"1.32. tat-praitisédhártham-éka-tattvábhjászah
tat - az(ok); pratisédhártham - eltávolításáért; éka - egy; tattva - elv; abhjászah - gyakorlása.
Eltávolításuk érdekében egy elvet (tattvát) kell gyakorolni.
Hogyan szüntethetjük meg az elme eltérüléseit és a kísérő szimptómákat? Az 1.29. szútrában Patandzsali már kijelentette, hogy az Óm jelentésén és a Legfelsőbb Lényen történő elmélkedés által. Most arról a helyzetről beszél, amikor az akadályok felmerülnek, és az a kérdés, hogy miként lehet megszüntetni őket. Azt mondja: " Ha az akadályok felmerülnek, akkor úgy távolíthatjuk őket el, ha egy módszerhez ragaszkodunk." A lehetséges módszerek listáját később fogja megadni.
Ha az elme már eltérült, és felmerültek az akadályok, nem akarjuk még jobban összezavarni azzal, hogy egyszerre gyakoroljuk a jóga összes módszerét. Inkább egyszerre egy módszerre koncentrálunk, és amikor az elme fókuszálttá (ékágra) vált, akkor áttérhetünk a magasabb jóga részletesebb gyakorlására. Máskülönben olyanok leszünk, mint egy ember, aki egy kutat akar ásni, de minden egyes helyen csak egyszer vágja bele az ásóját a földbe, mielőtt egy másik helyen kezdene ásni. A szétszórt elme azzal a tendenciával rendelkezik, hogy gyorsan vált a jóga egyik módszeréről a másikra - esetleg egyik irányzatról a másikra, utána a Zenre, a tibeti buddhizmusra, majd a szufizmusra vagy a taoizmusra. Minden valószínűség szerint e megközelítések bármelyike eljuttatna a célhoz; a különböző módszerek különböző temperamentumhoz illenek. De egy közös dolog van bennük: egy átlagember esetében a cél elérése sok évtizedet vesz igénybe.
Amikor rátalálunk egy új módszerre, akkor izgalmat érzünk, hasonlít ami egy új partnerbe való beleszeretés során érzett izgalomhoz. Ha változtatgatjuk a módszereket és a partnereket, akkor képesek lehetünk több évig is fenntartani ezt az izgalmat, de sohasem fogjuk megérteni, hogy igazából miről szól a jóga és a szerelem. Egy kapcsolat célja az, hogy felismerjük a tudatot a másikban, a jóga célja pedig az, hogy felismerjük a tudatot magunkban. Mindkettőt úgy érhetjük el, ha ugyanahhoz a partnerhez, illetve ugyanahhoz a módszerhez ragaszkodunk.
A szútra alternatív magyarázatával állt elő a 19. századi kommentátor, Vacsaszpati Misra. Azt a merész kijelentést teszi, hogy az éka-tattva - egy elv - csakis a Legfelsőbb Lény (Ísvara) lehet.
Az őt később követő kommentátorok többsége, különösen Bhoja király, Vigjánabhiksu, és H. Aranya, elutasította ezt az álláspontot, mert nem sok értelme van a Jóga-szútra kontextusában. Az erős odaadó vaisnava háttérből származó kommentátorok általában osztják Vachaspati nézetét, de az elkövetkező szútrákban található bizonyítékok arra utalnak, hogy a Jóga iskolája nem osztja ezt a nézetet."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése