"Az ok, ami miatt az elme így működik, az, hogy az elme a túlélés eszköze. Az elme feladata az, hogy amilyen gyorsan csak lehetséges, amilyen pontosan lehetséges, eljusson az igazság szimulálásáig. Az elme előtt álló tipikus kihívások. Az előttem lévő tárgy ehető? Amit látok, az fenyegetést jelent, és el kell menekülnöm? Az elme nem azzal foglalkozik, hogy egy tárgy igazságának legmélyebb rétegét felismerje, hogy milyen is maga a tárgy. Ez az intellektus feladata. Míg az elme folyamatosan ugrándozik az egyik tárgyról a másikra, az intellektus egy és ugyanazon objektumra közelít rá, amíg alaposan meg nem ismerte. Az intellektus hagyományos meghatározása az, ami képes egy tárgyra koncentrálni több, mint három órán keresztül eltérülés nélkül. A jógi munkájának nagy része abból áll, hogy az elmét az intellektus alá rendelje. Később többet is beszélünk erről.
Az elem általában kivetíti a múltunkat a jelenbe. Ahelyett, hogy úgy tapasztalnánk a valóságot, ahogy ténylegesen van, a valóság utánzatát látjuk. Ez megegyezik a hiedelmünkkel arról, hogy mi a valóság, és milyen viszonyban van velünk. Patandzsali szerint azonban a valóság nem igazán kapcsolódik hozzánk, azt mondja, hogy a természet (prakriti) örökké különáll tőlünk (a purusától). Az pedig, hogy az elme milyen viszonyban van a valósághoz, általában azt jelenti, hogy hogyan tudunk profitálni, előnyhöz jutni belőle.
Például ha egy ingatlanfejlesztő keresztülhajt a külvároson, akkor a jövedelem forrását látja benne. Ha egy szexuális molesztáló hajt végig ugyanazon a külvároson, akkor az áldozatok lehetséges forrásaként láthatja. Egy ínyenc éttermeket kereshet, míg egy alkoholista a kocsmák elhelyezkedésére figyel fel. Mind a négy, mivel a céljuk rávetül a benyomásukra, figyelmen kívül hagyhatja a lényegi vonásokat, miközben mindannyiunk biztos célállomása a halál felé siet.
Tegyük fel, hogy tavasz van, és virágzanak a cseresznyefák; de elképzelhető, hogy mind a négy fentebb említett ember elsiklik efölött. A cseresznyevirágok megfigyelése teljesen haszontalan tevékenység. Nem származik belőle pénzügyi vagy szexuális előnyünk; nem ehetjük és nem ihatjuk őket meg. De valamilyen csodálatos módon szabaddá és békéssé tehetnek, ha eljön a halál ideje. Félelemben halunk meg, mert ragaszkodunk az élethez. Azért ragaszkodunk az élethez, mert a legmélyebb szomjunkat nem oltja semmi. A legmélyebb szomj a valódi természetünk megtapasztalása, megismerése vagy megvalósítása. A cseresznyevirágok megfigyelése által is megvalósíthatjuk a természetünket. Igazából egy cseresznyefa vagy egy egész liget teljes virágba borulva sokkal lélegzet-elállítóbb, mint a Halálcsillag felrobbanása a"Jedi visszatér"-ben."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése