"1.15. dristánusravika-visajá-vitrisnaszja vasíkára-szamgjá vairágjam
drista - látott; anusravika - hallott; visaja - tárgy; vitrisnaszja - vágynélküliségnek; vasíkára - irányítás; szamgjá - tudatosság; vairágjam - elkülönülés.
Az elkülönülés a látott vagy hallott tárgyak nemkívánásának elsajátítása.
Miután ismertette a gyakorlást, Patandzsali most meghatározza az elme elcsendesítésének másik aspektusát. Ha gyakorolunk, de elevenen tartjuk a vágyainkat, akkor bizonyos szinten elkerülhetetlenül a vágyai beteljesítésére fogja használni az erőket, amelyekre szert tett.
A huszadik században az olyan tanárok kerültek előtérbe, akik azt tanították, hogy az összes vágyunkat be kell teljesíteni, amint megjelennek az elménkben. Azt állították, hogy az elégedettségből az elme nyugalma következik. A probléma viszont az, hogy a vágyak az elmében találhatók. A szívnek nincs szüksége beteljesülésre, mert az maga a megnyilvánult teljesség.
Az elme viszont, ezzel ellentétben, úgy reagál, mint egy elkényeztetett gyerek. Minden egyes beteljesített vágy helyébe három másik szökken. Végeredményben az egész világot csak egy érzéki élvezetet szállító hatalmas gépezetnek tekintjük a mohóságunk csillapítására.
A boldogságot nem találhatjuk meg a külső elégedettségben, csakis az elme nyugalmában. ha beteljesítjük az elme vágyait, akkor két helytelen üzenetet kézbesítünk neki:
- azt sugalljuk, hogy a maradandó boldogság az elme vágyainak beteljesítéséből származik, holott a szabadság csakis belül van.
- Az elme követeléseinek alávetve magunkat, növeljük annak hatalmát felettünk.
minél inkább megvalósítjuk, hogy egyáltalán nem függünk az elme követeléseitől és vágyaitól, annál szabadabbak és boldogabbak leszünk. Ha a vágyaink rabszolgái vagyunk, például a falánkságé, az degradáló hatással van a pszichénkre. Másrészről viszont, ha megvalósítjuk, hogy nem függünk külső stimulusoktól a szabadságunkhoz, akkor hihetetlen erőre és mentális tisztaságra teszünk szert. Ezt láthatjuk például Nelson Mandela és Mahata Gandhi életében is.
Az elkülönülés négy lépésben fejlődik, amelyeket a következőkben írunk le:
1. Elfogadni az elképzelést, hogy a vágyaink beteljesítése nem tesz bennünket szabaddá, hanem még több vágyat szül.
2. Sikerül elengednünk bizonyos ragaszkodásokat, de nem az összeset.
3. Minden ragaszkodást sikerül elengedni, de csak külsődleges szinten. A mag továbbra is ott van az elmében, és újra kicsírázhat, ha a megfelelő tárggyal kerülünk kapcsolatba.
4. Az elkülönülés mesteri foka. Ez az a szint, amiről Patandzsali beszél. Ezt fokozatosan lehet elérni.
Az elkülönülést két különböző típusú tárggyal kapcsolatban lehet kifejleszteni. Az első kategória a látott tárgyak. Ezek például mások teste, jó ételek, alkohol, kábítószerek, pénz, ingatlan, ruhák, és a vagyok és hatalom minden fajtája, amihez elkezdhetünk ragaszkodni.
A második kategóriába az olyan tárgyak tartoznak, amelyekről csak hallottunk. Ezek a jógából fakadó eredmények és az összes jógikus képesség, amelyeket a Jógaszútra harmadik fejezete részletez. Ugyancsak ide tartozik az ászanák, a meditáció, a szamádhi, vagy a megvilágosodás terén elérhető eredmények. Vagyis végső soron a szamádhi elérésére irányuló vágy fogja megakadályozni a szamádhi elérését. Ha vágyakozunk, az azt jelenti, hogy az elménk a jövőben van; a szamádhi viszont azt jelenti, hogy elengedjük a jövő koncepcióját."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése