Kilenc nemes igazság a jóga ösvényén

A misztikus cím megint egy angol nyelvű blogbejegyzés kapcsán lefuttatot gondolatmenetemet fedi, egy kicsit a Kung Fu Panda Sárkány tekercsének hangulatában :-) Aki nem látta a filmet, azok számára röviden az a lényeg, hogy a Sárkány Tekercs állítólagos titkos Kung Fu-tanításokat tartalmazott, és aki birtokba veszi, az legyőzhetetlen lesz. De amikor a Panda kibontotta, akkor rájött, hogy nincs rajta semmi, vagyis a legyőzhetetlenség erejét önmagában kellett megtalálnia. Azért szeretem ezt a történetet, mert a jógában sokan szeretik túlmisztifikálni a dolgot, és mindenféle titkos belső erőkre meg a guru kegyére meg egyéb hasonló dolgokra hivatkozni, pedig az igazság itt is egyszerűbb és közvetlenebb mint gondolnánk: a titok az, hogy nincs titkos összetevő, amitől sikeres leszel a jógában. Csak az őszinte törekvés és a nagy hittel történő gyakorlás, a saját gyengeségeinkkel való szembenézés hozza meg a kívánt eredményt.


Lássuk akkor a cikket, amely a "Vino & Vinyasa" blogban jelent meg. 



1. Nem minden jógi hord batikolt ruhát, illatozik pacsuli-felhőben, és hallgat hippi-zenét. Na azért láttam egy pár ilyet is, gondolhatnék itt éppen Dylan Bernsteinre vagy akár Danny Paradise-ra. De az igazság az, hogy ahány ember, annyiféle jógi, hiszen a jóga lényege éppenséggel hogy az önkifejezés, és ha valaki a jógában is sztereotípiákat próbál követni, vagy utánozni másokat, akkor elvéti a jóga igazi célját, önmaga megtalálását. De a pacsuli az jó illat, gondoljunk csak a Lush Karma-szappanjára! :-)


 2. Ha valaki erős, attól még nem feltétlenül fog neki könnyen menni a jóga. A jógához mindenből kell egy kicsi. Kell hozzá hajlékonyság, izomerő, kardió, állóképesség és elsősorban elme-kontroll, valamint tudatosság. Éppen ezért egyetlen sportág sem tud igazán felkészíteni a jógára, vagyis mindegy, milyen háttered van, számíthatsz nehézségekre. Ez persze minden  egyes sportra vagy edzésre is igaz valamennyire, hiszen mindegyik másféle terhelést ad, és ha egy újabb testmozgásba kezdesz bele, akkor a testnek meg kell ezt szoknia. Nem beszélve a mentális átalakulásokról, amiket a jóga elindít a személyiségünkben. 


3. Ha valaki puhány, az nem jelenti azt, hogy nem tud jógázni. Néha a legtohonyább emberek tesznek tanúbizonyságot meglepően jó hajlékonyságról az első órán. Persze a lényeg nem a sikerekben van, és hogy mások előtt menőzzünk az ászanáinkkal. Mindenki magának gyakorol, magával küzd. Mindegy, hogy hol tart. Az első órán, a századikon, az ezrediken, mindenhol lesznek nehézségek, főleg, ha keressük őket, és nem menekülünk előlük. 


 4. Nem kötelező vegetáriánusnak lenni, ha jógázol. Én persze azt mondom, hogy ajánlott, és az érveket most nem fogom részletezni, mert akit érdekel a vega kosztra való áttérés, az úgyis utánanéz az interneten és hagyja magát meggyőzni, aki pedig totál nem fogékony rá, azt minek frusztrálni vele. Attól még ászanázhat, és megvárhatja, amíg kialakul benne az a fajta tudatosság, ami által tudatosan meg fogja válogatni az ételeit, külső nyomás nélkül. Azt pedig kiváltképp nem tartom helyesnek, amikor egy jógás, főleg egy oktató magasabb rendűnek tartja magát az étrendje vagy a filozófiai, vallási meggyőződése, vagy akár az ászanákban való profizmusa miatt. A jóga nem az egótripről szól, hanem inkább az őszinte alázat kifejlesztéséről, bármilyen nehéz is legyen az. 


5. Nincs tökéletes jógás testalkat. Bármilyen típusú ember tud jógázni, és öt év oktatás után azt tapasztalom, hogy még a leglátványosabban ászanázó gyakorlóknak is van nehézségük itt-ott. Végül is megismételhetetlen egyéniségek vagyunk, és az a testünk működésében is tükröződik. Sőt, a különböző jógatípusokhoz vagy ászanákhoz az egyik vagy másik testi adottság előny, ezt akár figyelembe is vehetjük, vagy pedig ne keseredjünk el, ha nem olyan hosszú a kezünk, hogy minden pózban kulcsolni tudjuk a hátunk mögött, vagy a ha a fejünkkel sohasem fogjuk elérni a lábujjainkat a pascsimóttánászanában, mert a felsőtestünk sokkal rövidebb, mint a lábaink. 


6. Haladhatsz a saját ütemedben. A jóga nem verseny, és néha a saját magunk előtt felállított célokat is át kell gondolni, vagy át kell ütemezni. Nem azt akarom ezzel mondani, hogy legyünk túlzottan elnézőek magunkkal szemben, mert akkor nem fogunk egyről a kettőre jutni, semmilyen téren. Legyenek álmaink, és ne adjuk őket fel, de legyünk készek a változásra, mert sohasem tudhatjuk előre, hogy milyen út vezet el a sikerig, és mit fogunk sikernek tekinteni megannyi év jógázás után. 


7. A jóga nem vallás. Persze a jóga eszközeit ugyanúgy lehet spirituális célok elérésére is használni, hiszen az összes vallás tulajdonképpen a jóga eszköztárából meríti a vallásos gyakorlatait. De a jóga nem egy szektariánus, vagy hovatartozást, elköteleződést igénylő út. A jóga a szabadság útja, amelyen olyan individuális lehetsz, amennyire csak az egód engedi :-). Kiváltképpen nem favorizálom mostanság a mázas guru-kultuszokat, a misztifikációt és a titokzatoskodást. Általában a tapasztalat azt mutatja, hogy akiben valódi tartalom van, az szívesen átadja azt mindenkinek önzetlenül, és úgy érzi, hogy ezáltal ő is gazdagodik. Aki pedig a saját kizárólagos kompetenciáját próbálja mindenáron sugalmazni, általában nem tud valódi belső tartalmat átadni és közelebb vinni bennünket önmagunkhoz.


8. A Namasté egy csodás szó. Az, aki valóban megérti ennek a köszöntésnek a jelentését, megtanulja tisztelni mindenkiben a valós értéket, az isteni szikrát, a megismételhetetlen egyéniséget, és mindenkinek tud adni, mindenkitől tud kapni, és mindenkit tud szeretni. Ez nem könnyű folyamat, de nagyon szép. És az egyik lépcsőfok, ami efelé vezet, az, hogy elengedjük a szigorú elvárásokat másokkal szemben, és elfogadjuk őket olyannak, amilyenek. Ekkor tudunk hozzájárulni ahhoz, hogy a belső lényegük a felszínre kerülhessen. 


9. Mindannyiunkban ott van a potenciál, hogy lázadók legyünk, és ne elégedjünk meg a középszerűséggel. Mintha erről már írtam volna :-) Az eredeti cikk a "badass" kifejezést használja, amit már rám is alkalmaztak egy páran. Talán a "fenegyerek" lenne a legtalálóbb fordítás, de inkább körülírom, hogy mit jelent számomra a "badass yogi" fogalma. Egyrészt egy olyan személy, aki nem akar mindenárom megfelelni az elvárásoknak, vagy táplálni a hamis képet, ami másokban (néha a saját megnyugtatásukra) kialakult róla. Nem szereti, ha bekategorizálják, ezért néha megbotránkoztat, csalódást okoz, megtöri a szabályokat. Egy szabadságharcos a saját maga által alkotott vagy elfogadott szabályok szerint él, amellett, hogy tiszteletben tartja mások szabad akaratát. vannak elvei, vannak céljai, és nem adja fel őket, nem alkuszik meg. nem ismeri a vereséget, nem ismeri a lehetetlent. Ha az élet a padlóra küldi, mindig feláll, és gyakorol tovább. Az élete messze nem nevezhető szokványosnak, és nem fél elmenni a szélsőségekig, hogy meglelje az egyensúlyt az arany középúton. 


Mindenkinek kellemes poroszkálást kívánok a jóga ösvényén, bármi is legyen az a számotokra, és bármerre vezessen is, bármit is hozzon el az életetekben. Ne veszítsétek el a hitet, van értelme, és megéri!