"Eleinte persze nem ismerjük el a szentírások intelligenciáját. Az intellektusunkat dominánsan szattvikussá kell tennünk, ha fel akarjuk ismerni vele a szentírások szattváját. ez egy egész életen keresztül tartó gyakorlást és tanulást is igénybe vehet. De amikor elértük, akkor rájövünk, hogy megérte az erőfeszítés.
Ha nem akarunk ennyi munkát befektetni, akkor gondoljuk végig a következő gondolatmenetet:
Vegyük szemügyre a dns-kódot, az emberi agyat, J. S. Bach muzsikáját, a sok millió élő fajt, a földi élet érzékeny egyensúlyát, a föld finom egyensúlyát az űrben, és az egymás körül keringő galaxisok finom egyensúlyát. Vegyük szemügyre azt a tényt, hogy a kvarkok protonokat, neutronokat és elektronokat hoznak léte, azok pedig atomokat hoznak létre. Az atomok kötéseket alkotnak, a kötések pedig aminosavakat, amelyek valahogy titokzatosan rejtegetik vagy megnyilvánítják az életet - az életet, amely most önmagától gondolkodik.
Ha képesek vagyunk azt állítani, hogy ez nem a Legfelsőbb Intelligencia jelenlétét sugallja, hanem pusztán egy cél nélküli baleset, akkor valószínűleg egy életen keresztül tartó jóga-gyakorlás és tanulás szükséges ahhoz, hogy megtisztítsuk az intelligenciánkat. Egyéb esetben legalább egy alapszintű megértéssel kell rendelkeznünk a Legfelsőbb Lény intelligenciájával kapcsolatban, bárminek is nevezzük.
Két további gondolatot is meg kell tárgyalni ezzel a szútrával kapcsolatban. Vjásza azt mondja, hogy sok purusa van, aki elérte a felszabadult állapotot. Ez nem a megsemmisülés (nirvána) vagy a nem-létezés állapota, ahogyan a buddhizmus tanítja, hanem a tiszta, eksztatikus tudat szintje, bár test nélkül.Máskülönben azt kellle ttvolna mondania, hogy a felszabadulásuk előtt voltak purusák, holott azt mondja, hogy még mindig azok. Ez egybeesik a valósággal kapcsolatos megértéssel: Semmi, ami létezik, nem válhat nem-létezővé, csak megnyilvánulatlanná. Ez azt jelenti, hogy egy purusa, aki eléri a felszabadulást, nem fog új testet ölteni következő életében, hanem megnyilvánulatlan és szabad marad.
A másik gondolat a tanulmányozásunk jelenlegi pontján meglehetősen absztraktnak tűnik, de érdekes lehet azok számára, akik a filozófiai kutatást gyakorolják. Ahogy láttuk, a szánkhja szerint két alapvetően különböző kategória létezik - a tudat (purusa) és a természet. Az élőlények igazából csak tudatból állnak és a szánkhja fennmaradó huszonhárom kategória a prakritiből fejlődik ki, amit ezért ősanyának is nevezhetünk. A természet ellső kialakult eleme a tiszta intelligenicia (buddhi). Vjásza azt mondja, hogy a szentírások hitelessége és a tiszta intelligencián alapszik. Ez a tiszta intelligencia a Legfelsőbb Lény, a szent tudás szerzőjének intelligenciája. Így a Legfelsőbb Lény nem csak tiszta tudat, hanem tiszta intelligencia is.
Ebben a tekintetben különbözik más lényektől, akik csak purusák. Mivel a buddhi a prakriti terméke, ez azt jelenti, hogy a Legfelsőbb Lény purusából és prakritiből is áll. Vagy úgy is mondhatjuk, hogy a Legfelsőbb Lény áthidalja a szakadékot a tudat és a természet között. Egy bhakti-jógi azt válaszolná: "Természetesen áthidalja", de ez egy forradalmi elképzelés a jóga szempontjából, és a jóga-iskola ezen a ponton erősen eltér a szánkhja iskolától. Ennek messzemenő következményei vannak, amiket nem mértünk fel alaposan. Csupán tisztelettel adózhatunk az ősi mesterek előtt, akik ilyen mély analízist folytattak le."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése