Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:
avidjá – tudatlanság; aszmitá – én-érzet; rága – ragaszkodás; dvésa - ellenszenv; abhinivésáh – halálfélelem; klésáh – szenvedés forrásai.
A szenvedés forrásai a tudatlanság, egoizmus, ragaszkodás, ellenszenv, és a halálfélelem.
A 2.2. szútrában Patandzsali a krijá-jóga gyakorlását ajánlotta a szenvedés megszüntetésére. Ebben a szútrában elmagyarázza, hogy mi is az pontosan, amit megszüntetünk. A szenvedés ötféle forrása a tudatlanság, egoizmus, ragaszkodás, ellenszenv, és a halálfélelem.
Az avidjá (tudatlanság) a vidjá, vagyis a valódi tudás, a tudomány ellentéte. A brahma-vidjá kifejezés a Brahman tudományát jelenti, Míg a bhárata-vidjá kifejezés India teljes ősi bölcsességét jelenti. Az avidját tudatlanságnak, tudománytalanságnak vagy helytelen tudásnak szokták fordítani. Az aszmitá kifejezést az első fejezetből ismerjük. Én-ségnek, énérzetnek vagy egoizmusnak is fordíthatjuk.
A ragaszkodás (rága) és az ellenszenv (dvésa) a szenvedés azon két formája, amiket Buddha is felismert. Azt tanította, hogy a szenvedés oka az, hogy vágyunk valamire, ami különáll tőlünk (ragaszkodás), vagy elutasítunk valamit, amivel kapcsolatban vagyunk (ellenszenv). Azt tanította, hogy a szenvedés mindkét formája csupán azért tud létezni, mert nem ismerjük fel azt, hogy az Elme az űr természetével rendelkezik. Itt nagybetűvel írtuk az elmét, hogy elkülönítsük a jógikus elme-értelmezéstől. Buddha az Upanisadokban használatos tudat (Brahman) fogalmát vette át, és Elmének nevezte el. Ez az elképzelés az elmével kapcsolatban sok szempontból különbözik a jógikus értelmezéstől, ahol is az elmét a gondolkodás eszközének (manasz) tekintik, vagy a gondolkodásban részt vevő elvek összességének (csitta), beleértve az elmét, az egót és az intellektust.
Buddha szerint, ha felismertük, hogy az Elme (az Upanisadok Brahmanja), magában foglalja a világot és az összes élőlényt, akkor rájövünk, hogy mindig kapcsolatban állunk azzal, amire vágyunk. Ugyanakkor az is egyértelművé válik, hogy nincs értelme bármit is elutasítani, mert mindennel kapcsolatban vagyunk az Elmén keresztül.
A szenvedés utolsó forrása az abhinivésa. Halálfélelemként vagy a folytonosságra való vágyként fordíthatjuk.
Vjásza azt mondja a kommentárjában, hogy a szenvedés öt forrása a helytelen megértésből (viparjaja) ered. Emlékezzünk vissza, hogy a helytelen megértés az elme ötféle hullámzásának (csitta-vritti) egyike. Vjásza továbbá azt mondja, hogy a szenvedés öt forrása, amikor aktív, akkor felerősíti a gunák működését. A gunák, vagyis a természet három minősége, vagy vezérfonala, annál aktívabbá válnak, minél távolabb kerülünk a kiegyensúlyozott állapottól, vagyis az örvény közepétől. Mélyebbre húznak bennünket a teremtésbe és egyre messzebb a tudattól. Utána Vjásza azzal folytatja, hogy a gunák növekedése felélénkíti az ok és okozat körforgását, és a karma gyümölcseinek megérését eredményezi. A kötöttségünk pontosan ebből az ok-okozati láncolatból, és a karma termékeiből áll. További negatív gondolatokhoz, tettekhez és mentális rabszolgasághoz vezet.
Vachaspati Mishra alkommentárjában megerősíti, hogy a szenvedés forrásait meg kell semmisíteni, mivel azok okozzák az újjászületés körforgását. Sankara alkommentárjában hozzáteszi, hogy a klésák tisztátalanságától való mentesség a helytelen felfogás hiányának eredménye.
Összegzésképpen elmondhatjuk, hogy a szenvedés ötféle forrása további karmát hoz létre, ami megakadályozza a felszabadulásunkat. A helytelen felfogásból (viparjajából) származnak. Ha ezt a helytelen tudást helyes tudással váltjuk ki, akkor a szenvedés forrásai megszűnnek, és nem hoznak létre több karmát. Az ok és okozat láncolatát megtöri az a tudás, hogy valójában a tudat vagyunk, és nem az, amivel azonosítjuk magunkat.
A következő öt szútra az egyes szenvedéseket írja le, és ellenőrizni fogjuk Vjásza állítását, hogy a helytelen megértésből származnak. Ezek az összefüggések nem csupán száraz filozófiát jelentenek, hanem helyesen meg kell értenünk őket. A sásztrák (szentiratok) azt mondják, hogy egy tökéletes jóginak hallania kell a kötöttség mechanikájáról ahhoz, hogy felszabadulhasson alóla. Annak, aki majdnem tökéletes, gyakran kell elmélkednie ezen, hogy megértse az igazságot. A legtöbbünknek azonban rendszeresen kell meditálnia ezen a témán, amíg el nem érjük a tiszta megértést."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése