"1.31. duhkha-daurmanaszjángamé-dzsajatva-svásza-prasvászá viksépa-szahabhuvah
duhkha - szenvedés; daurmanaszja - frusztráció; angamé-dzsajatva - a test rázkódása, svásza-prasvászá - belégzés és kilégzés, viksépa - eltérülés; szahabhuvah - kísérő szimptómák.
Az eltérülésekből szenvedés és frusztráció, a test remegése, belégzés és kilégzés származik.
Ezekből a szimptómákból következtethetünk a különböző akadályok jelenlétére. Az akadályok nem csupán a jóga-gyakorlásunkat nehezítik, hanem a mindennapi életünkben is megnyilvánulnak a szenvedés és frusztráció különböző formáiban.
A jóga fizikai oldala szempontjából nagyon fontos, hogy a test és a légzésritmus szabálytalanságában is megnyilvánulnak az akadályok. Az akadályok jelenlétére következtethetünk abból, ha valakinek fizikai nehézséget okoz az, hogy békésen üljön meditáció közben, vagy a pránájáma végzése közben. Vjásza azt állítja, hogy ezek az akadályok nincsenek jelen, ha az elménk az egyhegyűség állapotában (ékágra csitta) van.
A mentális akadályok és a fizikai megnyilvánulások között kölcsönös a kapcsolat. Ha az elme eltérült, akkor az életerő (prána) szétszóródik, ami a légzés és a pózok szilárdságának hiányában mutatkozik meg. mivel a gondolatok és a prána együtt mozognak, szilárddá tehetjük a gondolatokat a prána kiegyensúlyozása által, vagy ki tudjuk javítani a testet és a légzést a meditáció által.
Sok ember számára az első módszer sokkal könnyebb, mert a meditáció nehéz, ha az elme csapong. Ha viszont az ászanára és a pránájámára fókuszálunk, akkor nem csak csökkennek a csapongó elme szimptómái, hanem az elme koncentrációját is tudjuk gyakorolni, és a legfontosabb, hogy ki tudjuk egyensúlyozni a prána áramlását. Ez pedig meg fogja nyugtatni az elmét.
Jógikus szempontból egy kezdő számára nem előnyös, ha egyből a meditációba fog. Patandzsali szerint a meditáció a jóga magasabb rendű formája, és ha az elme nem áll készen - vagyis ha nincs az egyhegyűség (ékágra) vagy a felfüggesztett (niródha) állapotban - akkor a meditáció nem fog sehová sem vezetni. Ha viszont a testünket és az elménket felkészítjük a jóga külső lépcsőfokai által, akkor a meditáció sikeres lesz.
A meditációban gyakran tapasztalhatjuk a "fehér fal"- effektust, vagyis ez álmodozást és a lebegést. Az ilyen meditáció káros, mivel növeli a tamasz és a radzsasz befolyását. Meditáció közben az elmének élesnek és ragyogónak kell lennie, az értelemnek pedig élesnek, máskülönben a meditáció legfeljebb a "test nélküli" vagy "prakritibe merült" állaptokhoz vihet, amiket az 1.19. szútrában elemeztünk. egyszer egy tibeti láma azt mondta nekem, hogy a helytelen meditáció eredményeként halként reinkarnálódhatunk. Azt mondta, hogy tanulmányozzam a halak arckifejezését, és fel fogom ismerni, hogy egyes meditálók is ugyanilyen arccal ülnek.
K. Pattabhi Jois azt mondta, hogy a helytelenül végzett meditációt nem lehet kijavítani. Mivel a tanár kívülről nem tudja felmérni, hogy a tanítvány helyesen meditál-e vagy sem, először az ászana és a pránájáma helyes végzését kell tanulmányozni. Mivel ezek látható, külső gyakorlatok, ki lehet őket javítani, és azt mondta, hogy a helyes végrehajtás helyes meditációhoz vezet.
Egyes emberek azonban születés által vagy megszokásból is az egyhegyű (ékágra) elmeállapotban vannak. (Egy jógi azt mondaná, hogy ez az előző inkarnációkban végzett erőfeszítés eredménye.) Sankara véleménye szerint ezek az emberek csak vesztegetnék az idejüket, ha az ászana és a pránájáma végzésére ösztökélnénk őket."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése