Hála

Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem néha van egy olyan érzésem, hogy csak úgy elrohan az élet mellettem, vagy én rohanok el mellette, és elfelejtek boldog lenni, jelen lenni a pillanatban, és hálát adni az Égnek (Istennek, Sorsnak, Univerzumnak, ki-ki helyettesítse be) mindazért, amim van, amit kaptam. Mindazokért az élményekért, lehetőségekért, felejthetetlen pillanatokért, mindazért a szeretetért, amit mindenki rám sugároz, mert végülis ez a fontos, és bár minden pillanat és minden élmény átmeneti, mégis ezek tesznek boldoggá, főleg, ha megtanuljuk értékelni őket. 


Nem is az a legfontosabb dolog, hogy milyen tárgyakat vagy anyagi dolgokat birtokolok, mert a tárgyak csupán kellékek. Ha azokban keressük a boldogságot, akkor olyanok leszünk egész életünkben, mint a kis gyerekek, akik a legújabb legóvárért nyúzzák a szüleiket, de amint megkapták, bekerül a sarokba és többé már nem érdekli őket. A tárgyakat meg lehet szerezni, de igazából úgy birtokolni, hogy boldogságot okozzanak, nem nagyon lehet. Lehet őket használni, és így boldoggá tenni másokat, ettől pedig mi is boldogok leszünk. 


Ugyanúgy, az embereket sem lehet megszerezni, és főleg kontrollálni, birtokolni. Az embereket csak szolgálni lehet, és boldoggá tenni, és ha ez az erőfeszítés önmagában nekünk is boldogságot okoz, akkot valóban boldog emberek leszünk. Ha nem fog zavarni az, hogy akit boldoggá tettünk, az hálás-e, vagy pedig hálátlan és önző, akkor már megértettünk valamit a szeretetből. 


Az elménket sem tudjuk erőnek erejével irányítani, csupáncsak szelídebbé tudjuk tenni, és egész életünkben szelídítgetni, hogy jobban kijöjjünk vele. A jógi egész életében gyakorolja az elméje egyhegyűvé tételét, mégis sok esetben tapasztalja, hogy az elméje erősebb, mint az akaratereje, és felülkerekedik rajta. A rendszeres gyakorlás által azonban valóban elérhető az elme hullámzásainak lecsillapítása. Addig is azonban szeressük egymást, és legyünk hálásak mindenért, a szép és a szomorú élményekért, a keserű tanulópénzekért, az esőért, a napfényért, a levegőért, azért, hogy van két kezünk és két lábunk, hogy minden nap van mit ennünk és hol álomra hajtani a fejünket, és hogy erőt kapunk ahhoz, hogy küzdjünk a boldogságért.


Nem szeretek a fogyatékkal élőkkel példálózni, de igazából nekik is megvan a joguk a teljes boldogsághoz, és némelyikük hisz is ebben. Ők a legjobb példák arra, hogy a boldogság nem attól függ, hogy mink van vagy mink nincs, hanem attól, hogy mit kezdünk a rendelkezésünkre álló lehetőségekkel, és mennyi hálát tudunk érezni azokért az ajándékokért, amiket kapunk az élettől. 


A boldogság látásmód kérdése, úgyhogy tanuljuk meg észrevenni a jót, a szépet, az értékeset másokban és önmagunk életében. Ha mindig a pozitív dolgokra koncentrálunk, és még a keserű élményeknek is az építő oldalát keresük, akkor a bánat és a depresszió számára nem marad hely a tudatunkban. Be Positive & Do Yoga!