"Halászana
(Ekepóz)
Dristi: Orrhegyre
Astau: Kilégzésre lassan
engedjük le az egyenes lábakat a szarvángászanából a talajra a
fejünk mögött. Ezt csak a csípőhajlítás által tegyük, ne
görbítsük a hátunkat. Ha a lábaink nem érnek a talajra, mivel a
hamstringek túlzottan kötöttek, tartsuk a lábfejeket a levegőben.
A merevebb gyakorlók esetében, főleg, ha alulfejlettek a
hasizmaik, a hát egyenesen tartása, miközben a lábak súlya is
ránehezedik, rendkívüli terhelést jelenthet a pockorongok
számára. Ha erőltetjük a lábak leeresztését, akkor még
porckorong-sérvet is okozhat.
Nyújtózkodjunk az
ülőcsontokkal a mennyezet felé. Könnyedén érintsük a lábainkat
a talajhoz, a súlyuk java részét a hátunkkal tartva. Húzzuk
felfelé a térdkalácsokat. Eleinte pipáltathatjuk a lábainkat, hogy
elérjük a padlót. Később viszont, ha már megy a póz, akkor
spicceljünk a pózban. Kulcsoljuk az ujjakat, egyenesítsük ki a
karokat, és húzzuk a karjainkat a padló felé. Emeljük fel az
összes nyaki csigolyát a padlóról. Használjuk az uddíjána
bandhát a levegő szétosztására a mellkasban."
Megjegyzések: Abban az
esetben, ha a lábak nem érnek le a talajra, alájuk tehetünk
néhány jógablokkot. Ez olyankor is előfordulhat, ha a gyakorló
túlsúlyos, és a lábak lefelé erőltetése a talaj felé
megnehezíti számára azt, hogy lélegezni tudjon a pózban. Én
mindenkinek azt szoktam javasolni, hogy pipáltassák a lábukat, és
úgy végezzék a pózt. Ez nem csak az achilles-ín és a hamstring
nyújtását segíti, hanem a lábujjakkal a fejünk felé lépkedve
elősegíthetjük a gerinc kiegyenesítését, ha véletlenül
hátrabillenne a keresztcsont a lábak felé. A sarkunkat egyidejűleg
nyújtsuk a talaj felé, az ülőcsontokat pedig a plafon felé. A
derekunkat egyenesítsük vissza a hosszanti hátizmok megfeszítése
által. Ez olyan mozdulat, mintha homorítani akarnánk az ekepózban.
A vállak és az ülőcsontok között teljesen függőlegesnek kell
lennie a hátunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése