Az öt követelmény

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


1.20. sraddhá-vírja-szmriti-szamádhi-pragjá-púrvaka itarésám
sraddhá - meggyőződés; vírja - lelkesedés; szmriti - emlékezet; szamádhi-pragjá - a szamádhiból származó intelligencia; púrvaka - megelőzi; itarésám - mások számára.


Mások [a jógik] esetében [az aszampragjáta szamádhit] a meggyőződés, lelkesedés, emlékezet, szamádhi és a bölcsesség (pragjá) előzi meg. 


Az aszampragjáta (tárgy nélküli) szamádhi két kategóriára oszlik. Az 1.19. szútrában Patandzsali leírta azokat, akik a létezésbe jövés szándékát dédelgetik (bhava-pratjaja), és akik ezért nem érik el a felszabadulást, hanem visszatérnek a feltételekhez kötött létbe. ezek nem valódi jógik, és nem a megfelelő jógikus módszeren keresztül érték el ezt a szamádhit. 


A jelen szútrában Patandzsali azokat írja le, akik az előírt erőfeszítés (upája pratjaja), vagyis a jógikus gyakorlat által érik el a tárgy nélküli szamádhit. Ezek a valódi jógik. Öt lépést ír le Patandzsali, amelyeket a korábban említett legfelsőbb elkülönüléssel együtt kell gyakorolni.


Az első lépés a meggyőződés (sraddhá). Meggyőződésre azáltal tehetünk szert, hogy analizáljuk a saját helyzetünket, utána pedig tanulmányozzuk és alkalmazzuk a jógikus filozófiát. Csak akkor lehetünk teljesen meggyőződve, ha teljesen megértjük a jógikus filozófiát az intellektusunkkal. Csupán a homályos érzés, hogy "hátha működik" vagy "lehet, hogy ez nekem való" nem elegendő. Képesnek kell lennünk azt gondolni: "Ez a jelenlegi helyzetem. Meg vagyok kötve. Az elmém rabszolgája vagyok. Emiatt tudatlanságban vagyok és szenvedek. még ha jelen pillanatban jól is érzem magamat, bármelyik pillanatban jöhet a szenvedés a saját halálom, betegségem, a szeretteim halála, előre nem látható szerencsétlenségek stb. formájában. Ezért ki kell törnöm és el kell érnem a felszabadulást. Ez akkor lehetséges, ha a megfelelő attitűddel gyakorlom a jóga lépcsőfokait és ágait. Ezeknek a folyamatoknak a gyakorlása által el fogom érni a felszabadulást, ahogy mások is tették előttem."


Ha valaki így érti meg a jógát, lépésről lépésre, azt meggyőződésnek nevezik. ha nem vagyunk eléggé tisztában azzal, hogy így kellene gondolkodni, akkor többet kell tanulmányoznunk a jógikus filozófiát, például a Jóga-szútrát. 


A második követelmény a lelkesedés, vagy akaraterő (vírja). Még azután is, hogy megértettük a jógát, továbbra is a negatív hozzáállás áldozatává válhatunk, például: "Megértem, de nem akarom belefektetni az energiámat." A helyes hozzáállás a jógához az, ha hajlandóak vagyunk mindent odaadni és nincsenek elvárásaink. Ha rendelkezünk a megfelelő lelkesedéssel, amit Vaszistha Risi "igaz ön-erőfeszítésnek" nevez, akkor nincs más sorsunk azon kívül, amit létrehozunk. A jógikus út követéséhez energiára van szükség. Végső soron meg kell szabadulnunk a feltételekhez kötöttségünktől (a szamszkárától és a vászanától). Mennyi energiát fektettünk be a létrehozására, és mennyi időn keresztül? Ugyanúgy energiára és lelkesedésre lesz szükségünk, ha mindezt fel akarjuk számolni.


A harmadik követelmény az emlékezet. Ha van meggyőződésünk és lelkesedésünk, akkor képesek leszünk elindulni a jóga ösvényén. De néha útközben elveszünk vagy zsákutcába jutunk. A zavart pillanatokban fontos, hogy emlékezzünk arra, mi az, amit csinálunk. Mi a célom? Hogyan jutottam idáig? Hová akarok jutni innen? Hogyan? 


Különösen, amikor elkezdünk sikereket elérni a jógában, gyakran szem elől tévesztjük a célunkat. Lehet, hogy boldogan elkezdünk ragaszkodni az ászanához vagy a pránájámához, miután kényelmessé vált a számunkra. lehet, hogy elveszítjük az érdeklődésünket a jóga iránt, mert észrevesszük, hogy a tanárunk, vagy a körülöttünk lévők nem őszinték. lehet, hogy csalódunk, mert nem tapasztaltuk meg az igazi jógát. Mindezekben az esetekben fontos, hogy emlékezzünk önmagunkra, a törekvésünkre, a célunkra és a helyes módszerre. ez az emlékezés biztosítani fogja, hogy a megfelelő irányban maradunk.


A negyedik követelmény a szamádhi. Itt, mint ahogy a Jóga-szútrában sok helyen, a szamádhi kifejezés az objektív (szampragjáta) szamádhira utal. Ha van meggyőződésünk, lelkesedésünk, és emlékezetünk, akkor csak alkalmazni kell a jóga nyolc ágát, ami az objektív szamádhi gyakorlásában csúcsosodik ki.


Mindenki, aki beteljesíti az eddigi feltételeket, megfelelő gyakorlás után meg fogja tapasztalni legalább az objektív szamádhi alsóbb fokait, amelyeket az 1.17. szútra leír (vitarka). Sok tekintetben az objektív szamádhi a Jóga-szútra fő témája. Később le lesznek írva a különböző szintjei. Az objektív szamádhi a tárgy nélküli szamádhihoz vezető út. 


Az utolsó követelmény a bölcsesség (pragjá) Ennek a szónak nincs jó magyar fordítása. Egészen pontosan azt jelenti: "A tárgyra vonatkozó teljes tudás", ami azt jelenti, hogy úgy látjuk a dolgokat, ahogyan valójában vannak, anélkül, hogy az elménk módosítaná őket. A pragjá kifejezés megtalálható a szam-pragjá-ta (objektív) szamádhi kifejezésben, mivel ebben a szamádhiban tárgyakat tudatosítunk. A bölcsesség (pragjá) vagyis a képesség, hogy tisztán felfogjuk a dolgokat, ahogy vannak, az objektív szamádhi gyümölcse és eredménye. A pragjából származik a diszkriminatív tudás. Abból, hogy úgy fogjuk fel a tárgyakat (beleértve az elmét, egót és intellektust), ahogy vannak, megértjük, hogy nem vagyunk azonosak velük. megtanuljuk, hogy az önvalót, a tudatot, a valódi természetünket nem tartalmazza semmi sem, amit meg tudunk figyelni. Ezt nevezik diszkriminatív tudásnak (vivéka khjátéh), vagyis az az ismeret, ami különbséget tesz az örök és átmeneti, az önvaló és a nem-önvaló, a lényeges és a lényegtelen, a tiszta és a bemocskolható között.


Ez az öt követelmény - a meggyőződés, lelkesedés, emlékezet, szamádhi és a bölcsesség - szükséges ahhoz, hogy sikert érjünk el a tárgy nélküli szamádhiban. Csak akkor vezet a tárgy nélküli szamádhi felszabaduláshoz (kaivalja), ha ezek előzik meg.