A másik a negyvenes krosztály, akik azért már jó húsz éve keresik a kenyerüket, esetenként teljesen mással, akár irodai ülőmunkát vagy egyéb hasonlóan frusztráló munkákat végezve. Egyébként az sem ritka, hogy valaki eleve sportedző volt, mozgással foglalkozott, csak annyira belefáradt az aerobikos ugrálásba vagy a személyi edzősködésbe, hogy most újabb irányzat után néz, ahelyett, hogy elmenne a soron következő Spinracing, Zumba, G-flex, Xco, Bootcamp vagy egyéb fitnesz-képzésre.
A Yogadork cikke három tippet ad a pályaváltó középkorúaknak, amelyek sikeres és felemlő élménnyé tehetik a jógaoktatóvá válást, ha jól lépjük meg, de akár csöbörből-vödörbe érzetet is kelthetnek, ha nem figyelünk oda.
1. A jóga jobb életminőséget kínál azoknak, akik tanítani szeretnének, megtapasztalhatod az elme békéjét, a szabadságot és az életed értelmét.
Jó megközelítés az, ha valaki a jógaoktatástól a belső értékeket várja, és nem a hihetetlen nagy pénzkeresési lehetőségeket. Mert igaz az, hogy manapság minden sarkon nyílik egy jógastúdió Budapesten is, de azért az oktatók általában nincsenek annyira megfizetve, mint a corporate világ szamárlétráján. Ha valaki kész fél- vagy harmadannyi fizetésért is dolgozni, mert valami pozitívat adhat az embereknek, és minden óra közben átélheti a belső örömöt és megnyugvást, akkor érdemes belevágni.
De ha a pénz a fő mozgatórugónk, akkor könnyen beleeshetünk abba a hibába, hogy már a jógaoktatói karrierünk legelején túlvállaljuk magunkat, és annyi órát tartunk, amitől kiégünk, és ismét olyan stresszesek leszünk, mint amikor az irodában túlóráztunk minden hétköznap. Néhány jógastúdió-tulajdonostól és sztéroktatótól eltekintve azért a jógaoktatók nem arról híresek, hogy felveti őket a pénz.
Még azt sem biztos, hogy meg tudjuk csinálni itthon, amit sok amerikai vagy nyugat-európai oktató képes megoldani, hogy fél év alatt annyit keres, amennyiből az év másik felében Indiában vagy Thaiföldön nyaral és gyakorol, vagy workshopokra utazik világszerte. Ám a jóga megtanít arra is, hogy beérjük annyival, amennyi a karmánk szerint jár, és ne legyünk telhetetlenek.
2. A jóga gyakorlása pozitívan befolyásoljhatja az egész életedet, és nem csak az ászana-gyakorlásodat.
Feltéve, ha az első pontban említett túlvállalás miatt nam égsz ki idejekorán, és nem sikkad el a gyakorlásod. Valljuk be, roppant frusztráló érzés, amikor nem előrefelé fejlődünk, hanem visszafelé, akér az ászanázást, akár a jóga többi aspektusát is vesszük. Még a gyakorlóknak is frusztráló, azért szoktat elmaradozni egy-egy hosszabb kihagyás után. Nem mindnekinek van türelme mindig újrakezdeni a nulláról vagy majdnem nulláról.
De egy jógaoktatóval szemben ez elvárás. Ha ő feladja a hitét a gyakorlás fontosságában, akkor már nem tudja hitelesen képviselni azt, amitől az emberek élete jobb lesz, ha rendszeresen gyakorolnak. Nem lehet csupán hivatásként űzni a jógát, a szenvedélyünk is kell, hogy legyen. Én minden jógaoktatónak azt szoktam mondani, hogy akkor lesz belőle jó oktató, ha a jógát abszolút első helyre tudja helyezni az életében. Ha ez nem igazán megy, akkor nem biztos, hogy hoszzú távon meg tudja őrizni a lelkesedését a jógaoktatásban.
3. A jóga annyira népszerű, hogy egyre több a munkalehetőség.
Amikor valami népszerűvé válik, az sajnos gyakran azzal is jár, hogy sokan felszínes hozzáállásból, divatból, kellő alapok nélkül kezdenek jógát oktatni, amit azért a közönség rövidebb-hosszabb idő alatt kiszűr, és vagy sikerül a tanárnak "felverekednie" magát az elfogadható vagy esetleg a figyelemre méltó szintre, és így a felszínen maradni, vagy pedig elmossa az ár, és nem fog tudni elhelyezkedni. Amikor sok stúdió nyílik, akkor nagy a választék, és az emberek a legjobb ár/érték arányt keresik a jógában is. Néhány stúdió elkerülhetetlenül csődbe fog menni, és a jobbak fognak megmaradni. A nagy halak megeszik a kis halakat, végső soron ez mégis csak biznisz, és piaci versenyhelyzet van.
Természetesen a jóga-filozófia segít abban, hogy az ember ezt ne élje meg túl sok stresszel, és viszonylag etikusan bánjon a konkurrenciával, de azért teljesen más a tét egy olyan oktató számára, aki hivatásszerűen űzi a jogaoktatást, és egy olyan számára, aki munka mellett, csupán hobbiból jógázik és oktat. Nem minősítve ezzel egyik oktató felkészültségét vagy elhivatottságát sem, hiszen a jóga egy belső út, és elsősorban az élet fogja minősíteni, hogy a helyes úton haladunk, vagy nem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése