" 2.2. szamádhi-bhávanárthah klésa-tanú-karanárthas csa
szamádhi – a szamádhi; bhávanárthah – állapotának kifejlesztéséhez; klésa – a szenvedés oka; tanú – vékony; karanártha – elérése céljából; csa – és.
A krijá-jógát a szamádhihoz való közelebb jutás és a szenvedés okainak lecsökkentése érdekében kell végezni.
Patandzsali elmagyarázza a krijá-jóga célját. A kezdőnek azt ajánlják, hogy tartsa távol magát attól, ami káros, és törekedjen arra, ami segítséget jelent. A klésák a szenvedés formái. Nem kívánt állapotok, amik körülvesznek bennünket, és sötétséggel töltenek el. A szenvedésnek öt formája létezik, és Patandzsali meg fogja őket határozni a következő szútrákban.
Az egyik probléma, amikor elkezdjük a jógát, az, hogy bár őszinte vágyunk lehet a gyakorlás végzésére, a szenvedés, a káros szokások, függőségek, a haszontalanság érzése, a rossz befolyások, és az akadályozó érzelmek olyan erősen szorongatnak bennünket, hogy negatív tetteket hajtunk végre a hatásukra, amik még több negatív eredményt szülnek. Ez a karma ördögi köre. Ha valaki egy lefelé tartó spirálban van, sokszor nem elég, ha megmondjuk neki, hogy változtassa meg a viselkedését. A tudatalattijuk a múltbeli kötöttségek miatt arra készteti őket, hogy egy bizonyos módon cselekedjenek.
Vjásza viszont azt írja e szútrához fűzött kommentárjában, hogy a krijá-jóga, ha megfelelően gyakoroljuk, megpörköli a szenvedés forrásait, és így a jövőben nem tudnak szenvedést okozni, mint ahogyan a megpörkölt magok sem képesek többé kihajtani. Ha egy ideig végezzük a krijá-jógát, a szenvedés forrásainak köteléke meglazul rajtunk, és így valamikor el tudjuk kezdeni a magasabb jóga gyakorlását.
A megpörkölt magok azonban, bár nem képesek csírázni, tovább léteznek. Megfigyelték, hogy sok nagy bölcsnek sok szenvedésen kellett keresztülmennie, mielőtt elérte a felszabadulást. Egyes mesterek és még félistenek is erőszakos halált haltak. Buddha, Milarepa és Szókratész mérgezés áldozatává váltak; Jézust keresztre feszítették, Krisnát egy nyíl sebezte meg; Visnu fejét leszelte a saját íja, amire támaszkodott. J. Krishnamurti, Ramakrishna, Ramana Maharishi és a tizenhatodik Karmapa rákban halt meg. Mogallanát, Buddha két fő tanítványainak egyikét rablók sebezték halálra.
Ez nagy problémát jelentett a buddhista tudósok számára, akik azt kérdezik: „Ha ilyen nagy szent volt, akkor miért esett erőszak áldozatául?” A válasz egyszerű. Amint a szenvedés forrásai (a klésák) terméketlenné váltak a tudás tüze miatt, nem tudnak újabb tudatlanságot okozni. Az a karma azonban, amit azelőtt gyűjtöttünk össze, és már a gyümölcsét hozza (prarábdha-karma) többé nem változtatható meg, és el kell viselni. Mogallana esetében ez azt jelenti, hogy azokat a tetteket, amelyek a meggyilkolásához vezettek, sokkal korábban követte el, mint hogy Buddhával találkozott volna. De azoknak a tetteknek az eredménye elkezdtek gyümölcsöt hozni, és ezért többé nem tudta megsemmisíteni őket, még a felszabadulása által sem.
Ebből megtanulhatjuk azt, hogy nem szabad elkeserednünk azok miatt a nehézségek miatt, amelyeken keresztülmegyünk, még ha gyakoroltunk is egy kis ideig. Olyan tettek okozzák, amelyeket a múltban követtünk el. A most végrehajtott tetteink határozzák meg azt, hogy mik leszünk a jövőben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése