Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra kommentárjaiból:
" 1.25. tatra niratisajam szarvagja-bídzsam
tatra - ott (az Ísvarában); niratisajam - határtalan; szarvagja - mindentudás; bídzsam - magja.
Benne (az Ísvarában) a tudás felülmúlhatatlan.
Minden lény rendelkezik egy bizonyos mennyiségű tudással. A nagy mesterek, jógik, és bölcsek hihetetlen mértékű tudással rendelkezhetnek. A Legfelsőbb Lény, Patandzsali szerint mindegyikőjüket felülmúlja mindentudásával.
A Legfelsőbb Lényt nem tudjuk közvetlenül érzékelni - az olyan kivételektől eltekintve, mint Ardzsúna, aki a Bhagavad-gítá szerint mennyei látást kapott. Még ő sem tudta feldolgozni a látványt, ami elé tárult, és égnek állt a haja. Az ilyen kivételektől eltekintve a Legfelsőbb Lényt a következtetés és a szentírások (sásztrák) alapján lehet megismerni. Mindkettőhöz intellektuális kapacitásra van szükség, amit a jógából kaphatunk meg. Patandzsali jógájának egyik fő tárgya az intellektus előtérbe helyzése az elmével szemben. A különbség a következő:
Az elme (manasz) gondolatról gondolatra szökdécsel, mint egy őrült majom, amelyik megivott egy üveg whiskyt és megmarta egy skorpió, és most ágról ágra ugrál. Az intellektus (buddhi) viszont egyenesen a probléma gyökeréhez megy, mint ahogyan a tóba dobott kő is az aljára süllyed.
Vjásza szerint a Legfelsőbb Lény együttérzéséből adta a szentírásokat a többi lény számára, hogy megszabadulhassanak a kötöttségektől. Egy érdekes példát ad, amit a kortárs védántisták nem túlzottan jól viselnek:
"A Legfelsőbb Lény, a nagy bölcs formájában megtanította a doktrínát Aszurinak."
A Szánkhja-kárikából tudjuk, hogy Aszuri Kapila tanítványa volt, akit is a szánkhja iskola alapítójának tekintünk. Itt ismét a szánkhja isteni eredete van alátámasztva (és eléggé meglepő ódon ezt még Sankara is elfogadja Vivarana című alkommentárjában). Tegyünk egy rövid történelmi kitérőt itt: a szánkhját, amely a legősibb és legszisztematikusabb filozófia, ma széles körben ellenzik és "vitatják a védántisták. Ezt tette az Advaita Védánta fő tanítója, Sankara, illetve alapítója, Gaudapáda is. Azonban - és ez az, amit sok nyugati nem képes megérteni - Gaudapáda írt egy kommentárt a Szánkhja-kárikához, Sankara, illetve Vjásza (aki az összes Védánta-iskola alapítója a Brahma-szútra szerzőjeként) kommentárokat írtak a jóga-szútrához (ami a szánkhja eszmei gyermeke). Miért és hogyan?
Egy misztikus, aki látta az igazságot úgy, ahogyan az ő gondolkodási rendszerében megjelenik, fel tudja ismerni azt az összes autentikus rendszerben. Azt is tudja, hogy bár egy rendszer hibátlannak nézhet ki (mint például Sankara Advaita Védántája), sohasem lehet maga az igazság, csupán annak képviselője. Bármely gondolati iskola, például a jóga, szánkhja, vagy a Védánta hitelessége nem a helyességéből vagy a helytelenségéből táplálkozik, hiszen mind arra van ítélve, hogy helyes is legyen, meg helytelen is, hanem abból, hogy képes-e elvezetni az embereket a szabadsághoz."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése