De megéri az erőfeszítést, főleg az, hogy öt olyan oktató is van köztük, akik már most is rendszeres órákat adnak az Atmában, még ha nem is feltétlenül astangát. Szombat reggel satkarmával kezdtünk, amit Orsi prezentált, ahogy az astanga elvonuláson is. Már kezd egészen tapasztalt hánytatóművésszé válni, és most négyen is megpróbáltuk a hányást a felügyelete alatt: Kowa, Panni, Niki és én. Én most próbáltam először meleg sós vízzel, ami viszonylag hamar lecsúszott, bár önmagában is sokkal jobban kiváltja a hányingert, mint a sima csapvíz. Valamivel több mint két liter után már úgy éreztem, hogy szívesen viszontlátnám az anyagot, és ledugtam az ujjamat a torkomon. Az igazság az, hogy ha az ember nem iszik meg elég vizet, akkor nincs elég nyomás a gyomrában ahhoz, hogy az egész vissza is jöjjön. Nehezen is akart kijönni, de végül az uddíjána bandha és a torokcsiklandozás együttes alkalmazásával azért csak kiadtam magamból a sós víz java részét, így nem kellett egész délelőtt a wc-re járnom.
Utána szútra-netiztünk, a jobb orrlyukamon jobban lement a katéter, ott már éreztem, hogy a torkomat kaparja a vége, de nem tudtam azért kihúzni a számon. A bal orrlyukamban elakadt, ott biztosan valami orrsövény-ferdülés van. A végén a sós melegvizes orrmosás már felüdülésnek tűnt. Délelőtt a napüdvözlet igazításait vettük, ebédszünet után pedig elmerültünk a Jóga-szútra filozófiájának tanulmányozásában. A végére jutott még egy másfél órás gyakorlás, amelyben az álló pózokra koncentráltunk, délutánra már Angi és Anna is csatlakoztak hozzánk. Közösen eldöntöttük, hogy a vasárnapot a Margit-szigeten tartjuk, mivel szép idő várható.
Négykor véget is vetettünk a TTC-nek, mert én még hivatalos voltam az Új Élet jógafesztiválra Astanga-órát tartani. A fenti kép is ott készült. Ötre voltunk meghirdetve, oda is értünk. Csakhogy be akartak tenni elénk egy Thaibox-bemutatót, aminek én is örültem, mert szívesen megnéztem volna. De a fiúk sajnos annyit késtek, hogy végül Brigi, a főszervező szólt, hogy kezdjem el az órát. Tartottam egy órás zanzásított, egyszerűsített egyes sorozatot, jóféle chillout zenére. Az a tizenkét ember, aki beállt jógázni, szerintem élvezte, és értékelte, hogy kipróbálhatta az astangát. A különböző jógastúdiók standjai már pakolgattak össze, és mire mi befejeztük fél hétre, nagyjából szét is széledt mindenki.
Az ilyen TTC-s hétvégék azért intenzívek, mert az embernek alig jut ideje megcsinálni az otthoni dolgait, vasárnap reggel például már 7:30-ra mentünk gyakorolni az Atma Budába. Lenyomtunk egy rövidített kettes sorozatot, mert kilenckor már a Sziget bejáratánál kellett találkoznunk a TTC-sekkel. Mire megtaláltuk a Sportuszoda mögötti rétet (ahol a Napforduló Jogafesztivál is lesz), és mindenki odatalált, már fél tíz is elmúlt. Így a bevezető pránajámák helyett egyből elmerültünk az igazításokban, és délig el is jutottunk az álló sorozat végig. Én mutogattam, utána párban gyakoroltuk. Jól sütött a nap, legalább közben barnultunk is. Ebédszünet után egy kis Jóga-szútra, el is jutottunk a 24. szútráig, ahogyan terveztem. Jó tömény filozófia van benne, ezt még nekem is többször át kell olvasnom, hogy bemenjen, pedig én fordítottam, ezért van mostanában olyan sok Jóga-szútrás bejegyzés a blogban, és még lesz is, mert év végéig le kell fordítanom az egészet.
Háromtól ötig próbaóra volt, Niki tartotta az állókat, Anna a talajt, Orsi pedig a befejezőket. Nekem rendkívül jól esett a fűben gyakorolni, és fejjel lefelé nézni a napozó és frizbiző embereket, akik közben felénk sandikáltak, hogy mit csavargatjuk magunkat. Egy pocakos pasas meg is jegyezte, hogy "Jól csináljátok", miközben elvonult mellettünk. Az upavista kónászanában is jól esett fűbe harapni, és belefeledkezni abba az érzésbe, hogy nem is kell semmi más a boldogsághoz, csak napfény, fű, jó társaság meg jóga. "Azé a föld, aki jógázik rajta" - ez a gondolat fogalmazódott meg bennem, és ma is, immáron sok ezredszer hálát adtam a sorsnak, hogy összehozott engem a jógával. Elfáradtunk a nap végére, de azt hiszem, mindannyian úgy tértünk haza, hogy ez a nap sem múlt el értelmetlenül. Remélem, a Napforduló Jógafesztiválon is hasonló érzése lesz majd mindenkinek, aki eljön és jógázik vagy énekel velünk egy pár órát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése