Mindenesetre, amit tegnap írtam, azt ma tulajdonképpen meg is tapasztaltam, méghozzá egy testvérpáros formájában, akik Brno-ból indultak el két hete, hogy nevetve és boldogan elsétáljanak egészen Thessaloniki-ig, ahová körülbelül október másodikán érnek majd. A testvérek neve Christina és Anna Smutny, és Moksha-jóga oktatók Kanadából. A Facebook-on kerestek meg, hogy tartanának nálunk egy ingyenes Moksha jógát, ha már erre sétálnak. Egyből bele is egyeztem, gondoltam, ezek tényleg nem lehetnek normálisak :-).
Körülbelül tizen gyűltünk ma össze, kíváncsian várva, hogy milyen lesz az óra és az oktatók. Háromkor azonban még sehol sem voltak, majd mobilról hívtak, hogy ott állnak a stúdió előtt, csak nem barnak bejönni. Kiderült, hogy a budaiba mentek, mire elmondtam nekik, hogyan tudnak átkerülni a Kálvin térre.
Mi meg, hogy addig se unatkozzunk, elkezdtük a napüdvözleteket és az álló pózokat. Mire befutottak, pont az állók végére értünk, és onnan átvették az óravezetést. Jó kis izgalmas, mozgalmas Hot Vinyasa óra volt, kartámaszokkal, spárgával meg mindennel. A lányok nevettek, vicceltek, jókedvűek voltak, ám közben a legprofibban tolták az ászanákat, és az oktatást is. Öröm volt nézni, meg csinálni is, és látszott rajtuk, hogy ők is élvezték.
Óra után lefényképezkedtünk, majd az egyikőjük, Anna még a Hot Ashtanga órámat is végigcsinálta. Gyakorlás közben ugyanazt az egómentességet érezte rajta, mint óratartás közben, nem próbáltak senkit sem meghatni, nem vártak semmilyen tiszteletet, csak meg akarták osztani velünk azt az örömöt, amit éreztek oktatás közben.
Ebből is látszik, hogy nem kell sok a boldogsághoz, az ég a fejed felett, az út a talpad alatt, és a jógamatrac. Szerintem mindenki jól érezte magát, aki ott volt az órán, a korai időpont ellenére. Még jó, hogy ingyenes volt az óra, különben azért nem jöttek volna el egy páran, mert fizetni kell.
Kamal workshopja egyébként elmarad, pedig szerintem hasonlóan felemelő élményben lett volna részünk, csak olyan kevesen fizettek be a workshopra, hogy Kamalék inkább úgy döntöttek, hogy nem jönnek. Nehéz eladni az itthoni jógavilágban azt, amiért pénzt is kell fizetni, még akkor is, ha jó minőséget kap érte cserébe az ember. Mindenki ingyen szereti megkapni a dolgokat, nem csak pénzben kifejezve, hanem gyakran erőfeszítésben is. Pedig erőfeszítés nélkül nincs eredmény, és az embernek sokkal könnyebb becsapnia magát, hogy már ott van, mint tényleg végigjárni az utat és valóban megérkezni a célba.
Biztos vagyok benne, hogy a lányoknak sikeres lesz az útjuk, és közben sok kellemes pillanatot szereznek önmaguknak és másoknak is. Mert ha te igazán boldog vagy, akkor mindenki más is az lesz a környezetedben.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése