Elérkeztünk a Napforduló Jógafesztivál fellépői közül ahhoz a csapathoz, akik talán számomra is a legorganikusabbak, értsd: azt tolják, ami jön belőlük, mindenféle külső sallangok, allűrök, megfelelni akarás vagy erőltetett lázadás nélkül. És mondom mindezt úgy, hogy még soha nem is láttam őket élőben zenélni. Illetve nem igaz, mert a zenekar egyik tagja, Varga Zsolti már ütötte nekünk a talpalávalót szilveszterkor az Akro Jam-en, amit az Atmában tartottunk. Úgyhogy erre az ismeretségre hivatkozva gondoltam úgy, hogy ott a helyük a nagy kirtan-csúcstalálkozón, és biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódást okozni. Nade ha még ti sem hallottatok túl sokat az Életfa Mantra Körről, akkor olvassatok bele ebbe a nem is olyan rövid interjúba Papp Edinával, az együttes múzsájával:
G: Hogyan jött létre az Életfa Mantra Kör?E: Rainbow-kban, erdőben hippiként összegyűlve együtt éltünk sokat és sokszor, énekeltünk a tűznél, együtt főztünk, táncoltunk, fát vágtunk, festettünk, meditáltunk körben a világban mindenfelé. Én és sok Rainbow-s társam. Hazatérve felkerestem a magyarországi Rainbow-emberkéket is. Megéreztem egyikükről, hogy nemrég Rainbowban lehetett, és leszólítottam az utcán. Pethes Miki volt az, s aztán rajta keresztül eljutottam Jagodics Edithez, akinél keddenként énekkörök voltak a 7. kerületben. Innen indultunk. Ezt az énekkört Keresztes Barna és Edit szervezték, baráti hangulatú, szép éneklős beszélgetős, élménybeszámolós estek voltak. Amikor kicsinek tűnt már a lakás, és volt probléma a szomszédokkal a hangerő miatt, akkor kezdtünk el gondolkozni Edittel, hogy hogyan lehetne ezt az együtt éneklés szélesebb körben is terjeszteni, megvalósítani. Így alakult meg az Életfa Mantra Kör, Jagodics Edit, Bognár Zsolt, és jómagam, Papp Edina elhatározásával.
G: Mit jelent számotokra a mantra?
E: A mantra egy ima, egy fogódzó, a megnyugvás szigete, híd önmagunkhoz, kapu a lélek felé, ami mindig nyitva áll. A mantráknak sajátságos rezgése van, az ősi hangzások, lélektartalmak, amikből születtek réges-régen. Nagy erejük van, ami máig hat, ezen nem múlhat el az idő. Hiszem, hogy abból az időből származnak, amikor is a természethez, s ezáltal az emberi lélekhez közelebb voltak a mindennapok. Az emberi kultúra bölcsőjéből jönnek ezek a gyönyörű nyugtató mantrák. Hiszem, hogy a múlt tradícióira, kincseire építve, feltöltekezve, a jelen változásaival, a jelen élet újdonságainak egybefonásával szőjük minden nap az életsorsunkat, az emberi sorsot. Fontos tehát a gyökereket, az elmúlt korok lélektani, spirituális kincseit megőrizni, életben tartani.
G: Miért éppen ezt a nevet választottátok? Mit takar az életfa-szimbolika?
E: Minden növényi ábrázolás közül az életfa a legösszetettebb és legegyetemesebb jelentésű. Utal az életre és a halálra, az örök fejlődésre és növekedésre, a folytonos megújulásra. Az életfa egy gyönyörű szimbólum, mely a magyar népmese- és népdalhagyományban központi szerepet játszik. Az égig érő paszuly a mesékben a létra fel a felső világokba. Igen, mi is a lélek belső, felső világaiba tartunk, mikor együtt énekelünk, táncolunk, szabad utat engedve lelkünknek, hangunknak, testünknek. Ebben a szabadságban jó összekapcsolódni.
Mottónkká váltak Jeszenszky István szavai: „A Gyógyító hangok a végtelen kozmikus csendben születnek, betöltve a gyönyörűen fénylő világ minden egyes részét. Tedd önmagadat alázatossá, hogy megérinthessen az Isteni szeretet harmóniája. Légy te a teremtő csend, mely békét és örömet hoz a szomjúhozóknak. Szülessen meg benned a vágy az ébredésre, hogy a szem tisztán lásson, hogy a fül tisztán halljon, hogy a szó igaz legyen, s a szíved virága nyíljon ki és találjon rá a szeretetre.”
A Bibliában a kerubok által őrzött életfa együtt található a Paradicsomban az isteni tanítás, vagyis a tudás fájával, melyre kígyó vigyáz. A tanítás, a tudás ott van bennünk, a mantrák, a transztánc révén meghallhatjuk a belső tanító hangunkat, az önvalónkat, ha megnyitjuk magunkat ennek az energiának.
G: Milyen mitológiában van jelen az életfa?
E: Az irániak az életfát a világhegy csúcsán képzelik el; az indiaiak szerint a szent bodhifa az élet fája, amelynek gyökerei az égben vannak, lombozata pedig a világ fölé borulva ad árnyékot. Hasonló képzet tapad az óizlandi Yggdraszil nevű örökzöld óriási kőrisfához, amelynek a tövében fakadó forrásból issza Odin főisten a bölcsességet. A fa tövében tanyáznak a skandináv mitológia istennői, a Nornák, és a fát naponta meglocsolják a forrás vízével. Mi egy forrásnak képzeljük el az Életfa Mantra Kört, ahová mindenki jöhet tiszta vizet inni. Ahol ki lehet nyílni, nem kell védőálarcot hordani, ahol lehet kapcsolódni, együtt sokan fokozni a harmóniát, a belső csendet, a szeretetet.
Az életfa nemcsak az életet, hanem a halált is reprezentálja. Az életfa belsejében van elrejtve az élet, a halál fájában a halál rejtőzködik. Mint ahogyan minden egyes élet négy fokozaton - születés, élet, halál, újjászületés - megy keresztül, úgy az életfának is négy stádiuma ismert. Az életfa, hasonlóan a szimpla fához, évről-évre megújul, tavasszal mindig feltámad. A dalok választásánál követjük a szakrális néphagyományt, Keresztes Barna írt 2 éve egy szép összeállitást, dalgyűjteményt, amit nagyvonalakban követünk mi is. A magyar néphiedelem az életfának sokféle nevet adott, nevezte: istenfának, lélekfának, sámán-fának, tetejetlen fának, égi érő fának. A népmesékben is szerepel a halhatatlanság-gyümölcsű életfa, ahová a mesehős sok veszedelmen túl, a sárkányt legyőzve jut el.
G: A zene és a jóga között milyen kapcsolatot látsz?
Magam nem rendszeresen, de alkalmanként jógázom, a zene a lélek hangja, a jóga a test zenéje lehet. A testi harmónia reprezentációja, a test és a lélek harmóniája adja a teljességet, ezért a zene , mint a lélek hangja, bizonyosan elősegíti a jóga gyakorlását is. A zene is az érzékeinkre hat, a zene által keltett érzetek, energiák, lazítóak, gondolatébresztőek lehetnek, melyek közvetlen hatással vannak a testünkre is.
G: Mik az Életfa Mantra Kör célkitűzései? Kiket szeretnétek megszólítani? Mi az üzenet?
Az Életfa Mantra Kör alapvetően egy közösséget szeretne létrehozni, összehívni. A világzene, a mantra, a népdal, és a sámánhagyomány énekei a hívó hangok. A szakrális hagyományban mindezek az énekek az emberi lélekút, sors, élet állomásain segítenek át, adnak tanácsot, válaszokat, több ezer éves bölcseletet közvetítenek, amelyet énekelve érzékletesebben megkaphatunk, nagyobb nyomatékkal, személyes élményben, énekben, táncban, improvizációs zenélésben az Életfa Mantra Körben. Manapság a tömegkultúra elharapódzásának világában fontosak a kis közösségek, melyek átláthatóak, támpontot adnak, megoszthatók itt az érzelmek, bánatok, örömök. A közösség erejére is szeretnénk felhívni a figyelmet. A közös éneklés fontos, a hangok összefonódnak, inspirálják egymást, együtt formálódnak az éneklés során.
G: Úgy tudom, kéthetente találkoztok és együtt énekeltek. Hogyan kell elképzeléni egy ilyen estét?
E: A hang a három fő alkotó és gyógyító erő egyike, előtte áll a fénynek és a lélegzetnek. A nem anyagi dolgok a légzésen és a hangadáson keresztül lépnek be világunkba és ki belőle. A hang a galaxisunkat, a tejútrendszert mozgásban tartó energetikai mező. A világegyetemben mindennek megvan a vibrációja, mely minden lét alapjául szolgál. A bolygók, a kövek, a növények, az állatok, a szél, a víz, a tűz, a föld, minden rendelkeznek egy velük születettet jellemző hangkifejezéssel.
A zenére és a természet hangjaira érkező reakciók, mint a partot áttörő hullámok, egy akkordot ütnek a pszichénkben, mely újra megerősíti azonosságunkat a Teremtővel, és a világunkkal. A hang a tudat erős átalakítását mutatja, jelentősen hangsúlyozza az érzéseket, és a meditatív állapotokat.
Számtalan formája ismert a spirituális éneklésnek. Az éneklés kellemetlen érzelmeink kiöntésének egyik legcsodálatosabb módja. A depresszió megszüntetésére, boldogság kifejezésére, veszély megelőzésére, jobb koncertrációra a meditációban és hasonló célokra világszerte gyakorolják kultúrától, műveltségtől függetlenül.
Az éneklés segít egyensúlyban tartani az érzelmi, fizikai és szellemi állapotot, valamint megnyithatja a spirituális ösvényeket. A dallamok elsajátításához és előadásához nem szükséges zenei tehetség. Az egyetlen követelmény a nyitott szív és a nyitott elme, mely kitartással párosul.
Az Életfa Mantra Kör estéi az együtt rezgésről, a megnyílásról, a transzcendenssel való kapcsolat erősítéséről szólnak. Áramló, révülő, körbeölelő találkozások, melyek feltöltenek - hol csendesen, akár egy csörgedező erdei patak, hol energikusan, mint a pattogó tűz. A résztvevők énekeket tanulhatnak, és rátalálhatnak saját lélek-hangjukra, felébreszthetik a benne rejlő gyógyító energiákat.
Az est első része meditatív hangulatú. A daloknak, melyeket a Körben életre hívunk, spirituális üzenetük van. Mantrák, imák, sámánénekek, megzenésített költemények. A világzene szerteágazó gyökeréből és a magyar kultúra gyöngyszemeiből merítünk. A szivárvány hagyomány himnuszai is felcsendülnek, ezeket a dalokat a természet szeretete és a törzsi létforma öröme ihlette. A közös éneklést a kivetítőn olvasható dalszövegek segítik.
Az est második részében pergő dobritmusok hívják elő az ősi, szabad transztáncot. A mélyről jövő mozdulatok kifejezése átjár és megtisztít. Körtáncokat is tanítunk, ezek az egyszerűen elsajátítható koreográfiák törzsi lüktetésbe ringatnak. A belső utazás az előtt is nyitva áll, aki csendes figyelőként szeretne jelen lenni. Semsei Angelika révén a lemanguria szabad lélektánc módszereit, hitvallását követve építjük fel többnyire az estet. Idézet tőle: Ősi, tradicionális tudásra épülő mozgásforma, melyben összefonódnak a mozgásról, testről, lélekről, szellemről szóló tanítások. Áramló mozdulataink vezetnek, éber figyelmünk elfogad, szellemünk megért, lelkünk szabaddá válik.
Eltáncolom a fájdalmat
míg sós olívaként csöppekké nem
sűrűsödik az arcomon
Eltáncolom a kristály-könnyeket
melyek rég kővé változtatták
már vállamat
Eltáncolom a gyűlöletbe csapott
a gyűlöletből közönybe fulladt
szerelem bánatát
Eltáncolom a félelmet
félelmet a magánytól
szorongást az elhagyástól
Eltáncolom a dühöt
míg el nem szabadul és
folyóként a karomon lefut
Eltáncolom a csalódást
beteljesületlen vágyaim
és a túl sokáig tartó álmok felett
Porba táncolom démonjaimat
a lábam alatt
elsöpröm őket
örvénylő spirálban
Mert csak ezután tudom eltáncolni
ami a szívről
és a vérről zeng
A térben
a szavak között
feszülő térben
Ahol a szavaknak értelme nincs
Táncolok s csak öröm VAN.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése