"1.17. vitarka-vicsáránandászmitánugamát szampragjátah
vitarka - megfontolás; vicsára - elmélkedés; ánanda - gyönyör; aszmitá - én-tudat; anugamát - összekapcsolódása által; szampragjátah - objektív.
Az objektív (szampragjáta) szamádhi a megfontolással, elmélkedéssel, gyönyörrel és én-tudattal összekapcsolódó szamádhi.
(Megjegyzés: talán pontosabb lenne a "szampragjáta" szó fordításánál a "tárggyal rendelkező" kifejezés használata, de mégis az "objektív" kifejezést fogom használni a rövidség kedvéért. Az "aszampragjáta" (objectless) szó esetében viszont, bár ez az ellentétpárja, a "tárgy nélküli" kifejezést fogom használni.)
"Miután Patandzsali megmutatta az elme lecsendesítésének mikéntjét,, most definiálja a szamádhi két fajtáját. Az első szútrában (1.1.) megtudtuk, hogy a jóga kifejezés gyöke azonos a szamádhiéval (judzsír szamádhau). Vjásza szinonimaként használja a jóga és szamádhi kifejezéseket, és sokszor szampragjáta jógáról beszél szampragjáta szamádhi helyett.
A második szútrában, Patandzsali a jógát a gondolati hullámzás felfüggesztéseként (niródha) határozta meg. Ez azt jelenti, hogy a jóga valódi állapota a magasabb, tárgy nélküli szamádhi (aszampragjáta), ami egyben a jóga célja is. Az első szamádhi az út, amelyik a másodikhoz vezet. Patandzsali legtöbb szútrájában az első szamádhit útnak tekinti a másodikhoz, ami a felszabadulás.
Az első szamádhi a szampragjáta nevet viseli. A "sza" azt jelenti, hogy "-val, -vel", a pragját pedig gyakran "bölcsességnek" vagy "bepillantásnak" fordítják. Ez az intellektus azon képességére utal, hogy a dolgokat önnön valójukban tapasztalja meg. Ebben a kontextusban a pragjá egy tárgyról való tudatosságot jelenti. A szampragjáta legjobb fordítása a tudatos szamádhi, de tárggyal rendelkező szamádhinak is nevezhetjük. Ez azt jelenti, hogy ebben a szamádhiban az intellektus tudatos. A "tudatos" kifejezés azt jelenti, hogy az intellektus bizonyos tárgyakra koncentrál vagy azoknak van tudatában.
A szamádhi magasabb fajtája az aszampragjáta szamádhi - tudatfeletti szamádhi - amelyben túl vagyunk a tárgyakra irányuló tudatosságon és önmagában a tudatban nyugszunk. Ezt tárgy nélküli szamádhinak is nevezhetjük. bizonyos fordításokban a "tudattalan szamádhi" kifejezést használják, ami meglehetősen zavaró, mert ebben az állapotban egyek vagyunk önmagával a tudattal. A hippi-nemzedék "kozmikus tudatnak" nevezte ezt az állapotot, ami jobban leírja, mint a "tudattalan szamádhi". Mivel sokat fogunk beszélni erről a két szamádhiról, a "tudatos" és "tudatfeletti" kifejezések folyamatos használata idegenszerűen hatna, ezért az "objektív" és a "tárgy nélküli" szamádhi kifejezésekkel helyettesítettem őket, ami sokkal kézenfekvőbb. Ne feledjük azonban, hogy itt ezeket a pontosabb fordításokat értjük alatta.
Ebben a szútrában patandzsali az objektív szamádhit határozza meg. Miközben ezt teszi, a mélység négy szintjét írja le, amit attól függően lehet megtapasztalni, hogy milyen külsődleges vagy bensőséges a tárgy, amin meditálunk.
Az első lépés a megfontolás (vitarka), a szamádhi nagyon kezdetleges formája. Valójában gyakran vitarka dhjánának - megfontolt meditációnak is nevezik. A meditáció és a szamádhi határvonala nem szigorú, hanem folyamatos. A megfontolt szamádhi azt jelenti, hogy egy fizikai tárgyra koncentrálunk, amit a jógában durva tárgynak neveznek. A "tárgy" kifejezés használata félrevezető lehet, mivel a jógában a tiszta tudatosságon kívül minden mást tárgynak neveznek. Még az intellektus és az egó is tárgyak. A tudatosság nem tárgy, mivel az az alany, a megfigyelő."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése