Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:
"1.46. tá éva szabídzsah szamádhih
táh – azok; éva – csupán; szabídzsah – maggal rendelkező; szamádhih – szamádhi.
Mindezek a maggal rendelkező szamádhi [kategóriái].
A mag (bídzsa) a tárgy, amin meditálunk. Az összes szamápatti az objektív szamádhi különböző formája, mivel a megjelenésük egy külső tárgytól függ. A szabídzsa szamádhi fogalom az „objektív” vagy „kognitív” szamádhi szinonímája. A kogníció azt jelenti, hogy az elme tapasztal és azonosít egy tárgyat.
A szamádhi magasabb típusa a mag nélküli (nirbídzsa) szamádhi, amely tárgy nélküli. Ennek a megjelenése nem függ egy tárgytól. A „kogníción túli” (aszampragjáta) szamádhi kifejezés a tárgy vagy mag nélküli (nirbídzsa) szamádhi szinonímája. Ebben túlhaladtunk azon az igényen, hogy tárgyakon keresztül rögzítsük a szamádhinkat.
A másik ok, ami miatt az objektív szamádhit „maggal rendelkező szamádhinak” nevezik, az, hogy a tudatalatti benyomások (szamszkárák) magjai, amelyek a feltételekhez kötöttséget (vászaná) létrehozzák, megmaradnak benne. Ezekből a magokból a tudatlanság és a tettek (karma) újabb fajtái nyilvánulhatnak meg, amelyek a szenvedés (klésák) különböző formáin alapulnak; a mag nélküli szamádhiban azonban ezek a magok megpörkölődnek, és ezért elveszítik a csírázási képességüket. Ezért a felszabadulás csakis a mag nélküli szamádhin keresztül lehetséges.
1.47. nirvicsára-vaisáradjé 'dhjátma-praszádah
nirvicsára – nirvicsára szamádhi; vaisáradjé – miután teljesen jártassá váltunk benne; adhjátma – a belső eszköz; praszádah – ragyogás, vagy tisztaság.
Az elmélkedésen túli (nirvicsára) szamápatti ragyogása által a belső eszköz megtisztul.
Az elmélkedésen túli szamápattiban történő jártasság azt jelenti, hogy az elménknek megvan az a képessége, hogy azonosuljon egy finom tárggyal anélkül, hogy a háttérben tanakodna rajta. Akkor egy ragyogás jelenik meg, ami megtisztítja a belső érzékelés eszközét – a buddhit, vagyis az intellektust.
A modern szerzők helytelenül fordítják ezt a szútrát: „A nirvicsára szamápattiból a eredeti önvaló tisztasága származik.” Patandzsali és Vjásza világosan lefektette a szamádhik szintjeit, amelyben a különböző maggal rendelkező vagy objektív szamádhik tárgyakhoz kötődnek, mint jelen példánk esetében is. Csakis a mag nélküli vagy tárgy nélküli szamádhik kötődnek az önvalóhoz (átman) vagy a tudathoz (purusa). Az itt említett objektív szamádhi nem rendelkezik az önvaló megnyilvánitásának erejével, mivel az a célja, hogy megtisztítsa a belső érzékelés eszközét, az intellektust.
A kifejezés, amit ez a szútra a belső eszközre vonatkozólag használ, az adhjátma, ami azt jelenti, hogy „önmagunkhoz tartozó”. Vjásza már használta ezt a kifejezést, amikor leírta a szenvedés három fajtáját ( adhjátmika, adhibhautika, adhidaivika). Ebben a kontextusban ez az önmagunk által létrehozott szenvedésre utal, például önnön tudatlanságunk miatt. Egyértelmű, hogy a szenvedést nem az eredeti önvalónk (átman) hozza létre. Először is a tudat (átman) teljes mértékben passzív és nem befolyásolja a világot. Ezt a megértést tanítják az upanisadok, a Bhagavad-gítá, a Brahma-szútra, és a Jóga-szútra is. Az önvaló nem teremt. Ezen túl, az önvalóban történő megállapodás nem szenvedés, hanem eksztázis és szabadság. Az adhjátma kifejezés ezért nem a valódi vagy isteni önvalónkra vonatkozik, hanem csak saját magunkra, ebben az esetben pedig a belső eszközre. Az elmélkedésen túli szamápatti ismételt alkalmazása által az elme, és különösen az intellektus szert tesz arra képességre, hogy úgy tapasztalja a tárgyakat, ahogyan azok ténylegesen vannak. A tudásnak ezt a típusát pragjának nevezik, ami a tárgyak legmélyebb szinten történő megértését és felfogását jelenti. Most az elme egy eszközzé vált, amellyel megismerhetjük a dolgokat, míg előtte csak arra volt képes, hogy elhiggyen, gyanítson, megbecsüljön vagy mérlegeljen különböző dolgokat. A tárgyakkal kapcsolatos mély tudás megszerzése csak azzal az elmével lehetséges, amely szert tett erre a képességre. Akkor azt mondjuk, hogy a belső eszközök megtisztultak, ami azt jelenti, hogy hamis megértés nem tapadhat többé hozzájuk. Hogy miért is annyira fontos mindez, azt megtudhatjuk a következő szútrákból."
"1.46. tá éva szabídzsah szamádhih
táh – azok; éva – csupán; szabídzsah – maggal rendelkező; szamádhih – szamádhi.
Mindezek a maggal rendelkező szamádhi [kategóriái].
A mag (bídzsa) a tárgy, amin meditálunk. Az összes szamápatti az objektív szamádhi különböző formája, mivel a megjelenésük egy külső tárgytól függ. A szabídzsa szamádhi fogalom az „objektív” vagy „kognitív” szamádhi szinonímája. A kogníció azt jelenti, hogy az elme tapasztal és azonosít egy tárgyat.
A szamádhi magasabb típusa a mag nélküli (nirbídzsa) szamádhi, amely tárgy nélküli. Ennek a megjelenése nem függ egy tárgytól. A „kogníción túli” (aszampragjáta) szamádhi kifejezés a tárgy vagy mag nélküli (nirbídzsa) szamádhi szinonímája. Ebben túlhaladtunk azon az igényen, hogy tárgyakon keresztül rögzítsük a szamádhinkat.
A másik ok, ami miatt az objektív szamádhit „maggal rendelkező szamádhinak” nevezik, az, hogy a tudatalatti benyomások (szamszkárák) magjai, amelyek a feltételekhez kötöttséget (vászaná) létrehozzák, megmaradnak benne. Ezekből a magokból a tudatlanság és a tettek (karma) újabb fajtái nyilvánulhatnak meg, amelyek a szenvedés (klésák) különböző formáin alapulnak; a mag nélküli szamádhiban azonban ezek a magok megpörkölődnek, és ezért elveszítik a csírázási képességüket. Ezért a felszabadulás csakis a mag nélküli szamádhin keresztül lehetséges.
1.47. nirvicsára-vaisáradjé 'dhjátma-praszádah
nirvicsára – nirvicsára szamádhi; vaisáradjé – miután teljesen jártassá váltunk benne; adhjátma – a belső eszköz; praszádah – ragyogás, vagy tisztaság.
Az elmélkedésen túli (nirvicsára) szamápatti ragyogása által a belső eszköz megtisztul.
Az elmélkedésen túli szamápattiban történő jártasság azt jelenti, hogy az elménknek megvan az a képessége, hogy azonosuljon egy finom tárggyal anélkül, hogy a háttérben tanakodna rajta. Akkor egy ragyogás jelenik meg, ami megtisztítja a belső érzékelés eszközét – a buddhit, vagyis az intellektust.
A modern szerzők helytelenül fordítják ezt a szútrát: „A nirvicsára szamápattiból a eredeti önvaló tisztasága származik.” Patandzsali és Vjásza világosan lefektette a szamádhik szintjeit, amelyben a különböző maggal rendelkező vagy objektív szamádhik tárgyakhoz kötődnek, mint jelen példánk esetében is. Csakis a mag nélküli vagy tárgy nélküli szamádhik kötődnek az önvalóhoz (átman) vagy a tudathoz (purusa). Az itt említett objektív szamádhi nem rendelkezik az önvaló megnyilvánitásának erejével, mivel az a célja, hogy megtisztítsa a belső érzékelés eszközét, az intellektust.
A kifejezés, amit ez a szútra a belső eszközre vonatkozólag használ, az adhjátma, ami azt jelenti, hogy „önmagunkhoz tartozó”. Vjásza már használta ezt a kifejezést, amikor leírta a szenvedés három fajtáját ( adhjátmika, adhibhautika, adhidaivika). Ebben a kontextusban ez az önmagunk által létrehozott szenvedésre utal, például önnön tudatlanságunk miatt. Egyértelmű, hogy a szenvedést nem az eredeti önvalónk (átman) hozza létre. Először is a tudat (átman) teljes mértékben passzív és nem befolyásolja a világot. Ezt a megértést tanítják az upanisadok, a Bhagavad-gítá, a Brahma-szútra, és a Jóga-szútra is. Az önvaló nem teremt. Ezen túl, az önvalóban történő megállapodás nem szenvedés, hanem eksztázis és szabadság. Az adhjátma kifejezés ezért nem a valódi vagy isteni önvalónkra vonatkozik, hanem csak saját magunkra, ebben az esetben pedig a belső eszközre. Az elmélkedésen túli szamápatti ismételt alkalmazása által az elme, és különösen az intellektus szert tesz arra képességre, hogy úgy tapasztalja a tárgyakat, ahogyan azok ténylegesen vannak. A tudásnak ezt a típusát pragjának nevezik, ami a tárgyak legmélyebb szinten történő megértését és felfogását jelenti. Most az elme egy eszközzé vált, amellyel megismerhetjük a dolgokat, míg előtte csak arra volt képes, hogy elhiggyen, gyanítson, megbecsüljön vagy mérlegeljen különböző dolgokat. A tárgyakkal kapcsolatos mély tudás megszerzése csak azzal az elmével lehetséges, amely szert tett erre a képességre. Akkor azt mondjuk, hogy a belső eszközök megtisztultak, ami azt jelenti, hogy hamis megértés nem tapadhat többé hozzájuk. Hogy miért is annyira fontos mindez, azt megtudhatjuk a következő szútrákból."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése