Napforduló-riport: Vass Mariann Linda

Vass Mariann Linda a.k.a. Madhu Mohini Devi Dasi a hetekben érkezett haza Indiából, úgyhogy amit a Napforduló Jógafesztiválon hallani fogunk az ő tolmácsolásában, az eredeti indiai fíling és hangzás lesz, eltöltve odaadással. Mivel még én sem találkoztam vele sohasem, így nem is ismerem a munkásságát, kíváncsian kérdezgettem eddigi pályafutásáról és terveiről. 

G: Hogyan kerültél kapcsolatba az indiai zenével?

M: Először a jógával, aztán a lelki filozófiával ismerkedtem meg lelki tanítómesterem, Bakos Attila és B.S. Govinda Maharaj kegyéből. Ami nagyon különleges, hogy mikor 2003-ban először mentem el egy nyilvános előadásra Nyíregyházán, akkor az első fél órában, bhajanokat játszottak és énekeltek a tanítványok…és én akkor éreztem, hogy „ez itt jó lesz nekem”… ☺ Teljesen elvarázsoltak az istenes indiai dallamok és dalok. Az ember lelkében vannak dolgok, amelyekről tudja, hogy biztos kell lennie valami „ilyennek”, ami miatt keres és kutat, egy lelki út, egy csatorna és a hozzá tartozó hangulat, emberek, lelki folyamatok.

S mint tudjuk a bhajan, az valamely Istennek , de a bhakti jógában ugye Krisnának írt megzenésített és énekelt versek, melyekkel érzelmeinket tisztíthatjuk meg. Szóval ez volt az első találkozó. Mivel én gyermekkorom óta nagyon szerettem énekelni, és középiskolás koromtól magán-énekórákra, hangképzésre is jártam, további kapcsolódásokban is mélyülni vágytam az indiai zenével. Ekkor sodorta az élet az utamba Tóth Szabit. Ő szitárművész, de általa sikerült az indiai zenéről közelebbi képet szereznem, hatalmas lelkesedésével és indiai zene iránti szeretetével beoltódnom.

G: Ezek szerint elkezdtél ismerkedni a klasszikus indiai zenével?

M: Amikor már ezen belül is kifejezetten a klasszikus éneklésről szerettem volna tanulni, nem csak mint lelket tápláló csodát, hanem szakmailag is komoly fogódzókat találni, mint énekes, zenét szerető ember, akkor érkezett Magyarországra a Gundecha Brothers, India méltán híres, mára már Padma Shrí-díjas dhrupád énekes testvérpárja. A dhrupád India legősibb klasszikus ének- és zenei stílusa.

Egy workshopot és egy koncertet tartottak Budapesten. A workshop után ahogy meghallgattak, azt mondták, „érdemes lenne” nekem ezt komolyabban is tanulnom, s amint tudok mindenképp menjek ki Indiába az iskolájukba Bhopálba tanulni. Hát igen… Ezen projekt egyáltalán nem könnyű és egyszerű útját most lerövidítem azzal, hogy ösztöndíjat nyertem hozzájuk egy indiai alapítvány által. Ott tanultam 2011 júliusától 2012 májusáig. Gurukulban laktam és egész napos elfoglaltságom lehetett a zene. Továbbá megismerkedtem Prashant Mallick-kal, akitől főként bhajanokat tanultam, Mirabhai- és Kabir-bhajanokat.

G: Milyen szerepet játszik a zene a mindennapi életedben?

M: Nagyon sokat. A zene ugye az, ahol a szavak véget érnek, amivel ki lehet fejezni mindazt, amit már szavakkal nem. Az érzelmi szférákat is átmozgatva, átmosva és feltöltve. De számomra leginkább meditatív jellegű szerepet tölt be.

G:  Milyen üzenetet hordoznak a dalaid?

M: A dhrupád egy nagyon mély tradicionális zene. Mindenképpen meditatív hangulatot idéz. Üzenete pedig attól függ, hogy milyen rágát énekel egy dhrupád énekes. A rágák különböző hangulatokat hordozhatnak, például vidám, szerelmes stb. A bhajanok, illetve a közös mantra-dallamok éneklése pedig mindenképpen egy lelket-szellemet felfrissítő, tisztító, jó hangulatú aktív meditáció.

G: Milyen kapcsolatot látsz a zene és a jóga között?

M: „Abszolútat” ☺ … A jógában nagyon fontos az egyhegyűség. A zene is ilyen, azzá tesz. Kitol minden zavaró gondolatot, energiával tölt fel, és egységesít, mind mentálisan, mind lelkileg. ☺