"Patandzsali szerint, a prakriti (természet) az, aki gyakorol, és mi csak a megfigyelők vagyunk. A Bhagavad-gítá szerint a Legfelsőbb Lény irányítja a prakritit, és Ő hajt végre minden tettet. Mindkét megközelítés esetén, ha feladjuk azt az elképzelést, hogy valaha is meg fogunk érkezni valahová a jógánkkal, akkor meg is érkeztünk a célhoz, a jelenlegi pillanathoz, a mostba. Többé már nem számít, hogy mennyi időt vesz el a gyakorlás, mert már megérkeztünk.
A megszakítás nélküli gyakorlás azt jelenti, hogy minden nap végrehajtjuk a formális gyakorlásunkat. Néhány nagyon okos ember azt mondta: "Igen, de ha fáradt vagy, kimerült, és nincs időd vagy energiád elvégezni a gyakorlásodat, akkor amúgy is káros hatása volna, ha mégis megcsinálnád." Ez egy ésszerű gondolat, de de fel kell tenni magunknak a kérdést, hogy miért vagyunk kimerültek, és miért nincs időnk és energiánk. Lehetséges, hogy túl sok időt töltünk a pénz hajszolásával, vagy a társadalmi életünk vesz el sok időt. Vagy pedig túl későn vagy túl sokat ettünk előző nap, és nem pihentünk eleget.
H. Aranya szerint a megszakítás nélküli gyakorlás rendszeres gyakorlást jelent. Nem a formális gyakorlásra gondol, hanem a tudatosságra és a figyelmességre.
Patandzsali három paramétere közül az utolsó a gyakorláshoz való megszilárduláshoz az odaadás hangulatában történő gyakorlás. Egy példa a helytelen hozzáállással történő gyakorláshoz az, amikor valaki azt gondolja, hogy gyakorolnia kell valamiféle okból, de igazából gyűlöli, amit csinál. Ez lehet például:
- azt gondoljuk, hogy formába kell hoznunk magunkat, hogy mások számára vonzóbbak lehessünk.
- azt gondoljuk, hogy ha másoknál mesteribb módon végezzük az ászanákat, akkor magasabb rendűek vagyunk náluk. (Ugyanez érvényes a meditáció és a szamádhi gyakorlására).
- azért gyakorolunk, mert bármiféle fölényre szeretnénk szert tenni másokkal szemben, legyen az fizikai, mentális vagy spirituális.
Odaadással gyakorolni azt jelenti, hogy hálásak vagyunk azért, hogy egyáltalán képesek vagyunk gyakorolni. Nagy szerencsét jelent az is, hogy egyáltalán összetalálkoztunk a jógával az életünk során. Sok ember sohasem hallott róla, vagy sohasem ismerték meg megfelelőképpen; mások háborús övezetben, vagy gazdasági válság közepette élnek, melyek megnehezíthetik a jóga gyakorlását.
Ha pedig a testünk rokkant, vagy az elménk sérült, akkor a jóga sokkal nehezebb lesz. Jó, ha a szemünk előtt tartjuk ezeket a tényezőket. Ha egyikük sem vonatkozik ránk, akkor szerencsés helyzetben vagyunk, és csak fenn kell tartanunk a gyakorlásunkat, és a lelkes hozzáállást."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése