"Lustaság
Néhány tanítvány egyszer megkérdezte az örmény misztikust, Georg I. Gurdijeffet, hogy "Mivel kezdjük?" A válasza az volt: "Határozzátok el, hogy nem fogtok rühes kutyaként megdögleni." Ezek durva szavaknak tűnnek, de azt értette alatta, hogy a legtöbb ember állati szinten él. Nézetei szerint fontos, hogy az emberben legyen igény arra, hogy valóban emberi és felébredt állapotba kerüljön.
A jóga szempontjából azt értjük ezalatt, hogy egy életnyi tanulás és gyakorlás vár az átlagos keresőre. Az, hogy a tárgy nélküli szamádhi egy év vagy ötven év után következik, nem igazán számít. Ahogy Sankara mondta, minden jógi eléri a maga célját a maga idejében.
Érzéki élvezet
Ez egy nagy dolog a nyugati ember számára. Minden hirdetőcédula arra buzdít, hogy kényeztessük magunkat, élvezzük az érzékeinket, és tegyünk a magunk kedvére. Az érzéki élvezet ugyanolyan patologikus viselkedés, mint az aszkéticizmus, és Buddha mindkettőt kipróbálta. Fiatal hercegként három palotájában élvezkedett, volt egy palotája a hűvös évszakra, egy a meleg évszakra és egy az esős évszakra. Később hat évig gyakorolta a vezeklést, de azt tapasztalta, hogy ugyanúgy, mint az élvezetekben történő elmerülés, az is felborította az elméje egyensúlyát.
Az érzéki élvezet természetesen legyengíti a testet és az elmét. A legerősebb és leghatalmasabb vezetők azok voltak, akik rájöttek, hogy egyáltalán nem függenek a külső stimulációtól ahhoz, hogy boldogok legyenek.
A valódi boldogság és szabadság csak akkor lehetséges, ha megvalósítjuk azt, amit a Védánta követői önnön isteni természetünknek neveznek. Ha el vagyunk vágva ettől az örök forrástól önmagunkon belül, ha nem ismerjük önmagunkat, abból szörnyű fájdalom fakad, és az élet iránti kínzó szomj fog gyötörni bennünket. Akkor ki kell facsarnunk a boldogságot és az izgalmakat az életből, melyek java része röpke pillanatokig tart csupán.
Ha hiszünk a hirdetőcéduláknak, akkor azt gondolhatjuk, hogy az érzéki élvezet képes isteni eksztázist eredményezni. Az igazság azonban az, hogy mindkettő teljesen független egymástól. Az érzéki élvezet az csupán élvezet, semmi misztikus nincs benne. Minél jobban függünk tőle, annál kevésbé vagyunk szabadok.
Az aszkézis viszont az elme másik véglete. Abból indul ki, hogy az érzékek és az érzéktárgyak kapcsolata eleve rossz. Ebből a kapcsolatból azonban élmények származnak, az élményekből pedig időben a felszabadulás fakad. A felszabadulással együtt az élmények iránti szomj is megszűnik.
Vitatható, hogy van-e értelme megvonni magunktól az élményeket, amikor az élmények iránti igény oka, a tudatlanság még mindig jelen van. Mint ahogyan Sankara is rámutatott a Brahma-szútrához fűzött kommentárjában, a mély valóság (Brahman) ismeretét nem hozhatja el a cselekvés, akkor sem, ha az érzéki élvezet, és akkor sem, ha az aszkézis."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése