"1.10. abháva-pratjajálambaná vrittirnidrá
abháva - hiány; pratjaja - az elme tartalma; álambana - támogatás; vrittih - módosulás; nidrá - alvás
A mélyalvás az elme azon módosulása, amelyből az ébrenlét és álom élményei is hiányoznak.
Első olvasatra furcsának tűnhet, hogy az álom nélküli alvást az elme különálló változásának tekintik, de ennek több oka is van. Vjásza azt mondja, hogy amikor felébredünk, akkor olyan dolgokat mondunk, hogy "Jól aludtam", "Rosszul aludtam", vagy "Mélyen aludtam". Ez azt jelenti, hogy van egy emlékünk arról,, hogy az elménkben a könnyedség (szattva), aktivitás (radzsasz) vagy a tompaság (tamasz) volt-e túlsúlyban. Más szavakkal tudatosak vagyunk az elmeállapotunkról alvás közben, és ezt később értékelni tudjuk. Ha eleve nem lennénk tudatosak az álmunkról, akkor nem tudnánk később visszaemlékezni az álmunk minőségére.
Hogyan írhatjuk le akkor az elme állapotát alvás közben? Patandzsali azt válaszolja erre, hogy ebben az állapotban mind az ébrenlét és az alvás világa hiányzik. Korábban említettük a Mándúkja Upanisadot. Itt a szent Óm szótagot úgy írják le, hogy négy negyedből áll. Az Óm első negyede az A, az ébrenléti állapotot képviseli; a második negyed, az U, az álom állapotát képviseli; a harmadik negyed, az M, az álom nélküli alvás állapotát képviseli, míg a negyedik negyed, az Óm után csend a a negyedik, vagy transzcendentális szintet (turíja) képviseli. Gaudapáda mester elmagyarázta az upanisadot a Mándúkja Kárikában, és létrehozta az Advaita (kettősségektől mentes) Védánta rendszer alapjait.
Gaudapáda azt mondja, hogy az ébrenléti állapot nem valóságos, mert az álom állapotában nem létezik, míg az álom állapota sem valóságos, mert az ébrenlét állapotában nem létezik. Amikor ébren vagyunk, akkor azt hisszük, hogy az álomélmény nem valóságos; amikor viszont álmodunk, azt hisszük, hogy az éber világ nem valóságos. Ezért Gaudapáda arra a következtetésre jut, hogy egyik sem valóságos. A mélyalvás állapotában sem az ébrenlét, sem az álom állapota nem létezik, míg ébrenlét és álom közben a mélyalvás állapota nem létezik. Ezért, Gaudapáda azt mondja, hogy mindhárom állapot illuzórikus."
Megjegyzések: Na itt álljunk meg egy pillanatra, számomra nem volt túlzottan meggyőző Gaudapáda logikája. Ezzel az erővel azt is mondhatnánk, hogy amikor Budapesten vagyok, akkor nem vagyok Párizsban, tehát Párizs nem létezik, és amikor Párizsban vagyok, akkor nem vagyok Budapesten, tehát Budapest nem létezik. Satöbbi, satöbbi, vagyis abból, hogy nem tudjuk egyidejűleg megtapasztalni a valóság két aspektusát, a számomra nem bizonyítja azt, hogy egyik sem létezik. Sőt, éppen az ellenkezőjét bizonyítja a számomra az, hogy éber állapotunkban emlékszünk az álmainkra, álom közben pedig eszünkbe juthatnak az éber világ eseményei, azt bizonyítja, hogy mindkettő létezik, csak más és más tudati dimenziók. Létezésük legalább annyira valóságos a számomra, mint Budapest vagy Párizs létezése. Persze elképzelhető, hogy a mélyalvás, és még inkább, a transzcendens tudatállapot szemszögéből nézve mindez illuzórikusnak tűnik, de számomra semmiképpen nem tekinthető nem valóságosnak, hiszen akkor hogyan lennének képesek az álom és ébrenlét tapasztalatai megszínezni a tudatot?
A gondolatmenetből inkább az nem világos számomra, hogy mi a lényegi különbség a mélyalvás és a turíja, vagyis a tiszta tudatosság állapota között, mikor mindkettőben hiányzik a tudatos észlelés ténye, és ezáltal a látó nem képes minősíteni az általa átélt tudatállapotot. Hiába, az advaita filozófia számomra mindig is az önmaga farkába harapó kígyóra emlékeztetett, amelyben bizony gyakran elkövetik a körkörös érvelés logikai hibáját, pedig ez az igényes ind filozófiai körökben nem igazán elfogadott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése