2012. április 30., hétfő

Szilárdság a gyakorlásban

Újabb részlet Gregor Maehle Jóga-szútra magyarázataiból:


"1.14. sza tu dírgha-kála nairantarja-szatkárászévitó dridha-bhúmih 


szah - az [a gyakorlás]; tu - de; dírgha - hosszú; kála - idő; nairantarja - megszakítás nélkül; szatkára - odaadással; ászévitah - gyakorolva; dridha - szilárd; bhúmih - talaj.


Csak azután szilárdulunk meg a gyakorlásban, hogy hosszú ideig, megszakítás nélkül, és odaadással végezzük.


Lehet, hogy egy ideig gyakorolunk, azután pedig azt találjuk, hogy a múltbeli korlátaink megakadályozzák a gyakorlásba vetett erőfeszítést. Hirtelen kifejlődhet bennünk a düh, mohóság, büszkeség, kéjvágy, és irigység, és elcsodálkozhatunk rajta, hogy ez hogyan lehetséges ennyi jóga után. Hogyan kerülhetjük el azt, hogy engedjünk az ilyen nyomásnak?


Patandzsali azt javasolja, hogy a gyakorlásban való megszilárdulás által. Ez nem történhet hirtelen: először a gyakorlásunk mindenképpen ingadozó lesz. lehet, hogy az egyik pillanatban egészen jól haladunk, de a másikban megint a régi feltételekhez kötve találjuk magunkat. Ahhoz, hogy tényleg megszilárduljunk, hosszú időn keresztül, megszakítás nélkül és odaadóan kell gyakorolnunk. 


Mit jelent a hosszú idő? Egy év nem hosszú. Tíz év már inkább. Több évtized még realisztikusabb. Az ősi bölcseket általában hosszú szakállal, és azt mondják, hogy egy egész életnyi gyakorlás és tanulás után érték el a megszabadulást a kötelékektől. Való igaz, néhány tanító fiatalon is hihetetlen mértékű bölcsességre tett szert: például Sankara tizenkét éves korában írta a Brahma-szútra Bhásját. Ez persze nem általános eset, amit az is bizonyít, hogy Indiában Sankarát isteni eredetű személynek tekintik.


Az átlag jógi nem várhatja el azt, hogy néhány évnyi gyakorlás után megszilárdul az igazságban. A "hosszú idő" azt jelenti, hogy elkötelezzük magunkat a gyakorlásnál,  bármennyi ideig tartson is, és nem engedjük, hogy bármilyen nehézség eltántorítson. A Bhagavad-gítá elmagyarázza, hogy minden tettet kizárólag a Legfelsőbb Lény hajt végre, és így a tettek gyümölcsei vagy eredményei is kizárólag Őt illetik meg. Ha be tudom ismerni, hogy az, aki gyakorol, nem én vagyok, akkor nem fogok az eredményekre sem számot tartani." 

Nincsenek megjegyzések: