkor megszűnik a késztetés, hogy korbácsoljuk a testünket az ászana-gyakorlással, és vele együtt számos fizikai probléma is.
(Részlet Maehle készülő könyvéből, a Yoga Meditation-ből): Ha mélyebb szinten megértjük az ászanát, akkor a pózt elérve annak a hatásnak az ellentét fogjuk létrehozni, ami a pózba vitt minket. Ha ezt az életünk minden aspektusában gyakoroljuk, akkor mesterré válunk, benne vagyunk a flow-ban, a zónában, vagy a Tao-ban. Ahelyett, hogy hatalmas erőt fejtenénk ki, hogy áttörjük a világ korlátait, és a végén megváltsuk vele önmagunkat, erőfeszítés nélkül haladunk az életünkben, és a létező erőket használjuk. Így nem szükséges, hogy bármilyen ellentétes erő megnyilvánuljon velünk szemben.
Csuang Ce "Hentesmester" tanmeséje nagyon szépen kifejezi. A történet némileg visszatetsző lehet vegetáriánusok számára, az üzenete mégis mély. Wen-hui úr itt a hentesét nézi,és megkérdezi, hogy miért használja ugyanazt a kést tizenkilenc éve az ökrök levágására anélkül, hogy megélezné. A szakács elmagyarázza, hogy ahelyett, hogy simán leszúrná az ökröket, először kifejezi a tiszteletét irántuk a szívében, a teljes tudatával összekapcsolódik az ökörrel, és az Útra koncentrál. Utána nagyon finom mozdulatokkal megtalálja a megfelelő pontot, szinte erőfeszítés nélkül nekidől az ökörnek, és hirtelen mintha önmagától szétesne az ökör. (idézet vége)
A testünk olyan, mint ez az ökör. Ahelyett, hogy sok erőfeszítéssel és energiával nekiesnénk, először ajánljuk fel a tiszteletünket neki a szívünkben! A testünk nem egy állat, amelyet be kell törni, és engedelmességre kell kényszeríteni. üdvözöljük a testünket a teljes tudatunkkal, és bánjunk úgy vele, mint az Isteni teremtő erő (prána) megnyilvánulásával. ne csak arra gondolj, hogy csak legyen már meg a hátrahajlítás, vagy a láb-a-fej-mögött vagy bármelyik másik póz. Értsük meg, hogy a testünk a múltbeli gondolataink, érzelmeink és tetteink kikristályosodott története. Nem csak hús, hanem sokkal több, mint amit gondolunk róla.
Mozogjunk finoman, és találjuk meg azokat a pontokat, amelyekhez kötődünk. Mert mi vagyunk azok, aki kötődik, és nem valaki más. És most jön a titok: Miután megfelelő érzékenységgel beazanosítottuk a pontot, majdnem erőfeszítés nélkül, és minden ambíció nélkül nehezedjünk rá, csupán áthelyezve a súlypontot a testünkön belül. Az eredmény az lesz, hogy a testünk szinte erőfeszítés nélkül meg fog nyílni.
Nagyon fontos, hogy ne az eredményekért gyakoroljunk. Ne legyünk célorientáltak a gyakorlásunkban, mert az több és több sérüléshez fog vezetni. Ahogy az Úr Krisna mondja a Bhagavad-gítában, mondjunk le a tetteink eredményeiről.
Azt tapasztaltam, hogy sok-sok évtizedig tart, mire megnyílunk a belső intelligenciánk és a testünk intelligenciája felé. A jó hír azonban az, hogy az intelligencia fejlődik, ahogy öregszünk. Évekkel ezelőtt a tudomány azt gondolta, hogy elbutulunk, ahogy öregszünk, de mostanra bebizonyították az ellenkezőjét. Van egy olyan dolog, amit az agy neuroplaszticitásának neveznek. Ez azt jelenti, hogy ha folytatjuk a tanulást, akkor az agyunk egyre nagyobb erőre tesz szert.
Ahogy öregszem, azt tapasztaltam, hogy kevesebb energiát és időt fordítok arra, hogy több és több eredményt érjek el a gyakorlásomban. Nemrég olvastam egy feliratot egy kávézóban: "Igyál kávét. Csinálj több ostobaságot gyorsabban és több energiával." Megdöbbentem, hogy a felirat pontosan az ellentétét fejezte ki annak, ami a gyakorlásomban történik (kávé nélkül). Sokkal kevesebb energiával kevesebb dolgot csinálok hatékonyabban, de az eredmény sokkal jelentősebb. De, mint ahogy Wen-hui úr hentesének, nekem is először meg kellett tanulnom hallgatni a testemre.
A jó hír az, hogy a jóga egyre jobb lesz, ahogy folytatjuk. Az első tíz évet keménynek találtam. A második tíz év nagyjából robotpilótán ment, ami azt jelentette, hogy nem nagyon igényelt plusz erőfeszítést. De csak a harmadik évtizedben kezdődött meg a szüret. ne adjuk fel, mert egyre jobb és jobb lesz!
Hari OM
Gregor"
Eddig az idézet. Nekem az első tíz év lassan letelik. Akkor most jön a robotpilóta? Bizonyos dolgok tényleg könnyebben mennek, mint eddig, és elég sok belső eredményt is tapasztalok. Kíváncsian várom a következő évtizedeket! :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése