"Mondjuk azt, hogy a megfontolt szamádhit kellene gyakorolnunk a Holdra vonatkozólag, ami egy durva tárgy. A megfontolás azt jelenti, hogy a szamádhi közben a Holddla kapcsolatos összes koncepción elmélkedünk. Például, miközben a Holdra koncentrálunk, az ezüstös fényére, egy tóban visszatükröződő képére, a sűrűségére, felszínére, a pályájára, az árapályra és a testnedveinkre gyakorolt hatására, és a holdkórossággal való összefüggésére gondolunk. Ennyi az egész. Patandzsali meglehetősen alacsonyra helyezi az első mércét. Ha az elménk elérte a tárggyal, vagyis a Holddal való egységet (szamápattit), miközben kizárólag a holddal kapcsolatos gondolatok foglalkoztatják, és semmi más, Patandzsali értelmezésében ez technikailag már szamádhinak tekinthető.
A következő lépést azután tesszük, hogy az elsőt elértük. Az elmélkedő szamádhiban finom tárgyakra koncentrálunk. ezek olyan tárgyak, amelyeknek nincs fizikai megjelenésük, mint például a hang,a szív lótusza, a fény a koponyában, vagy egy gondolat. Az első szamádhiban a megfontolást gyakoroltuk, ami egyetlen kizárólagos tárgyra irányuló mély koncentrált gondolkodást jelent. Az elmélkedő szamádhiban elmélkedünk, vagy kontemplálunk, ami egy sokkal mélyebb, finomabb szintű tevékenység. Sokkal inkább olyan, mintha befogadóképessé válnánk, hogy a valós jelentés megnyilvánuljon. Ezt a fajta szamádhit akkor alkalmazzuk, amikor meg akarjuk érteni a Jóga-szútra mögötti koncepciók valódi jelentését. Nem tudjuk megragadni, vagy az uralmunk alá hajtani őket, de addig kell elmélkednünk, amíg a valódi jelentés fel nem tárul.
Az objektív szamádhi harmadik típusát gyönyörteli (ánanda) szamádhinak nevezik. Miután megértjük a finomabb tárgyakat, gyönyört tapasztalunk. Azért tapasztaljuk, mert ezzel a megértéssel együtt jár a szabadság futó pillantása. Azt mondhatjuk, hogy ezen a szinten értjük meg azt, hogy egy napon elérjük a felszabadulást. Ebből spontán gyönyör származik. Ha a szamádhit erre a tárgyra, a boldogság érzésére irányítjuk, akkor az a gyönyörteli szamádhi. Ez a szamádhi magára az érzetre irányul.
Az objektív szamádhi negyedik típusa az én-tudatra koncentrál. Ki az, aki azt állítja, hogy "gyönyört tapasztalok"? A negyedik típusban pontosan erre a én-tudatra koncentrálunk. Elsőre furcsának tűnhet az, hogy az én-tudaton meditálunk, ami az egoizmus funkciója. De ez nem azt jelenti, hogy azon meditálunk: "Milyen csodálatosan nagy egóm van." Az egoizmuson való meditáció valami mást jelent. A jógában először a test megfigyelését tanuljuk meg. Amikor ez a megfigyelés megszilárdult, akkor tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak a testünkkel, hanem egy megfigyelő, aki független a testtől. Máskülönben nem tudnánk megfigyelni a testünket. A következő lépés az, hogy megfigyeljük a gondolatainkat. Amikor ebben a megfigyelésben is megszilárdulunk, akkor tudjuk, hogy nem vagyunk azonosak a gondolatainkkal, mivel el tudunk különülni tőlük, és meg tudjuk figyelni őket, mint egy idegen ember gondolatait. Kik vagyunk akkor, ha nem vagyunk azonosak a testünkkel és az elménkkel (a manasszal, a gondolkodó princípiummal)? Az az elv, amely a test és az elme birtokosának tekinti magát, az ahamkára (egó). Azt a funkciót, amit a látó (tiszta tudat) és a látható (elme) hibás összevegyítéseként hajt végre, nevezzük egoizmusnak vagy én-tudatnak (aszmitá).
Az objektív szamádhi e negyedik fajtájában a meditációt erre az én-tudatra (aszmitá) koncentráljuk. ennek a meditációnak tisztának kell lennie, nem keveredhet olyan motívumokkal, mint "nagy vagyok" vagy "rossz vagyok". Ha fenn tudjuk tartani a szamádhit a tiszta én-tudaton, anélkül, hogy bármiféle megfontolás vagy gondolat felébredne bennünk azt illetően, hogy kik vagy mik vagyunk, több alapvető felismerésre is szert teszünk. Az egyik az, hogy az egoizmus a tudatlanságon, vagyis önmagunk ismeretének a hiányán alapul. Ha mélyre megyünk az egoizmusban, akkor azt találjuk, hogy az intellektusból származik. Ha rátaláltunk az intellektusra, akkor fel fog ébredni benne a diszkriminatív tudás azt illetően, hogy mi az, ami valóságos, és mi az, ami nem. Ebből idővel felébred a tudat (purusa) megvalósítása, ami a felszabadulást jelenti. Ezt a legutóbbi állapotot a következő szútrában ismerteti."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése