"1.26. púrvésámapi guruh kálénánavaccshédát
púrvésám - az elsők; api - még; guruh - tanító; káléna - időben; anavaccshédát - mivel nem korlátozza az idő.
A Legfelsőbb Lény az összes többi tanító mestere, mivel Őt nem korlátozza az idő.
Már hallottuk, hogy a Legfelsőbb Lény és a felszabadult mesterek között az a különbség, hogy a Legfelsőbb sohasem volt megkötött helyzetben, és mindentudó. Ha visszanézünk a múltba, akkor azt látjuk, hogy a jóga tanítói mindig a saját tanítóiktól kapták a tudásukat. Ők pedig a saját tanítóiktól, és így tovább, amíg vissza nem érünk az idők hajnaláig. Az első tanító nem kaphatta a tudását egy másik tanítótól, mert előtte nem volt más tanító. Mivel nem akadhatott rá véletlenségből a jógikus tudásra, állandóan jelen kellett, hogy legyen benne, kezdet nélkül. Ezért az első tanító a Legfelsőbb Lény volt. Mivel a Legfelsőbb Lényt nem korlátozza az idő, minden tudás örökké jelen van Benne. Ebből az is következik, hogy a Legfelsőbb Lény minden időpillanatban egyszerre van jelen, legyen az a távoli múlt, a jelen vagy a távoli jövő.
1.27. taszja vácsaka pranavah
taszja - annak; vácsakah - kifejezése; pranavah - az Óm mantra.
A Legfelsőbb kifejeződése a szent Óm szótag.
Sankara az 1.23. szútrával kapcsolja össze ezt, amely szerint a szamádhit a Legfelsőbb Lény iránti odaadás által is el lehet érni. Hogyan kell gyakorolni ezt az odaadást? Az Óm szótag mentális ismételgetése által.
Nyugatiak számára nehézséget okoz az Óm jelentőségének megértése, de az upanisadokban, amelyek India legrégibb és leghitelesebb misztikus szentírásai, az Ómot a Brahman (végtelen tudat) elérése fő módszerének tekintik. A Brahman a személytelen Abszolút, aminek az Ísvara, a Legfelsőbb Lény a megszemélyesülése.
A Katha Upanisad (2.16) szerint: "A Brahman a szent Óm szótagon keresztül ismerhető meg. Mivel a Brahman az Óm, amikor az Ómot megismerjük, a Brahmant is megismerjük." A Mundaka Upanisad (2.3-4.) szerint: "Az Óm olayan, mint egy íj, amely kilövi az egyéni önvalót, vagyis az átmant a célba, ami a Brahman, a végtelen tudat."
A Mundaka Upanisad (2.6.) azzal folytatja, hogy az Óm-on történő meditáció a a tudat izzó fényébe vezeti a gyakorlót. A Mándúkja Upanisad egészen odáig megy, hogy kijelenti: a Brahman és ez az egész univerzum maga az Óm. "Az Óm minden, ami létezik, minden, ami létezett, és minden, ami létezni fog. Még az is, ami túl van az idő három fázisán, nem más, mint az Óm."
A Maitri Upansad elmagyarázza, hogy ahogyan a pók a sötét lyukból kimászik a szabadba a fonala segítségével, a meditáló is eléri a szabadságot az Óm által. Azt mondja, hogy két meditációs technika vezet a Brahmanhoz: a hang és a csend.
"A Brahman hangként, vagyis az Ómként a megnyilvánult csend. Az Óm-on történő meditáció által meg tudjuk tapasztalni a Brahman csendjét."
Az Óm-on történő meditációt három lépésben végezhetjük: Elsőnek énekeljük hangosan az Óm-ot. A hangvibráció fókuszálja és lecsendesíti az elmét. A második lépés az Óm mentális éneklése. Ez erőteljesebb, mint az első lépés. Folyamatos fókuszt biztosít az elmének, és mindig lehet csinálni. Jó lehetőség az Óm-ozásra a pránájáma gyakorlása. A végső lépés az elcsendesedés0, amelyikben csupán arra várunk, hogy visszhangozzék az Óm. A cél az, hogy halljuk azt a hangot, amit a Legfelsőbb Lény létrehoz. Az Óm az a hang, amelyből az összes hang megnyilvánul, és az összes hang az Óm-ba merül vissza.
Egy kezdő jógázó számára ez nagyon elvont témának tűnhet, de ha igazából hallottuk az Óm-ot, ahogyan a világ minden hangjának összessége ebben a hangban olvad egybe, ez az egyik lehető legmegdöbbentőbb és -ámulatbajetőbb élmény. Ilyenkor szó szerint halljuk a Legfelsőbb Lényt. Nem létezik többé az önző "Én hiszek" vagy "Én nem hiszek". A hit, bár annyira fontosnak tartjuk, itt már jelentőségét veszíti. Akkor ismerjük az Óm-ot!
1.28. taddzsapasz-tad-artha-bhávanam
tat - az; dzsapasz - ismételgetés; tat - az; artha - jelentőség; bhávanam - meditálva rajta.
Ismételgetni kell és meditálni kell a jelentésén.
Ez az egyik legrégibb és legfontosabb meditációs technika. Vagy mentálisan, vagy hangosan énekeljük az Óm-ot, és közben a jelentőségén meditálunk. A jelentősége az, hogy a Legfelsőbb Lény hangképviselője, és általa a Legfelsőbb Lényre emlékezünk. Így az elme egyhegyűvé válik a Legfelsőbb Lényen. Ez a folyamat a bhakti-jóga, az odaadás jógája.
Ísvara-pranidhánának is nevezik, ami a Legfelsőbb lény előtti meghódolást jelenti. Ez a jóga második ága, az öt nijama (előírás) közül az utolsó."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése