"Több oka is van annak, hogy miért nem vesszük észre a cseresznye virágait. Az egyik az, hogy nem kell belépőjegyet fizetni érte, és nem várunk két és fél órát arra, hogy valami hihetetlen dolog történjen. De a fő ok az, hogy az összes múltbeli tapasztalatunk összeesküdött azért, hogy a cseresznyefát így lássuk: az ingatlanfejlesztő esetében valami, amit le kell bulldózerolni, hogy helyet adhasson egy új üzletközpontnak; a szexuális zaklató esetében valami, ami alatt molesztálni lehet valakit; valami, amit később megehetünk (a cseresznye); vagy a belőle készült likőr az alkoholista esetében, amit megihat.
De ha képes vagyok magam mögött hagyni az egész múltamat, ami befedte az érzékszerveimet (érzékek, elme, egó, intellektus) az idő porával, és csak megpillantom a cseresznyevirágokat, akkor ez a csodálatos pompa, a páratlan szépség pazar megnyilvánulása, ami teljesen értelmetlen és haszontalan időpazarlás, hirtelen csendet teremt az elmémben. Ebben a teljes csendben meg fogom valósítani, hogy én vagyok az, aki megfigyeli a cseresznyevirágokat. Az "Én megfigyelem a csereszynevirágokat" gondolatból jön az "én megfigyelem", abból jön az "én vagyok", abból jön az "én", és abból pedig az "énen túl", ami a tudat. Csakis a tudat képes arra, hogy szemtanúja legyen a totális és szeplőtlen szépségnek. Így vezethet el a cseresznyevirág a felszabaduláshoz.
De ahhoz, hogy ez megtörténjen, az elmének képesnek kell lennie valós módon visszatükrözni a tárgyakat, anélkül, hogy rájuk vetítenénk az igényeinket (hogy gazdagok legyünk, nemi életet éljünk, együnk, vagy igyunk).
"...bármilyen tárgyat, amely felé fordítjuk, mint egy átlátszó kristály..." Itt ismét azt látjuk, hogy Patandzsali nem az önvalóról szóló tudásról beszél, vagyis a tudatról szóló tudásról, hanem a tárgyakról szóló tudásról, amelyek különböznek tőlünk. Itt a kristály hasonlatát használja, az 1.3-4. szútrákban elhangzottakra utalva. Ha egy kristály teljesen átlátszó és színtelen, és egy tárgy, mondjuk egy vörös rózsa közelébe helyezzük, akkor akkor a kristály tisztán vissza fogja tükrözni a rózsa vörösségét. Minél tisztább a kristály, annál hitelesebb lesz a kép. Bizonyos szögből úgy is tűnhet, hogy nincs is ott a kristály, csak a vörös rózsa. Ha a kristályban foltok és repedések vannak, vagy saját színe van, akkor az befolyásolja a tárgy visszatükrözésének képességét.
Ugyanezt mondhatjuk el az elméről. Ha úgy megyünk bele egy helyzetbe, hogy az egész múltunkat magunkkal visszük, az megakadályozza az új tárgy hiteles visszatükrözését az elménkben. Minél tisztább és folttalanabb az elménk, annál inkább megérthetjük az igazságot egy tárggyal kapcsolatban. Ha az elmét beszínezik a múltbeli benyomások, akkor azt a tapasztalatot ki fogjuk vetíteni a meditációnk tárgyára. Így az elme úgy fogja visszatükrözni a tárgyat, hogy módosítja a múltban összegyűjtött adatok hatására. Nyilvánvalóan ez messze esik az eredeti meditációs tárgytól. Az elme csak abban az esetben tudja az eredetivel majdnem megegyező módon reprodukálni a tárgyat, ha teljesen lecsendesedett. Az elme csak ebben az állapotban képes megismerni a tárggyal kapcsolatos igazságot. Az ebben az állapotban szerzett tudást pragjának - bölcsességnek nevezzük.
Mielőtt ezt elérjük, az elme és az érzékszervek nem képesek az igazság befogadására. ha precízek akarnánk lenni, akkor módosítanunk kellene az olyan kijelentéseket, hogy "Láttam John-t" a következőképpen: "Láttam valakit, akit Johnnak hittem." Az ilyen pontosítások nagyon lényegesek lehetnek például egy gyilkossági nyomozás esetében. például egy olyan egyszerű állítást, hogy "John kommunista" úgy kellene módosítani, hogy "Úgy tűnik, hogy az a személy, akit Johnnak hiszek, az idő java részében egy komplex hiedelemrendszert követ, amit gyakran kommunizmusnak neveznek." Ha ilyen módon átfogalmazzuk a kijelentéseinket, akkor rájövünk, hogy mennyire keveset tudunk. A pragjá (bölcsesség) azt jelenti, hogy látjuk egy tárgy legmélyebb rétegét is."
1 megjegyzés:
Nagyon felszabadító, letisztultan megfogalmazott gondolatok:)
Megjegyzés küldése